Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő fölszólalásából Pápa Város Önkormányzata képviselő-testületének 2017. február 24-i ülésén, a pápai csókai óvoda felekezeti, református egyházi fenntartásba kerülhetőségének lehetősége, a képviselőtestület támogató szándéka témájában:

„A Kerkápolyi-Bodor -féle Alapítvány kamataiból 1933 őszén létesült szülővárosunkban a református óvoda, amely működött egészen 1948-ig. A csókai óvodát még évtizedekkel később is – még a nagyanyám is – még több idős manapság is református óvodaként emlegeti. Hozzátartozik a pápaiságunkhoz ez is. Akik pápaiak, akik itt születtek, ezt tudják...

Sajnálom, hogy az 1989-90-es rendszerváltoztatás után – a Kollégiummal egyidejűleg – nem sikerült ezt az óvodát visszaszolgáltatni a pápai református egyháznak…
De hála az Istennek meg Kövy Zsolt alpolgármester hajthatatlanságának, újraéledt a Pápai Református Kollégium!

Azt hiszem, a nagy múltú Pápai Református Kollégium léte, mögötte a nagy múltú egyházközség és az itt székelő püspökség léte megfelelő garancia lehet! Garancia arra, ha netalántán ez az óvoda az ő működtetésükbe kerülne, – visszakerül.

Ha ez megtörténne, akkor elmondható lehetne, hogy az „óvodától az egyetemig” ( theológiáig ) minden pillére újra meglehetne az 1531 óta áldásos munkáját végző pápai reformátusság nevelésének.

Számomra – és remélem, hogy ebben a teremben helyet foglaló mindegyik képviselőnek – és azt kell, hogy mondjam a városban élőknek is garancia az 1530-as évek óta „Pro bono publico” jegyében, vagyis a közjóért tevékenykedő protestáns közösség és eddigi intézményei!

És a tapasztalat az, – az igen pozitív tapasztalat az – az enyém is, de szűk és tág családi környezetemé is, a múltból és a jelenből is, hogy a felekezeti, vagy felekezetközi nevelés Pápán – legyen az katolikus, vagy protestáns – az példás! Jó kezekben vannak azok az intézmények!

De ha szükséges volna konkrét példára a reformátusság óvodapedagógiai működéséről, akkor nekünk nem kell messzire mennünk a város határain túl, csak nemesgörzsönyig, a Szász Póla Református Óvodáig. Az énhozzám közel állóknak csak pozitív tapasztalatai vannak az intézmény nevelői tevékenységéről…

A Reformáció idei jubileumi évében – ennyi idővel a rendszerváltoztatás után azt hiszem lehet akceptálni ennek a pápai hiányosságnak a pótlását – én tudom támogatni ezt a szándékot, mint ahogyan ezt először a humánerőforrás bizottságban is leszögeztem.

Nem kell félni a felekezeti működtetéstől! Ugyanazon nevelési törvények vonatkoznak a felekezeti fenntartású intézményekre is, mint az államiakra.
Nyilván, akinek nincsen, vagy csak részben van ismerete felekezeti oktatási-nevelési intézményekről, abban lehet félsz. De innen is, a testületből is megnyugtatóan közvetíteni kell Polgármester Úrnak, Alpolgármester Úrnak, a Képviselőtestület valamennyi tagjának, és Nagytiszteletű Úrnak is, hogy ne legyen félsz a csókai óvódapedagógusokban és a szülőkben, – szabad a választási lehetőség, s senkinek a kezét nem engedheti el a város a dolgozók közül.

És egyben – ha már a Reformáció jubileumi évét is üljük – azt hiszem innen is el kell hangozni a pápai református egyház felé köszönetnek, a több évszázados nevelő-oktató tevékenységéért – és személyesen is köszönetet szeretnék mondani, mert ennek az abszolút példás és szeretetteljes nevelő-oktató tevékenységnek voltak alanyai és munkálói a Kerecsényiek közül is, az én családom-rokonságom közül is a közeli- és a távoli múltból is. Köszönet! Soli Deo Gloria! Az Istené a dicsőség, de az Önöké a munka!”

Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő 2017. február 24-i, pápai, képviselő-testületi fölszólalását kiegészítve, kérdésünkre kifejtette:

tisztában van vele, hogy politikai közössége, a DK a világnézetileg semleges pedagógiát, nevelést tartja elsőrendűnek, vagyis a pedagógiát, a nevelést elsőrendűen állami feladatként kezelné. Mint a képviselő elmondta, ebben a témában vannak vitái politikai közössége tagjaival, mert vannak ezzel kapcsolatos program-pontok, melyeket ő kicsit másként lát, – már csak azért is, mert saját tapasztalataiból ( felekezetközi család tagjaként például ő és unokahúga is felekezeti – katolikus és református – iskolába járt) eredően pozitív tapasztalatokkal tud szolgálni a pápai felekezeti oktatásról és nevelésről, és elsősorban pápaiként, pápai képviselőként (baloldali szelleműként is) – ezt fontosnak tartja korrekt módon elismerni, ezért is érezte fontosnak a legutóbbi testületi ülésen mindezeket egyértelművé is tenni és közvetíteni azt, hogy nem kell félnie senkinek sem, hiszen nem egy idegen fenntartó érkezne, hanem a több évszázados múlttal, több évszázados, példás pedagógiai tapasztalattal rendelkező, Pápán működő pápai reformátusság szállna be újra a működtetésbe, amely valójában ezt az intézményt az 1930-as években létesítette és működtette az államosítás idejéig...