A pápai Esterházy-kastély előtti Petőfi-szobornál Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) ügyvivője tartott tájékoztatót 2021. november 25-én, csütörtökön, civil közösségük Petőfi vonatkozású emlék-kezdeményezéseiről.

A 105 esztendeje született Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, néhai pápai diák Esterházy-kastély előtt álló bronz Petőfije a vándorló, a soproni kaszárnyából, az erdőn-mezőn, a Rábán, a Marcalon átkelő, a Pápára érkező, betegségtől csontig soványodott, komor, céltalan fiatalembert személyesíti meg; a „hús-vér” Petőfit. Azt, aki oly sok csalódás, bántás, útkeresés után szinte teljesen kilátástalanul ott állt unokabátyja, Orlai Petrich Soma előtt 1841. március elején.

Idén, 2021-ben kerek 180 esztendeje, hogy 1841-ben először Pápára jött Petőfi Sándor, jövőre, 2022-ben ugyancsak kerek 180. évfordulója lesz annak, hogy 1842-ben itt vetette papírra legelőször a Petőfi nevet a „Tolvaj huszár” című románca alá, – hogy itt vette fel a Petőfi nevet, hogy „Petrovicsból Pápán lett Petőfi”, – és hogy – a Pápán írt – „A borozó” első lett a nyomtatásban napvilágot látott költeményei sorában.

2022 ezen szép kerek Petőfi-évfordulókat fogják nekünk, pápaiaknak jelenteni, mintegy előkészítő éveként 2023-nak, a nagy bicentenáriumnak, vagyis Petőfi Sándor születése 200. évfordulójának.

Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet kiemelten fontos, vállalt feladatai közt tartja számon a pápai Petőfi-emlékezet gondozását.

Idén nyáron, a pápai Gyurátz Ferenc utcai Petőfi-ház udvarán egy archív, 1877-es, Az Üstökösben napvilágot látott grafikát láthattak a jelenlévők. Azon a több mint száznegyven éves ábrázoláson a honvédegyenruhát és kardot viselő Petőfi egy szibériai ólombánya bejáratánál, egy kis pislákoló mécsvilágnál állva verseskötetét emeli a magasba, melyen a „Haza és szabadság” jelszó olvasható a Biblia egy oda alkalmazott részletével: „Keressetek ebben, és megtaláltok!”

Úgy véljük, hogy a legméltóbban úgy lehet egy irodalmár, s főként Petőfi Sándor emlékét ápolni, fenntartani, életpályáját, tevékenységét megismerni, megérteni, ha fennmaradt műveit, verseit, gondolatait folyamatosan olvassuk, idézzük, és erre buzdítunk másokat is. Éppen ezért is kezdeményezzük, szorgalmazzuk, hogy a Petőfi-bicentenáriumig, 2023-ig, minden hivatalos városi eseményen, és egyéb intézményi ünnepségeken, Pápán hangozzék el egy-egy Petőfi-vers, és amikor a diákok valamilyen jutalmazására kerül sor a városban, Petőfi-versesköteteket ajándékozzanak a helyi tanulóknak a városvezetők, a pedagógusok.

A versszeretet „kaviár” volt mindig, abból kevesen szoktak kanalazni; a verseket sajnos nagyon kevés magyar ember tudja ma is értékelni. Mit ér a neves halott, mit ér annak monumentális kőobeliszkje, vagy szobra, a róla szóló magasztos ünnepély, ha igazán meg sem ismerjük, elő sem vesszük, le sem emeljük a polcokról az egykoron papírra vetett, kötetekbe fűzött intéseket, gondolatokat, s nem hasznosítjuk azokat igazán a jelen mindennapjaiban? Petőfi nemcsak a „Nemzeti dal”, nemcsak a „Szeptember végén”; Petőfi ennél sokkalta több. Petőfi a „Bölcselkedés és bölcsesség”, „Az ítélet”, a „Világosságot!” is. De ezen verseihez nem igen nyúlunk, nem ezeket elemezzük és értelmezzük, pedig ezek üzeneteinek megértése is kétségkívül megoldandó feladat lehetne mindenkinek. Tehát egy kicsit gondolkodásra szeretnénk buzdítani Petőfi versein keresztül; azt szeretnénk, ha a pápaiak ezekben a szép Petőfi-emlékévekben – amúgy megpróbáló időkben – sok Petőfit olvasnának. S ha például megszeretnének egy-egy tőle lévő gondolatot, akkor azokat meg is osztanák embertársaikkal. Nemcsak a „fészbúk” közösségi hálózaton, hanem hagyományosnak mondható magyar módokon is.

Ezért elindítjuk a „Köss egy szalagot Petőfi vándorbotjára!” című helyi „jelképes” irodalmi-lokálpatrióta mozgalmat. Ki-ki a számára kedves-kedvenc Petőfi versidézetét ráírhatja otthon egy-egy szalagra, s azt ide, a kastély előtti Petőfi-szoborhoz elhozhatja, Petőfi vándorbotjára rákötheti; e formán az errefelé járó, a szobor előtt megálló embertársainkat olvasásra, gondolkodásra késztetheti. S ha összegyűlne egy szép nagy köteg ezekből az emlékszalagokból jövő ilyenkorra – s ha egyesek beteges kleptokráciája nem hatalmasodna el, mint az utóbbi hónapokban és hetekben is egyleti emlékkoszorúink ellopkodása tekintetében –, akkor azokat akár egy csokorban a városi múzeumnak adnánk le megőrzésre. Az első három Petőfi-idézetes emlékszalagot az egylet három önkéntes hölgye kötötte fel.

2023-ban száz éve lesz, hogy – az idén 85 éve elhunyt – Géczy István színműíró, színész tollából napvilágot látott „A pápai diákok – Ünnepi játék Petőfi életéből” című kis rövidke színmű. Szeretnénk, ha ezt a jelenlegi pápai diákok felelevenítenék, ha ezt betanulnák, és előadnák jövőre. Akár nemcsak egy, hanem kettő, három iskola is megpróbálkozhatna ezzel, s akár digitális, online formában, saját maguk rögzíthetnék, felvehetnék kamerával, telefonnal a kiselőadást, s azt az interneten, iskolájuk honlapjain, közösségi felületein közreadhatnák a pápaiak számára, s egyletünk ezeket díjazná is. Szívesen rendelkezésükre bocsátjuk ezt a kis 1923-as művet a pápai iskolák számára.

Kerecsényi Zoltán elmondta, egyetemista fiatalok az ő eddigi kis petőfis munkáit is használva készítik a „Petőfi: Legenda születik” című filmet, mely egy teljesen új megközelítésből fogja bemutatni a költő és forradalmár életét és annak fordulópontjait – különösen az eddig megszokottaktól eltérően még a forradalmi fellépések előtti évekre – így Pápára is – helyezve a hangsúlyt. A városbarátok szeretnék, ha 2022-ben, vagy ’23-ban majd Pápán lenne e filmfeldolgozás díszbemutatója.

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE)

Géczy István: „A pápai diákok – Ünnepi játék Petőfi életéből” (1923) – letölthető oldalak:

1, 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8