Kerecsényi Zoltán úgy fogalmazott, hogy miután már ismeretes a 2018-as voksolás időpontja, s tisztábban láthatunk, mivel mára már több dolog elvált egymástól, s a minap a pápai választókerületben is nyilvánvalóvá váltak a dolgok, fontosnak érzi egy-két dolog egyértelműsítését. Az önkormányzati képviselő közleményében többek között arról írt, hogy

• az elmúlt két évben megannyi igazságtalanság, többszöri "puccsoltató-presszionáló-diszkreditáló intrika" irányult felé.
• Mindig ugyanaz volt, hiába sulykolták belülről-kívülről egyesek "diszkreditáló-karaktergyilkoló arcátlanságaikat".
• A Munkáspárt, a Fiatal Baloldal, s az MSZP után a DK életrehívásával igazi magyar baloldali közösséget akart építeni
• 2014-2015 után aztán ráébredt, hogy számos ponton tévedett; sok minden nem az, aminek hitte.
• A DK-ban a „régi világ emberei” folyamatosan azon munkálkodtak, hogy újra a „régi-hajóhoz” kössék az „új-csónakot”.
• Óriási helyi belső-külső nyomással szemben, szinte egymaga taktikázta, küzdötte végig a helyhatósági kampányt 2014-ben, hogy felszínen tudjon maradni DK-sként.
• Ebben a küzdelmében magára maradt és "alsó-fölső segedelemmel megpuccsolták".
• Ugyanakkor nem volt a baloldali összefogás ellen, azért dolgozott például a Petőfi Asztaltársaságban is,
• de mára belátja, az elmúlt sok év hiábavaló volt; "tévedtem, hibáztam, mert a „baloldali összefogás” sajnos tényleg csak illúzió".
• Óriási emberi, személyes kibékíthetetlenség van, a „kaparj kurta, neked is lesz” kicsinyes marakodás, a ki tudja előbb a másikat így-úgy hamarabb bepiszkítani, tönkretenni, és persze többforma nézetbeli ellentét is feszül egymásnak belül.
• Az általa képviselt "patrióta-lokálpatrióta, s értékek mentén képviselt nézetek" egyszer sem találkoztak „központi ideológiákkal”, hogy a sajátjai "sohasem értékelték, sohasem akceptálták, s nem értették meg".
• Elsősorban pápaiként, szeretett szülővárosáért kíván tovább dolgozni. Önkormányzati képviselői tisztségét megtartja. Az esetleges lemondását firtató kérdésre azt mondta: "fel sem merülhet ilyen, hiszen én sok éven keresztül ezért keményen megdolgoztam eddigi pártalapítói, – három választást is levezénylő – pártszervezői, polgármester-jelölti és képviselőjelölti, illetve eddigi, a városért, az értékek mentén végzett képviselői munkámmal".
• Semmiféle formációt, s személyt nem támogat az előttünk álló '18-as voksoláson; s azt ajánlja szűkebb és tágabb környezetének is, hogy csak a "saját szívük világa felé próbáljanak tekinteni; s lehet, hogy jobb lenne inkább otthon maradni!"

Íme a teljes közlemény:

„Jobb a sorból őszintén kilógni,

mint a megfelelési kényszer miatt

egy életen át hazudva kínlódni...”
(Sohonyai Attila)

„Ki állíthat
jobbra vagy balra engem?
Labdázzatok, mindenkié vagyok!
Csak majd az Isten
ha az Itélet trombitája szól,
állítand jobbra vagy balra.
A többi: játék. (Noha sírnom kell rajta.)

S tán
ilyen báb vagyok én is - de a bábot
drótjai tartják; s tudjátok meg, izmos
drótjaimat nem kétfelülről
rángatják, hanem Valaki fölülről
igazítja
kimondhatatlan ujjal.”
(Babits Mihály)

Miután már ismeretes a 2018-as voksolás időpontja, s tisztábban láthatunk, mivel mára már több dolog elvált egymástól, s a minap a pápai választókerületben is nyilvánvalóvá váltak a dolgok, fontosnak érzek egy-két dolgot egyértelművé tenni, s ködöket oszlatni.

Több, mint két esztendőnyi, megannyi felém lévő igazságtalanság, többszöri puccsoltató-presszionáló-diszkreditáló intrika után, több személyes kárt átélve, a mai nappal – közvetlen hozzátartozóimmal egyetértésben hozott döntéssel – kiléptem a Demokratikus Koalícióból.

A DK-platformnak, majd DK-pártnak 2010-től és 2011-től országos alapító tagja, a pápai platformnak, majd párt-szervezetnek alapítója, 2015-ig alapító-elnöke, 2015 és 2017 között országos tanácsi tag voltam.

„Semper idem” – mindig ugyanaz voltam, s maradtam, bármennyire is nyomták és sulykolták egyesek belülről-kívülről diszkreditáló-karaktergyilkoló arcátlanságaikat rólam éveken át. Mindig is nemzete és szűkebb pátriája iránt, az értékek, a hagyományok mentén elkötelezett, útkereső magyar baloldali voltam, s több csalódás ellenére, egy egyszerű, nincstelen magyar munkáscsalád gyermekeként mindig is az vezérelt, hogy egy igazi magyar baloldalt, egy, a népi-nemzeti, a történelmi, s főként a '48-as társadalmi értékeket szem előtt tartó, az elsősorban a kisemberekért lévő, a legszélesebb szociális igazságtevés pártján álló valódi magyar baloldalt építhetek, hogy egészen fiatal koromtól fogva a Munkáspárt, a Fiatal Baloldal, s az MSZP után a DK életrehívásával aztán már tényleg egy ilyen, valódi, igazi magyar baloldali közösséget építhetek szívvel és lélekkel. 2014-2015 után aztán sajnos rá kellett ébrednem, hogy számos ponton tévedtem; sok minden nem az, amit hittem (s többen másokkal is hittünk, akik közül már többen azóta rég kiléptek), sok minden nem úgy alakult, amiért nekem és a hozzám tartozóknak sokszor súlyos, személyes áldozatokat is kellett hozni...

Az elmúlt pár esztendőben, de főként '14-et követően elsősorban helyben érezhetőek lettek olyan dolgok, amik ellenében pont annak idején a budapesti Szent István parki sátorban előbb a platform, majd egy esztendőre rá a DK-párt zászlaját kibontottuk. De azóta is minduntalan, egyes „régi világ emberei” folyamatosan azon munkálkodtak, hogy újra a „régi-hajóhoz” kössék az „új-csónakot”. A 2014-es választásokon való indulásokat is elsősorban ezen kritikus szándékok folyásolták be, számos helyi egyet nem értéssel, bizalmatlansággal. S egy kezemen meg tudom számolni, hogy kik voltak azok, akik például a helyhatósági választások alkalmával, belül, a helyi DK-s érdekekért munkáltak, s kik titkon inkább a szocialistákért, – miután szomorúan világossá kellett válnia, hogy egy esetleges „összefogás” esetén elfogadhatatlannak tartottam – egyébként nem csak egymagam – azt üzenni a választópolgároknak, hogy a helyi DK elnöke nem lehet képviselő az MSZP támogatásával, de az MSZP-s esetlegesen igen a DK segítségével. Óriási helyi belső-külső nyomással szemben, szinte egymagamnak kellett végigtaktikázni-végigküzdeni a helyhatósági kampányt, hogy felszínen lehessen maradni DK-sként…
Személyes álláspontommal – miszerint mindig is féltettem a helyi DK-s szuverenitást, a párt-szervezet önállóságát, tartva egy esetleges „olvasztótégelytől” – 2015-re alulmaradtam. A meginduló „passzátszelek” személyem ellen alsó-fölső segedelemmel puccsban csúcsosodtak; majd utánam, több hónapos kétes belső jelenséget követve, tavaly újabb helyi elnök és vezetőség választásához vezettek; akik igazából a háttérben mindig is a szocialista párttal való fuzionálás híveinek bizonyultak, többször túlságosan is – de nemcsak az én egyedüli meglátásom szerint –, holott sokszor a központi elképzelések másfele mutattak...

Félreértés ne essék, a szocialisták között országos, megyei, helyi szinteken sok kedves, rendes, becsületes, tiszteletre méltó, – tisztességesen megőszült magyar embertársunk van, több barát is, de sajnos lokális szinteken – az elmúlt tízegynéhány évből való személyes, s nemcsak személyes tapasztalat alapján – több csalódást (pozíció- és mandátumféltésből eredő emberi irigységet-féltékenységet) kellett át- és megélni…
S véletlen félreértés ne essék azért sem, hogy bármikor én a fentiekkel egy esetleges „baloldali összefogás” ellen lettem volna, egyáltalán nem, hiszen 2004-ben pont én kezdeményeztem-szerveztem az országban elsőként „Baloldali összefogás” címen több, baloldalon álló szervezet meghívásával együttgondolkodást, konferenciát, s a Baloldali Együttműködési Tanácsban sem egy ízben kezdeményeztem e szellemben például baloldali-civil összefogást, vagy az antifasiszta szövetségen belül széleskörű gondolkodást (például helyi szinten is, a 2010-es önkormányzati választások előtt az általam kitalált, s odaadóan szervezett pápai Petőfi Asztaltársaságot is e szellemben, mely addig jól is működött, mígnem abból is egyesek – a pártszakadással a „dékás” felet, s konkrétan személyemet ki nem igyekeztek szorítani. De szerencsére hamar bekapcsolt a vészjelző, hiszen nem sokkal előtte igazságtalan kiszorítósdiból jócskán kellett már tapasztalnom, gyomromban már elég bánatot gyűrve, a szeretettel-lelkesedéssel végzett pápai Helyőrségi Művelődési Házas – a nekem és a hozzám tartozóknak kenyeret is jelentő, politikamentes – állásom igazságtalan megfosztásával...)

Az esztendők alatt be kellett látnom, s be kell látnom, hogy sajnos az elmúlt sok év hiábavaló volt; tévedtem, hibáztam, mert a „baloldali összefogás” sajnos tényleg csak illúzió, s a magyar baloldaliak igen csekély percentje csak tényleg baloldali (sajnos, korábban nem hallgattam erre engemet igencsak figyelmeztető, a baloldalon sokat megélt, tisztességes, idősb „motorosokra”). Illúzió azért is a „baloldali összefogás”, mert ahhoz nemcsak kettő-három összeállása nem elég (ezt már 2014-ben is többen mondtuk), ahhoz más, kisebb baloldali szervezetek és civilek bevonása is kellene, hanem mert mára már nemcsak úgynevezett „baloldali összefogásra”, hanem sokkalta szélesebb dologra volna szükség, tehát nemcsak baloldalira… (És itt fontos aláhúzni, a jobbikosokra véletlenül sem gondolok.)

Szomorú meglátásom szerint óriási emberi, személyes kibékíthetetlenség van, a „kaparj kurta, neked is lesz” kicsinyes marakodás, a ki tudja előbb a másikat így-úgy hamarabb bepiszkítani, tönkretenni, és persze többforma nézetbeli ellentét is feszül egymásnak belül. Ami kívül hallatszik, az pedig csak mákonyolás, hitetés...

Szívből sajnálom, hogy én tovább ebben az egészben nem tudok hinni, – s szívből sajnálom, hogy az én elsősorban patrióta-lokálpatrióta, s értékek mentén képviselt nézeteim egyszer sem találkoztak „központi ideológiákkal”, hogy a sajátjaim sohasem értékelték, sohasem akceptálták, s nem értették meg, hogy mit is igyekeztem mindig is szívvel-lélekkel képviselni; sőt, inkább mindig is a kiszorításomra törekedtek másokkal kart karba öltve; hogy nem voltam hajlandó „gépként” végrehajtani egyes értelmetlen, sehová sem vezető, csak pillanatnyi hozadékot jelentő utasításokat, s a nyolc évvel korábbra, a 2010-11-es zászlóbontással korábbra visszanavigáló utat követni… Nagyon sajnálom, hogy egyesek az elmúlt 7-8 esztendőben sem tudtak elszakadni a régitől. Én nem kívánok DK-s színekben MSZP-st játszani; – sokadmagammal 2010-11-ben nem véletlenségből bontottunk ki egy új zászlót… Sértődésre, haragra nem lehet ok, most minden úgy lett ahogy egyesek akarták… Nem akarok az útjukba állni… Sok sikert kívánok!

„Semper idem”, mint ahogyan mindezidáig is, elsősorban pápaiként, szeretett szülővárosomért munkálok-szolgálok tovább; függetlenként. Volt helyi politikai közösségeim semminemű támogatásomat nem érdemelnek meg a hosszú éveken át tartó, a velem és családommal szemben elkövetett politikai és személyes igazságtalanságok miatt. Semmiféle formációt, s személyt nem támogatok az előttünk álló '18-as voksoláson; s azt tudom ajánlani szűkebb és tágabb környezetemnek is, hogy csak a saját szívük világa felé próbáljanak tekinteni; s lehet, hogy szűk négy hónap múlva jobb lenne inkább otthon maradni – otthon maradnunk…"