– szól ilyentájt az ismert jókívánság. A jókívánságoknak mindenki örül. Sajnos napjainkban egyre inkább az interneten küldött „személytelen” e-mail üzenetek váltják fel a hagyományos – az adventi, karácsonyi, újévi időszakhoz kötődő – postai képeslapokat. Az elektronikus posta karácsonyi, újévi üdvözletei úgy eltűnnek, mint a kámfor – hacsak ki nem nyomtatják és úgy meg nem őrzik azokat egyesek... A Rapcsányi László (1925–2013) író-újságíró szerkesztette 1986-os Karácsony ​régi képeslapokon, vagy a dr. Jánosyné dr. Papp Zsuzsanna és Szikora Zsuzsa által írt és válogatott 2001-es Boldog karácsonyt! – Régi és újabb ékességek, ünnepi szokások című köteteket felütve elragadó karácsonyi lapokat csodálhat meg az ember a régmúltból.

„A múlt, mely felszáll a képeslapokból, ódon história. De egykor szép volt, mert az ő életük volt…” – írja Rapcsányi László. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink élete, harmóniája, titkai. Krúdy Gyula (1878–1933) író szerint tán abban rejlik a karácsony titka, „hogy az emberek szeretnek megjavulni. Szeretne mindenki jó és rendes ember lenni egy napig, egy estére, egy órára, amint a jó embert magunknak elképzeljük.” A 85 éve elhunyt Juhász Gyula (1883–1937) költő most 120 éves, 1902-es Karácsony feléjében írja: „Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen / S ne csak így decemberben.”

Tészabó Júlia 1994-es Nagy karácsonyi képeskönyv és 2007-es Karácsony – Magyar hagyományok című kötetében olvashatjuk:

„Távol lévő szeretteink köszöntésére született a 19. században a képes levelezőlap, s végtelen gazdagságban jelenítette meg s alakította az ünnep világát... Magyarországon 1896-ban indult meg a képeslapkiadás, magyar nyelvű karácsonyi képeslapokat először 1899-ben, egy székesfehérvári nyomdában készítettek. A témák között szerepelt Mária, karján Jézussal, éneklő gyermekekkel, téli tájkép a karácsonyfát hozó Jézussal, angyalok csengőkkel és karácsonyfákkal a téli táj felett… Szépségük és sokféleségük miatt a karácsonyi lapokat, akárcsak a többi tematikus üdvözlőlapot megőrizték, s szinte megjelenésükkel egy időben gyűjteni kezdték, s gyűjtik még ma is... A nagy történelmi események, elsősorban a háborúk is megjelentek a karácsonyi lapokon… A világháborúk idején készült lapokon a harctéri valóság a fő téma. Talán soha olyan kínzó a honvágy nem volt, mint éppen e hagyományosan családi ünnep estéjén, amit a katonáknak száz veszély között az otthontól távol kellett eltölteniük…”

Háborús karácsonyi üdvözlet ez az alábbi, tábori postával feladott fotóképeslap. A lap fényképének készítője és feladója egy bizonyos Bánátfi János volt, címzettje pedig egy bizonyos Ajkay József igazgató. Talán az az Ajkay (Achtzehner) József (1898– ?), aki országos cserkészvezetőként, szövetkezeti igazgatóként volt ismert, Bánátfi János pedig talán az a Bánátfi János (1912–1990) képzőművész, aki Ausztria és Franciaország után hosszabb ideig Brazíliában, azután az Egyesült Államokban, Kaliforniában működött, majd San Diegóban hunyt el. Kellemes karácsonyi ünnepeket Nagyoroszországból kívánt Bánátfi 1943. december 12-én. A kép valahol Oroszországban készült, egy havas, ködös tájban strázsáló honvédet örökített meg rajta Bánátfi.

Szintén háborús időkből, 1944-ből való ez a karácsonyi témájú, olasz nyomtatású kiskép. A színes grafikán a betlehemi jászol-makett előtt térdeplő, imára kulcsolt kezű gyermekek, felettük halványabban – szinte gondolatszerűen megjelenő –, felhőn érkező, kezében karácsonyi ajándékokat hozó angyallal. Az angyal a bibliai Újszövetségben az örömhír hozója; alakja innen került a karácsonyi ajándékhozók és a karácsonyfa díszei közé is.

Tészabó Júlia Nagy karácsonyi képeskönyvében ez áll:

„Amikor a keresztény vallás és az egyház a karácsonyt egyre inkább családi ünneppé és a gyermekek ünnepévé tette, legáltalánosabb szokássá a családtagok és a gyermekek megajándékozása vált. Az ajándékozás oka és eredete a karácsonyi ünnep örömteli jellegében kereshető. Általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy az ajándékot földöntúli lény hozza… Az ajándékhozó földöntúli lények népes táborából nálunk mára szinte csak a Mikulás vagy rokona, a Télapó, a Jézuska és az angyal maradt meg. Még a népszokásokban szereplő érdekes lények, például az erdélyi Aranyos Csitkó sem maradt fenn. Sok családnál azonban nemigen emlegetnek ajándékhozókat. Régi szokás szerint a szülők és gyermekek, rokonok és barátok megajándékozzák egymást. Az ajándékozás ősi hagyománya ünnepélyesebbé, örömtelibbé varázsolja a karácsonyt…”

A karácsony vallásos tartalmát, a hagyományosan hozzá kapcsolódó bibliai jelenetet – a Jézus előtt hódoló egyszerű pásztorembereket – ábrázolja ez a színes, aranyozott nyomatú képeslap, szintén a múlt század első feléből, melyet még anyai nagyanyámtól kaptam. A lapot látva szinte megelevenednek előttünk Lukács evangéliumának sorai (Lk 2,15–20):

„Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.”

A karácsonyünnep elengedhetetlen látványeleme a karácsonyfa. Leghagyományosabb díszei közé tartozik a paradicsomi fa gyümölcsét és Jézust jelképező alma (a közismert népdal szerint: „A kis Jézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja…”). A karácsony iparszerűvé és kereskedelmivé válásával, a karácsonyfadíszek tömeggyártásával a természetes díszítőelemek, a növényi termések kiszorultak, mesterséges – műanyag, üveg – változataikkal kezdték el helyettesíteni őket, így az almákat felváltották a különféle, színes üveggömbök, s ezek mellett már mindenféle dolgot – vicces figurákat, kisállatokat, játékalakzatokat stb., vagy akár nemzeti jellegű szimbólumokat is – megtalálhatunk a faágakra aggatva. Ilyenfajta, nem szokványos 20. századi karácsonyfadísz ez az itt látható, rézanyagú lemezdísz is.

A Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb, legismertebb dunai hidunkat, a magyar főváros egyik jelképét, a Széchenyi Lánchidat jeleníti meg Boldog karácsonyt! – felirattal. Idén, késő ősszel avattuk fel a pápai ipartestületi székházon gróf Széchenyi István bronz reliefjét, melyen a Lánchíd sziluettje is megjelenik (https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/a-modern-magyarorszag-alapjainak-lefektetoje-grof-szechenyi-istvan-dombormuvet-kapott-papan-2022-10-21-122515); ezért is gondoltam most ezt érdekességképpen megmutatni.

A Lánchíd építésének előkészítése gróf Széchenyi István (1791–1860) munkájának az eredménye. Miután Széchenyi a Buda és Pest közötti állandó híd létesítésének jelentőségéről megbizonyosodott, megvalósítását elhatározta, első teendője a Hídegylet megalapítása volt 190 évvel ezelőtt, 1832-ben. Idén volt az alapkőletétel 180. évfordulója is. A hídépítést még a Pápa melletti Vanyola szülötte, Vajda Péter (1808–1846) reformkori irodalmár-természetbúvár-pedagógus-társadalomkritikus is méltatta: „Az állóhíd arra való, hogy télen és nyáron át lehessen rajta menni. Ilyent építenek most Pest és Buda között a Dunán. E híd nem kőboltokon álland, hanem kifeszített lánc-íveken. Evégre a Dunában két kőlábat építenek, melyek a láncfeszítésnél gyámként fognak szolgálni. Mind a budai, mind a pesti parton erős hídfő leend, melyeknél kezdődnek az ívláncok, s át fognak nyúlni a hídlábakon által egyik városbul a másikba… A pesti lánchídnál azon különösség is lesz, ifjú barátaim, hogy rajta minden embernek kell különbség nélkül fizetni. Ez azonban igen rendén van, mert illő, hogy amely hasznot más embertül kapunk, azt neki illő módon és arányban megfizessük. Már ha valaki a Dunán át akar jutni, minő fáradságába s költségébe kerülne, ha magának kellene eszközökrül gondoskodnia. Itt ellenben kész hidat talál, és bizonnyal szívesen leteheti az egy krajcárt, melyért oly nagy jó adatik neki. Csak here akar másébul élődni, – a munkás és igazságos ember oly viszonyban akar másokkal állani, hogy ingyen se követeljen, sőt inkább mások legyenek az ő adósai, mint ő másoké.” (1842)

Napjainkban zajlik a híd korszerűsítése. A hazánk és fővárosunk máig egyik legfontosabb kulturális örökségének és jelképének számító Széchenyi Lánchíd felújítása várhatóan 2023-ban fejeződik be.

„Az esztendőnek a halála / Oly ünnepélyes egy halál! / Ilyenkor minden jobb halandó / Elzárkozik, magába száll, / S nem hogy barátnak, hanem még az / Ellenségnek is megbocsát…” – olvashatjuk a jövőre bicentenáriumos Petőfi Sándor 175 esztendővel ezelőtt, 1847. december 31-én papírra vetett sorait (Szilveszter éje 1847-ben).

Az esztendő „ünnepélyes halála” s az új év beköszönte sűrű jókívánságok jegyében indul. A szilveszteri, új évi jókívánságok és szokások közös célja, hogy a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzanak az embereknek. A Pápa közeli – főleg a Somló melletti – falvakban Szent István vértanú napjától (december 26.) Vízkeresztig (január 6.) sokáig élt az ún. regölés néphagyománya. Ez az egyik legősibb régies köszöntő szokás sajnos a 20. század közepére elhalt. Tulajdonképpen az adventi várakozás betetőzésének számított a regölés: megszületésével Jézus Krisztus elhozta nekünk a fényt, a regölés pedig ezt a fényt hivatott megerősíteni. A regösénekek termékenységvarázsló, „összeregölő”, jókívánságokat nyújtó énekek voltak. A regösök karácsony másnapján indultak útnak, a házak előtt megállva kérdezték: „szabad-e regölni?”, majd a háziaktól bebocsátást nyertek. Többnyire olyan helyeken kopogtattak, ahol házasulandó fiatal pár lakott, az ő „összeregölésük” a népszokás egyik meghatározó eleme volt; emellett sok jót kívántak a gazdának és a ház lakóinak, bőséget terményekben és háziállatokban, s ezért cserébe illett őket megvendégelni, a tarisznyájukat megtömni.

Az iszkázi születésű Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító – Nagy László öccse –, Ágh István írja a Hányat nézek a naptárban? című, 1980-ban közreadott kötetében:

„Szokásaink nemcsak őseink szokásairól vallottak, hanem a világról való gondolkodásukról is. Most tudom, hogy a regölés szokása a csillagok négyezer évvel ezelőtti állását jelzi. A regölés környékünkön a leghíresebb, mert a legrégibb. István király mögül ered. De csak úgy maradhatott fönn, ha kereszténységgel álcázták. »Eljöttek, eljöttek Szent István szolgái, régi szokás szerint szabad megtartani.« Rossz bakancsainkkal mégis az ezeréves ősök nyomában lépkedtünk. »Haj, regö rejtem!« Ezért neveztek minket regösöknek. És mi sem tudtuk, mit jelent. Áténekeltük magunkat a boldogságba, révedeztünk az örömben. Sejtelmek mozdultak bennünk, mikor ezt énekeltük:

»Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
amellett keletkezik egy halastó-állás.
Haj, regő rejtem, regő rejtem!
Azt is felfogá az apró sárocska,
arra is rászokik csodafiú-szarvas.
Haj, regő rejtem, regő rejtem!
Noha kimennél, uram, Szent István király,
vadászni, madarászni,
de ha nem találnál sem vadat, sem madarat,
hanem csak találnál csodafiú-szarvast.
Haj, regő rejtem, regő rejtem!
Ne siess, ne siess, uram, Szent István király,
az én halálomra!
Én sem vagyok vadölő vadad,
hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ.
Haj, regő rejtem, regő rejtem!
Homlokomon vagyon
felkelő fényes nap,
oldalamon vagyon árdeli szép hold,
jobb vesémen vannak
az égi csillagok.
Haj, regő rejtem, regő rejtem!
Szarvam vagyon,
ezer vagyon.
Szarvam hegyin vannak százezer sövények,
gyullaszlag, gyullaszlag, holtatlan alusznak.
Haj, regő rejtem, regő rejtem.«

Mennyi megfejthetetlen szó, csoda! Mi meg énekeltük, nem gondoltuk az értelmét, talán azért volt olyan csodálatos…”

A bőség, a szerencse, a boldogság jelképeit – pl. a malacot, a négylevelű lóherét, a zsákra való pénzt – láthatjuk ezen a két megsárgult képeslapon.

Az elsőt Tatáról adták postára 1900. december 30-án, mely az év utolsó napján, december 31-én már kézbesítődött is egy bizonyos Wlassics Miczi úrhölgynek, Devecserben. Különlegessége, hogy eredeti, kézzel festett a rajta lévő kompozíció.

A második éppen kerek 80 éves, 1942. december 28-i keltezésű – ugyancsak háborús időkből való –, egy bizonyos Pócza József indította útjára Nagytétényből Mosonmagyaróvárra, egy bizonyos Bella János számára. A lap érdekessége a kis Sacra Corona-bélyeg, melyet minden idők egyik legnagyobb magyar bélyegtervezője, az idén 35 esztendeje elhunyt Légrády Sándor (1906–1987) készített 1941-ben.

„Bő bort, bő búzát, piros farkú malackát, szekerednek kereket, poharadnak feneket, úgy igyon a gazda belőle eleget! BÚÉK!”

„Egy angyalt küldök néked, tegye szebbé életed, tegyen pénzt a zsebedbe, vigyen boldogságot a szívedbe. Vegyenek körül barátok, Boldog új évet kívánok!”

„Itt az újév, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat! Boldog új évet kívánok!”

– csak három az általam ismert-kedvelt szilveszteri, új évi jókívánság-mondásokból.

Bízzuk a jót – a Jót! Derűsebb időket mindenkinek!

Írta és összeállította:

Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta)

Pápa, 2022. december 23.

(A nyitó-fotó és szövegközi képek forrása: Kerecsényi Zoltán.

A képeken látható dokumentumok Kerecsényi Zoltán gyűjteményéből valók.)

Felhasznált és ajánlott szövegforrások:

– Ágh István – Würtz Ádám: Hányat nézek a naptárban? – Régi falusi ünnepek. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1980.

– dr. Jánosyné dr. Papp Zsuzsanna – Szikora Zsuzsa: Boldog karácsonyt! – Régi és újabb ékességek, ünnepi szokások. Tuff Produkció Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2001.

– Lukácsy Sándor (szerk.): Vajda Péter válogatott művei. Veszprém Megyei Tanács Művelődési Osztálya, Veszprém, 1972.

– Rapcsányi László (szerk.): Karácsony régi képeslapokon. Terra – Kossuth Nyomda, Budapest, 1986.

– Szalai Anna – Steinert Ágota (szerk.): Petőfi költeményei. Helikon Kiadó, Budapest, 1989.

– Szent Biblia. Magyar Bibliatársulat – Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2011.

– Széchenyi Lánchíd. – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Széchenyi_lánchíd (Letöltés ideje: 2022. december 23.)

– Szigethy Gábor (szerk.): Magyar karácsony. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2013. (Nemzeti Könyvtár 20.)

– Szilveszteri jókívánságok: kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! = https://www.hellovidek.hu/szorakozas/1970/01/01/szilveszteri-jokivansagok-kellemes-karacsonyi-unnepeket-es-boldog-uj-evet-kivanunk (Letöltés ideje: 2022. december 23.)

– Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1994.

– Tészabó Júlia: Karácsony – Magyar hagyományok. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007.