A 19. század második felére Pápán is megszaporodtak a kávéházak, melyek idővel a polgárosodás legfontosabb intézményeivé váltak - kezdi a szóban forgó épülettel foglalkozó bejegyzését a Gróf Esterházy Károly Múzeum.

Kávéháznyitással és működtetéssel kapcsolatos elvárásait az iparhatóság szabályrendeletben fogalmazta meg. Kávéház csak az általa elfogadott helyiségben nyílhatott, de a rendelet szabályozta a személyzet összetételét is. Például nőket a tulajdonosok felszolgálónak egyáltalán nem alkalmazhattak, csak „kaszírnői”, pénztárosnői minőségben dolgozhattak. A vendégekkel való egyéb kapcsolattartás pedig szigorúan tiltva volt számukra.

A kávéházak törzsközönségét többnyire városi átlagpolgárok alkották. A törzsvendégeknek mindenhol törzsasztal járt. A márványasztalok mellett 4-6-8 fős baráti asztaltársaságok jöttek össze. Míg egyesek az étel, a kávé és italfogyasztás mellett vitatták meg egymással az aktuális helyi és országos politikai ügyeket, a kulturális eseményeket, addig mások kártyázással, biliárdozással vagy tekézéssel töltötték idejüket. A jó tulajdonos zenéről is gondoskodott, hétköznap gépzongora, hétvégén cigányzene szólt.

Pápán a Csáky utca 16. szám alatt áll ma egy romos épület, amely egykor kávéházként működött. 1904-ben Fleiner Albert (1838–1914) – a „Királyi Kávéház” (Korvin-ház) üzlettulajdonosa – Zakots István műfestőtől bérbe vette az ingatlant, majd az átalakítás és felújítás után megnyitotta új kávézó helyiségét, melyet „New York Kávéháznak” nevezett el. 1911. április 1-től Ballér József személyében új tulajdonosa lett a kávéháznak, aki „EMKE – Kávéház” néven folytatta tovább az üzemeltetést. Ballér 1913-ban Devecserbe tette át székhelyét, a kávéház ekkor örökáron a Tapolcáról származó Schwarcz Vilmos (1868-1920) nyugalmazott vasúti főkalauz tulajdonába került - írja Simon Zsolt helytörténész.

Schwarcz Vilmos elfekvő beteg volt a pápai kórházban, mikor végrendelet nélkül 1920. február 17-én elhunyt. A kávéházat halála előtt 3 hónappal formai okokból második felesége nevére, Berger Herminára íratta át. Felesége még özvegyi jogon 1921-ig működtette a kávésipart. A kávéház ezután bezárt, helyére a Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezete költözött be. A háború alatt átmenetileg itt volt az egyik raktár, ahol a deportált zsidók vagyontárgyait őrizték.

Schwarcz Vilmos haláleset-nyilvántartásában fennmaradt egy hagyatéki leltár, amelyben a kávéház berendezéseit is számba vették. Eszerint a bejáratnál volt egy hosszú, márványasztal pult, rajta pénztárgép, mögötte tükör. Az italszekrényben 8 különféle pálinkát, 150 palack bortés 25 db pezsgőt tartottak. Hűtésükre 1 db jégszekrényt és 2 db pezsgőhűtőt használtak.

A belső termekben 12 db fehér márvány asztal, 50 db kávéházi Thonet szék és 5 db bársony szalongarnitúra volt. A falakat 2 db nagytükör, 2 db kistükör és falióra díszítette.

A kávézóban megszállni is lehetett, a szobában 2 db rézágy, szekrény és mosdótál kapott helyet. (Simon Zsolt)