Elsősorban a 20. századi magyar irodalmi élet egyik legfontosabb alakjáról, a Veszprém vármegyéhez (Tihanyhoz) szoros szálakkal kötődött, 40 éve elhunyt Illyés Gyuláról (1902–1983), a múlt századi magyar történettudomány egyik legnagyobb hatású kutatójáról, az ugyancsak vármegyénkhez (Balatonrendeshez) kötődött, 25 éve halott László Gyula (1910–1998) régész-történészről, a kettős honfoglalás elméletének megalkotójáról, jeles képzőművészről, valamint egykori barátjáról, Heitler László (1937–2016) neves pápai festőről, művészeti íróról emlékeztek meg az egyletiek.

Az egylet önkéntese, Váminé Molnár Emma nyugalmazott városi könyvtáros a hét esztendeje elhunyt Heitler László munkásságát elevenítette fel, méghozzá azon több mint ötven éve, a Magyar Hirdető Pápai Kirendeltsége keretein belül közreadott kis füzetsorozat segítségével, melyeket még a művésztanár írt, szerkesztett és illusztrált. A hallgatóságnak is körbeadott sorozatból kiemelte a Petőfi Sándor és Jókai Mór pápai kötelékeiről szólókat.

A PVE ügyvivője, Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta arra a Heitler-féle grafikára hívta fel a figyelmet, mely a hajdani pápai, Bástya utca 2-es szám alatt lévő házat örökítette meg. Azt a régvolt lakóépületet, ahol anno Petőfi Sándor házitanítóskodott egy Politzer Ignác nevű zsidó fiúnál. Fölvetette, hogy érdemes volna ennek a háznak a helyét a Petőfi-bicentenárium alkalmából egy emléktáblával megjelölni.

Felelevenítésre került Heitler László 1987-es, szintén zsebkönyvméretű, rajzos Pápa-könyve, illetve az az éppen 30 éve, 1993-ban kiadott, igen szép, színes képes Pápa-könyv is, melynek kitűnő városismertetőjét egyaránt a tanár úr készítette. Saját gyűjteményéből egy eredeti, nagyméretű, a „Gyász” címet viselő Heitler-linómetszetet is bemutatott a helyet foglalóknak Kerecsényi Zoltán.

Ugyancsak magángyűjteményéből mutatta be, adta körbe Illyés Gyula „Rend a romokban” című kötetét, melyből ügyészségi, „istenkáromlási” vád miatt 1937-ben a „Megjelenik” című verset kivágták, anélkül láthatott napvilágot a Nyugat gondozásában. Az egyleti ankéton az említett költemény, továbbá Illyés 1939-es „Ki a magyar?”-brosúrájából „A szabadság népe”-rész is elhangzott.

Természetesen Illyés Gyula Petőfi-monográfiájából is felolvasásra került egy pápai vonatkozású részlet. Az egylet ügyvivője emlékeztetett, hogy 2016-ban, az író jogutódjának engedélyével civil társaságuk – akkor még Elsősorban pápai Városbarát Egylet néven – különnyomatban, limitált példányszámban megjelentette Illyés 1936-os tanulmányának pápai részeit „Petőfi Pápán” címmel.

Alighanem a legnépszerűbb magyar szentről, a magyar lovagkor példaképéről, Szent László (1040–1095) királyról közelgő júniusi, liturgikus ünnepe kapcsán László Gyula professzor kutatásai révén esett szó az egyleti összejövetelen; méghozzá a Szent László-herma vonatkozásában. Mint elhangzott, ez a koponyaereklyetartó Magyarország harmadik kiemelt nemzeti ereklyéje a Szent Koronát és a Szent Jobbot követően. Kerecsényi Zoltán kiemelte, hogy László Gyulának alkalma volt a hermát tüzetesen megvizsgálni, aki szerint annak vonásai magának Szent Lászlónak az arcvonásait – és az Árpád-házi királyok családi vonásait – tükrözik.

Érdekesség, hogy ez a relikvia nemcsak a vallásos tiszteletnek volt a tárgya, hanem régen az igazságszolgáltatásban is szerepet játszott, erre tették kezüket a vallomástevők, és ott volt a nemzet életének minden jelentős eseményénél, így a csaták mezején is. (A PVE önkéntesei még az idén el szeretnének jutni a szomszédos Győr városába, hogy közelről is szemügyre vegyék ezt a kivételes történeti emléket.)

Kerecsényi Zoltán személyes emlékeit is megosztotta László Gyulával kapcsolatosan. Elmondása alapján, általános iskolásként rajongott László professzorért, annak műveiért.* „50 rajz a honfoglalókról” címet viselő, 1982-es albuma és a még régebbi, „A honfoglaló magyar nép élete” (1944) máig féltett kincsei közé tartozik, nemkülönben az a levelezőlap, melyet még tőle kapott.

Kerecsényi „A honfoglaló magyar nép élete” tekintetében emlékeztette a jelenlévőket, hogy anno ezt a híressé vált régészettudományi alkotást Püski Sándor (1911–2009) Magyar Élet Könyvkiadója jelentette meg, továbbá, hogy idén nyáron lesz kerek nyolc évtizede, hogy 1943-ban a Soli Deo Gloria református ifjúsági egyesület balatonszárszói telepén megkezdődött a Püski által szervezett Magyar Élet Konferencia, melyet „programadó” tanácskozásnak szántak a világháború utáni teendőkről. (A szárszói konferencián László Gyula is jelen volt, a honfoglaló magyarságról tartott előadást.)

Az egyleti kerekasztalon fellapozható volt az a közelmúltban Oriskó Norbert felvidéki író-újságíró tollából – Csáky Pál előszavával, Duray Miklós (1945–2022) utószavával – megjelent, „A természet vadvirága” címet viselő petőfis kiadvány is, melyből az alábbi rövid részletet közöljük:

„Mit hagyott ránk Petőfi a költeményeit alkotó egymillió betűjével?
– kb. 160 ezer szót
– 33 445 verssort
– 862 ismert verset
– 77 olyan települést, amelyek lakói elmondhatják, hogy Petőfi-vers született a községükben, városukban…”

A PVE műkedvelő kerekasztalán az 1710 éves Mediolanumi (Milánói) Ediktumról,
a „konstantinuszi fordulatról” is szó esett. A képen Kerecsényi Zoltán kezében azzal
az 1810 körül P. Bohmanns Erben (Prága) által kiadott rézmetszettel,
mely Nagy Szent Konstantinusz (280–337) császárt ábrázolja.

Az egylet 2023. június eleji, műkedvelő kerekasztala rendhagyó módon a Fő téri Szent István vértanú-templomban, vagyis a pápai Nagytemplomban zárult.

1710 éve, 313. június 13-án Nikomédiában (a mai török Izmit közelében lévő ókori város) került kifüggesztésre az ún. Mediolanumi (Milánói) Ediktum, ami mérföldkőnek bizonyult nemcsak a kereszténység, hanem az egész emberiség történelmében is. A dokumentum a vallásszabadságot alapozta meg. Erre emlékezve, az 1710. évfordulón, az idén 1720 esztendeje – a Római Birodalom történetében a legvéresebbnek tartott, a Diocletianus (244–311) császár nevéhez fűződött utolsó keresztényüldözéskor (303–313) – mártírhalált halt Szent Martialis római keresztény vértanú emlékhelyénél, a pápai Nagytemplom Szűz Mária kápolnájában tartott szerény megemlékezést a PVE.

A diocletianusi keresztényüldözésekről, Szent Martialis római vértanúról, a Milánói Ediktumról, a „konstantinuszi fordulatról”, Nagy Konstantinusz (280–337) császárról, annak édesanyjáról – az egyházi tradíció alapján Jézus keresztjének megtalálójáról –, Szent Helénáról (248–330), vagy egyházi nevén Szent Ilonáról (a régészek védőszentjéről) Kerecsényi Zoltán beszélt az egyletieknek, akik megtekinthették azt a kápolnában őrzött kis ereklyetartót is, mely a hagyomány szerint a Megváltó keresztfájának egy apró szilánkját foglalja magában.

A kis civil közösség önkéntesei a reményt, a békességet, a tisztaságot jelképező fehér színű virágokat helyeztek el a 240 éve Pápára került, üvegkoporsóban nyugvó, hitvalló légionárius földi maradványainál, ahol

Oláh Sándorné egyleti önkéntes vezetésével közösen elmondták a Nikaia–konstantinápolyi hitvallást („Hiszek egy…”), azonkívül elénekelték a néhai magyar himnuszt, a „Boldogasszony Anyánk…” kezdetű katolikus népéneket is. Tették ezt annak reményében is, hogy a szomszédban dúló ukrajnai háború nem eszkalálódik és mihamarabb véget ér.

Szent Martialis hitvalló, ókeresztény római légionárius a legvéresebbnek tartott diocletianusi keresztényüldözésekkor (303–313) halt mártírhalált.
Földi maradványait hosszú időn át Rómában, a Szent Callixtus pápáról elnevezett katakombában őrizték, mígnem ereklyeként gróf Esterházy Károly (1725–1799) püspökhöz, Pápa földesurához nem került, aki azt épülő-szépülő új templomának,a pápai Nagytemplomnak ajándékozta 240 éve, 1783-ban.

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE)

*Kerecsényi Zoltán: 110 esztendeje született László Gyula. = https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/110-esztendeje-szuletett-laszlo-gyula-2020-05-16-164224 (Letöltés ideje: 2023. június 10.)