A nemzetközi nőnapot, melyet minden évben március 8-án ünneplünk világszerte, az ENSZ is világnapként tartja számon. A nőnap eredetileg történelmi jelentőségű, azoknak a nőknek a több évszázados harcára és győzelmére emlékszik, akik az egyenjogúságért, a szabad munkavállalásért, a nők egyetemes jogaiért demonstráltak.

Ahogy a nemzetközi munkásmozgalom fejlődött, a nők helyzete jobban és jobban előtérbe került. Először az I. Internacionálé (1866) keretein belül esett szó a témáról, amikor is határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről, így véget vetve régóta tartó, nőkkel szembeni sztereotip viselkedésnek, miszerint a nő helye a konyhában van a gyerekek mellett, a férfiaknak kell dolgoznia és eltartani a családot.
A II. Internacionálén 1899-ben a felszólaló Clara Zetkin a nők a munkához való általános jogát, az anyák és a gyermekek védelmét hirdette és ragaszkodott ahhoz, hogy a gyengébbik nem széles körű részvételét tegye a nemzetközi eseményeken. Kampányához nők ezrei csatlakoztak világszerte.

Még ezen az Internacionálén határozatot hoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében hivatalosan is tartsanak nemzetközi nőnapot. Igaz, konkrét dátum akkor még nem szültetett, a rákövetkezendő év márciusában Ausztria, Dánia, Németország és Svájc is megtartotta a nők napját, ezzel meghonosítva a gyengébbik nem ünnepét.

Hogy miért éppen március 8?
1857-ben ezen a napon New York utcáira női textilipari munkások vonultak ki, akik emberibb munkafeltételek és magasabb fizetés reményében emelték fel a hangjukat. Mintegy hatvan évvel később ugyanezen a napon orosz nők vonultak az utcára, kenyérért és békéért tüntetve. Nem sokkal ezt követően a cár lemondott és polgári kormány alakult, mely szavazati jogot biztosított a gyengébbik nem számára is.

Nőnap Magyarországon

Magyarország 1913-ban csatlakozott a nőnapi felhívásokhoz, ugyanis ebben az évben az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat szórt szét az ország egész területén. Egy évvel később országszerte rendezvényeket szerveztek, melyeknek fő ünnepeltjei a női nem tagjai voltak. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és szovjet mintára március 8-a lett az időpontja.

A mai értelemben vett virággal és ajándékkal ünneplés csak a rendszerváltás után honosodott meg. Ekkor már nem az eredeti munkásmozgalmi hangulat, hanem a nők megajándékozása, létezésüknek fontossága vált az ünnep fő mondanivalójává.