A rendezvényen részt vett dr. Áldozó Tamás polgármester, Unger Tamás alpolgármester és Pápa város képviselőtestületének több tagja. Az emlékműsoron Kincses László mondott szavalatot, Orgona László énekelt. Az ünnepi beszédet Apostol Pál, tapolcafői református lelkész mondta.

1943. január 12-14 között a Szovjet hadsereg áttörte a magyar arcvonalat a Don kanyarnál. A 200 ezres seregből 120 ezren soha nem tértek haza.

Zsoltár és trombitaszó. - Hányszor zendült már meg mélyről, a szívek csendjéből egy vágy, csak valaki elindítaná már a változást és becsukódnának a pokol kapui örökre és kitárulna a menny csodája. Ha megzendülne egy ember fújta trombita. A trombita harsogásával szemben zsoltár csendes, a szívek mélyén születik. Apostol Pál szerint összeforr a magyar és hívő ember életében a zsoltár és a trombitaszó, így lehetünk Isten katonái.

Egy elvesztett háború Apostol Pál szerint a kollektív önvédelem csődje és a kollektivitás felbomlása. - Egy idegen közösségbe kerülünk, ahol nem embert látnak bennünk, hanem legyőzötteket, ahol nincsenek jogaink, de vannak kötelezettségeink, megbízhatatlannak vagyunk bélyegezve, mint egy útonálló, mert még mindig embernek tartjuk magunkat. Az idő nyeli el azt, ami elmúlt. A trombita harsan, és elindul a menet. Lassan a ködbe vész, az időbe vész, az a csapat soha nem jön vissza, csak az emlék sebe lüktet folyton emlékeztetőül, fájdalmasan. Zsoltár és trombitaszó együtt zeng és együtt lesz belőle égi harmónia, mert közben egy nemzet és egy új nemzedék születik és valósággá válik az idő tengerén. Ne hagyjuk elmenetelni, és ne hagyjuk, hogy a trombita szava elnyomja a zsoltár lágy hangját, az imádság hangját, mert így tér vissza hozzánk lábujjhegyen a csönd – fogalmazott a lelkész, majd közös imádságra buzdította az egybegyűlteket.

A doni hősök tiszteletére rendezett megemlékezés koszorúzással zárult.

A képgaléri megnyitásához kattintson!