Fiatalok verses-zenés műsorával színesített főhajtáson közreműködött még Gosztola István pápai versmondó és a Rubato Fúvószenekar. Sandl Zoltán polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy 1848. március 15-e boldog ünnepünk,mert a saját létünkért való küzdelmet, a közös ügyünkért való összefogást jelenti.

Oláh Emil alezredes, református tábori lelkész ünnepi beszédében szintén arról szólt, hogy elődeink 1848. március 15-én példát mutattak az összefogásból, megmutatták, hogy egy közös cél elérése érdekében az együttműködés a legfontosabb. Ők, akik grófok, hercegek, városi polgárok, jobbágyok voltak, együttműködésükkel olyan például szolgálnak, melyet napjainkban sem hagyhatunk figyelmen kívül. Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics, Kossuth és még sokan mások, kiknek neveit mindenki ismeri, valamint a mára már elfelejtett többi hősök is szavaikkal és tetteikkel szikrát csiholtak, mely szikrák fáklyákat gyújtottak - emelte ki a lelkész.

Az ünnepség másik szónoka, Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a Petőfi Asztaltársaság-Pápa ügyvivője azt mondta, hogy a reformkor, s 1848 vezetői is hús-vér emberek voltak, és követtek el hibákat, politikai hibákat, mint ő maga is - mint közéletben egykor fiatalabban, s ma is tevékenykedő ember - és korábbi tapasztalatlan hibáiért bocsánatot kér ezennel. Szerinte 1848 a bocsánatkérés, a tévedések belátásának a dátuma is, belátása annak - egyes politikusok részéről, hogyha máshogy nem megy, engedni kell. Szerinte 1848. március 15-én felnőtt a magyar nemzet, s ez a felnőtté, nemzetté érett magyar nép aztán töretlen gerinccel, erkölcsi és szellemi önfeladás nélkül tudta átvészelni nemcsak a Világost követő kegyetlenül bosszúálló önkényuralom idejét, de az azóta eltelt hosszú időket is.

Az ünnepi rendezvény végén koszorúzásra került sor, az emlékezés virágait helyezték el a jelenlévők nemcsak az 1973-ban avatott ihászi obeliszknél, hanem a tavaly október elején állított Pap Gábor-emlékkőnél is lerótta háláját és kegyeletét az utókor. Pap Gábor az 1849. június 27.-i ihászi ütközetben harcoló honvéd százados - költő - dunántúli református püspök volt, aki Petőfi Sándor mellett azon kevesek közé tartozik, akinek versei végigkísérnek bennünket a fontosabb ütközetek, győzelmek színhelyein. A személyes átélés hitelességével írta meg a branyiszkói áttörést, Budavár visszafoglalását, majd fogsága idején versben emléket állítottott az aradi tizenhármaknak és Batthyány Lajos miniszterelnöknek. Az ihászi csata előtt, 1849. június 20-án Marcaltőn írta meg a Kelet faja – című ismert költeményét.

Fotó:Marton Zsolt