A Decsi család nyolc tagja utazott Egyiptomba. Velük pihent egy baráti házaspár is, melynek hölgy tagja nem élte túl a szerencsétlenséget. A Decsi család három tagja, Decsi Péter, valamint lánytestvére és édesapjuk adott interjút a Naplónak, hogy tisztázzák atörténtekkel kapcsolatban szárnyra kelt sok téves információt. Elmondásuk szerint a baleset nagyon gyorsan és váratlanul történt.

November 6-án este hat körül indult útnak a család a hurghadai szálloda előtt álló három busz közül az elsővel a repülőtérre, hogy az őszi vakációból hazatérjenek. Alig haladtak néhány percet, amikor érezték, hogy a kanyart nem úgy veszi a busz, ahogy kellene: sokkal jobban az oldalára dől. Aztán megtörtént a baj.

Az első buszban, elöl ültek, majd mikor a busz felborult, a kitört szélvédőn át másztak ki.Amikor meghallották családtagjaik segélykérését, visszamentek a roncsba. Dóra férjén és hétéves kisfián, valamint a baráti házaspár hölgy tagján már nem tudtak segíteni. Péter kislánya, Diána súlyos kézsérüléseket szenvedett. A kislány folyamatosan magánál volt, kommunikált.

Emlékeik szerint nem tört ki pánik a buszon, aki tudott kifelé mászott az összetört járműből. Péter 14 éves lányának kezei a busz alá szorultak, mindvégig eszméleténél volt és kommunikálni is tudtak vele. Először attól kellett óvni, hogy a buszt elhagyó utasok nehogy rátapossanak. Aztán attól, hogy a túlélők kézi erővel próbálják felemelni a buszt, mert ezzel tovább roncsolták volna a már amúgy is súlyosan megsérült karjait.

Fivére, Dániel talpraesetten, bátran segített menteni a sérülteket, és később az ügyek intézésénél nagy hasznát vették jó angoltudásának.

A sérülteket először egy helyi kórházba szállították, itt azonban nem voltak adottak a feltételek, ezért a könnyebb sérültek a jól felszerelt Nílus magánklinikára, a súlyosabbak, köztük Diána is Kairóba lettek átszállítva.

Múlt héten valamennyien hazaérkeztek -köztük a halottak is- Pápára. Mára újra felvették az élet fonalát, próbálnak visszatalálni a régi kerékvágásba. De hogyan képesek tovább lépni?

- Az én túlélésem záloga a 16 éves lányom, Ditta, akinek szüksége van rám. A férjem és a kisfiam meghalt, de úgy fogom fel, hogy ők egy jó helyen vannak együtt és ott is szeretik egymást. Én meg itt vagyok együtt Dittával. Együtt kezdünk új életet. Az üresség és a csend soha nem szűnik meg a lelkemben, de sok minden tompítja a fájdalmat. Az emberek együttérzése, a barátaim támogatása, az, hogy olyan sok szeretetet kapok másoktól. Szeretném megköszönni a barátoknak, a családomnak, hogy mellettem állnak, s mindenkinek, aki írt, vagy mécsest gyújtott a házunknál. Ez szép gesztus. Nagyon örülök, hogy a kisfiamat szerették az evangélikus iskolában, s hogy olyan szépen emlékeznek rá - mondta a Naplónak Decsi Dóra, aki szerint egy ilyen nagy tragédia után a kis dolgok felértékelődnek és más jelentőséget kapnak.

A pozitív életszemlélet családi vonás: Péter hasonlóképpen nem a veszteségeket veszi számba, hanem örül annak, ami megmaradt. Mivel órákig azt hitték, elveszítik a lányukat, számára nem az a lényeges, hogy a jobb karját elvesztette, hanem, hogy életben maradt. "Apró" örömei vannak az édesapának is: a lánya hétfőn már újra májkrémes kenyeret evett, jó étvággyal.

Diána állapota egyébként egyre javul, s jó esély van arra, hogy szervezete legyőzi a fertőzést és a bal karja megmenekül. Most éjjel-nappal édesanyja van mellette a kórházban.

A Napló információi szerint Diána túl van egy műtéten, ami jól sikerült, s immár orvosai is ki merik jelenteni: nagy eséllyel megmarad a bal keze.

A család fejét, Decsi Jánost az vigasztalja, hogy családja jelesre vizsgázott rendkívüli helytállásból. Szeretne azonban már túl lenni a temetésen, amire még várni kell. Hiába vannak szeretett halottaik Pápán, az egyiptomi hatóságoktól csak szerdán kapták meg a szükséges igazolásokat. A temetésről jövő héten gondoskodnak. A családfő úgy véli, csak akkor tudják lezárni a történteket, ha halottaiknak megadják a végtisztességet. Lánya gondolatai menetén azt mondja: lányának férje és a kisfiuk hamvai egy urnába kerülnek. Együtt lesznek itt a Földön is, ahogy odaát vannak már.

Egyiptomban és itthon is sok segítséget, együttérzést kaptak. Úgy tudják, Orbán Viktor miniszterelnök személyesen kérte, hogy a buszbaleset sérültjei kapjanak meg mindent, amire szükségük van. Az érintett családok ezért az egész társadalom részéről, valamint szűkebb hazájukban, Pápán tapasztalható együttérzésért hálásak.

Dóra számára az jelenti a kapaszkodót, hogy 16 éves nagylányának, Dittának szüksége van rá. Az édesanya köszöni mindenkinek a leveleket, gyertyákat, melyek az irántuk érzett szeretet kifejezése. Diána állapota stabil, napról napra nagyobb a remény, hogy legalább a bal karját meg lehet menteni.

A Napló cikke ITT olvasható.

Fotó: Penovác Károly, Napló