Bejegyzésében azt írta: célja, hogy „kihangosítsa azok hangját, akiket a jelenlegi kormány nem akar meghallani”.

A politikus hangsúlyozta: nem egyedi esetekről, hanem visszatérő mintázatról van szó. Korábbi, egészségügyről szóló posztja alá több tucat hozzászólás érkezett, ezek közül válogatott.

Az egyik beszámoló szerint egy veszprémi férfinél már 2024 augusztusában súlyos eltéréseket mutattak ki a vizsgálatok, mégis hónapokat kellett várni további ellátásra:
„2024. augusztus 28-án a férjemnek megjött az utolsó széklet-laborvizsgálata. Mindhárom véres volt. A veszprémi gasztroenterológiára október 3-ra kaptunk időpontot, de ott csak papíroztunk. 2025.02.07-re adtak tükrözésre időpontot. Sajnos addig nem jutottunk el, mert 2025.01.17-én rosszul lett a férjem. A sürgősségiről egyenesen a műtőbe vitték vastagbélrák, bélelzáródás és bélcsavarodás miatt.”

Egy másik pápai hozzászóló arról írt, hogy daganatos műtét után sem jut időben vizsgálathoz:
„Ultrahangra nem kapok időpontot, úgy, hogy rosszindulatú daganattal műtöttek. Akkor mire vonják le a rengeteg pénzt? Minek szajkózzák, hogy menjen mindenki időben orvoshoz?”

Több beszámoló is extrém hosszú várólistákról számol be:
„2025.10.20-án a pápai kórházi kartonozó 2026.06.08-ra adott időpontot kardiológiai szakrendelésre.”
„2027.06.22. MR időpont gerincsérv miatt.”

Gyermekellátással kapcsolatos problémák is megjelentek a hozzászólásokban:
„Mandulaműtétre 5 hónapot kell várnia egy gyermeknek. Gyermekszemészetre pedig nincs időpont az idei évre.”

Ujvári Szilvia szerint a történetek mögött emberek állnak, akik fájdalomban és bizonytalanságban élnek, miközben állapotuk romolhat. Mint írta, nem mindenkinek van lehetősége magánellátásba menni, ráadásul ott is egyre hosszabbak a várólisták.

A jelölt kiemelte: az egészségügy működőképessége nagyrészt az ott dolgozók emberfeletti terhelésének köszönhető. Hozzátette:
„Gyökeres változásra van szükség az egészségügy teljes rendszerében! Nem tűzoltásra, nem kommunikációs kampányokra, hanem átlátható finanszírozásra, kiszámítható működésre, megbecsült szakemberekre és hozzáférhető ellátásra.”

Bejegyzését azzal zárta: az egészség nem privilégium, hanem alapvető jog, és amíg ez nem válik a döntéshozatal iránytűjévé, addig szerinte nem működő rendszerről, hanem túlélésről lehet beszélni.