A szebb időket látott Pápai Textilgyár főhomlokzatához sétált el az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) néhány önkéntese, hogy néma főhajtással mécsest gyújtva, az utcai kerítésrácsra egy piros-fehér-zöld színű, „1956–2021” feliratú emlékszalagot felkötve emlékezzen a 65 esztendeje kirobbant népfelkelés évfordulójára; s konkrétan a 65 éve itt történtekre, a bátor munkásságra, az egykori pápai textilgyári munkástanácsra.

Mészáros Gyula „Az 1956-os forradalom eseményei Pápán és környékén” című – a városi könyvtár gondozásában közel két évtizede napvilágot látott – kötete alapján idézte fel dióhéjban Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, EpVE-ügyvivő a 65 évvel előttünk történteket. Mint mondta, ő is ennek a kiadványnak köszönhetően szerzett tudomást – sajnos, elég későn – néhai nagyapja testvérének igen aktív, textilgyári munkástanácsi tagként való forradalmi szerepvállalásáról, amiért aztán meghurcolták. Meglátása szerint máig kevés szó esik az ’56-os munkástanácsokról, pedig azok voltak csak igazán a revolúció támaszai.

A korabeli dokumentumok, visszaemlékezések alapján a városban a forradalmi hangulat már korán kitapintható volt, a Pápán működött ’56-os munkástanácsok közül talán a textilgyári bizonyult a legaktívabbnak. (Már a szomszédos dohánygyár munkásságával együtt, az első világégést követően, ’17–’18-ban is igen buzgónak bizonyult az itteni, szervezett munkásság, jelentős tényezőjévé válva Pápa társadalmának.) 1956. október 26-án a pápai textilgyár munkásai – több száz fő részvételével – nagygyűlést tartottak a gyár területén. A gyűlés alatt, a gyár elé vonult tüntető pápaiak kérték a munkásokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A Mészáros-féle ’56-os kötet felidézi a gyár fellobogózását, hogy hogy került fel még a 63 méteres gyárkéményre is a nemzeti zászló, hogy hogy került le a fonoda tetejéről a vörös csillag, hogy hogy tódult be például a gyárba a felvonuló városi diákság, akiknek felhívására végül a dolgozók mégiscsak abbahagyták a munkát és a forradalom ügye mellé álltak. Ez a gyár volt az 1956-os Központi Munkástanács megszüntetésével és a vezetőinek letartóztatásával kapcsolatos országos sztrájk pápai „fellegvára” is; amely gyárnak az állásfoglalása a többi pápai üzemet is befolyásolta. Még 1956. december 11-én is nagygyűlésre került sor a gyár udvarán, tehát még jóval a bukást követően is bátran kitartottak.

Részletek Mészáros Gyula „Az 1956-os forradalom eseményei Pápán és környékén” című könyvéből:

„A textilgyárban történtekről a korabeli megyei újság a következő tudósítást közölte: »A Pápai Textilgyárban a péntek délelőtti műszak utolsó órája lázas izgalomban telt. A Szövő II-ből jött át a küldöttség. A Szövő I. területén lévő rezsiműhelyben tartottak gyűlést, s összefoglalták az üzem dolgozóinak részben helyi, részben országos jellegű kívánságait. Követelik, hogy néhány személyt távolítsanak el az üzemből, illetve váltsanak le jelenlegi beosztásából. A pártbizottság még pénteken összeült, hogy a munkásoknak ezt a jogosnak tartott követelését teljesítsék. A saját üzemüket érintő követelésükön túl a textilgyári munkások hangot adtak alábbi kívánságaiknak is: A szovjet csapatok szüntessék be Budapesten a harcot, és hagyják el az ország területét, azonkívül hatálytalanítsák a statáriumot. A Pápai Textilgyár dolgozói bíznak a kormányban.«

…A nagygyűlés után a gyárban megalakították a valódi munkásőrséget a provokációk megakadályozása végett. Az őrség feladata az volt, hogy fegyvertelenül vigyázzanak a gyárra, megakadályozzák az esetleges géprombolást, és figyeljenek arra, hogy a gyár területén nehogy tűz üssön ki. Ez a »munkásőrség« 1956. november 10-ig működött a Pápai Textilgyárban a gyár megóvása érdekében…

Pápa városában, az egyes üzemekben a forradalmi megmozdulások különböző módon nyilvánultak meg 1956. október 23. és november 4. között… Az üzemekben és hivatalokban megválasztott munkástanácsok, amelyek átvették az üzemek irányítását, a forradalomnak egyik támaszai lettek és november 4. után is más fegyverrel, a sztrájkkal folytatták harcukat a megszállók ellen. A mozgalom vezetői az üzemekben, vállalatokban működő munkástanácsok voltak… A Pápai Textilgyár hatással volt a többi pápai gyárra is. Amikor az 1956-os Központi Munkástanács megszűnt, és a vezetőket letartóztatták, akkor az országos sztrájk pápai fellegvára lett a Pápai Textilgyár…” – olvasható a Mészáros Gyula-féle ötvenhatos emlékkötetben.

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE)

Ajánlott irodalom:

Mészáros Gyula: Az 1956-os forradalom eseményei Pápán és környékén. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2004.