A kerek évforduló alkalmából fotókiállítást nyitottak az intézményben 2019. június 17-én délután az elmúlt évtizedek tábori pillanatait megörökítő, a könyvtár helyismereti gyűjteményében őrzött archív felvételekből. Az 1989-ben Váminé Molnár Emma és Kerekes Károly könyvtárosok csupaszív szervezőmunkájával útnak indított nyári, honismereti témájú táborok sokak számára nyújtottak az idők során felejthetetlen élményeket, gazdag ismereteket a haza, a megye és a város értékeinek jegyében.

A kiállításmegnyitón tartott köszöntőjében Somfai Balázs levéltáros, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület képviseletében a szülőhely múltjának tiszteletére és a hagyományok megőrzésének fontosságára tanító közösségek, s így a honismereti jellegű táborok napjainkban való fontosságára, – a jövőnevelés fontosságára hívta fel a megjelentek figyelmét.

Kerecsényi Zoltán városi képviselőt, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet ügyvivőjét, mint a táborok egykori résztvevőjét kérték fel nyitóbeszéd megtartására, (elhangzott beszéde az alábbiakban olvasható), aki személyes emlékein túl, méltatta Váminé Molnár Emma több évtizedes könyvtárosi és tábori szervezőmunkáját – értékteremtő tevékenységét is, végül elismeréseként az Elsősorban pápai Városbarát Egylet nevében virágot és emlékplakettet is átnyújtott a nyugalmazott könyvtárosnőnek.

A megnyitón Oroszi Kamilla bakonyi népdalokkal működött közre.

Kerecsényi Zoltán elhangzott beszéde:

Kedves megjelentek!

A mai napra hangolódva egy kicsit a néhai jeles múlt századi költőnő, Szécsi Margit Fotós-énekének sorai jutottak eszembe: „Ő! Ő! Ő! A fotóé a jövő!” :)
Abban az időben, amikor még nem volt digitális fényképezőgép, meg érintőképernyős, „simogatós” mobiltelefon készülék – amikor még egyáltalán nem volt mobiltelefon készülék –, egy dunántúli kisvárosban egy fiatal könyvtáros kitalálta, hogy kedves érdeklődési köre, a szűkebb haza emlékei, értékei, hagyományai témaköreinek jegyében, a nyári szünidőhöz igazodva munkahelye, a városi könyvtár égisze alatt ifjúsági, honismereti tábort szervez. Mindebbe akkortájt, abban az időben mert belevágni, amikor közkönyvtárak egész sora – kellő anyagiak hiánya miatt – vegetálásra kényszerült, vagy szűnt meg.

Váminé Molnár Emma – Emma néni – 1977 nyarán kerül a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárba gyermekkönyvtárosnak. Munkája során sokszor szervez gyermekkönyvtári foglalkozásokat, s dolgoz fel sok olyan témát, amelyek közel állnak hozzá. Lehettek bármilyen sikeresek a foglalkozások, mégis hiányát érezte valaminek, amit nehezen tudott magának megfogalmazni. Idővel aztán azt tapasztalja, egyre inkább hiányozni kezdenek a közösséget formáló, összekovácsoló események.

Onnan, ahonnan érkezett, az otthoni, falusi környezetben belé ivódott egyfajta hagyományrendszer, hagyománytisztelet. Amikor ezekről mesélt a gyermekeknek, s látta hitetlenségüket, csodálkozásukat, elhatározta, hogy maga köré gyűjt egy kis csapatot olyan gyermekekből, akik fogékonyak lakóhelyük, környékük történetére, hagyományaira.
Jómagam is valahogy így keveredtem bele anno ebbe a „történetbe”.

De nem szabad kifeledni ebből a „történetből” Váminé Molnár Emma lelkes táborszervező társát, a könyvtár néhai fiatal helyismereti könyvtárosát, Kerekes Károlyt. Ők ketten együtt, egymást segítve, kiegészítve, szívvel-lélekkel fogtak hozzá ehhez a nemes feladathoz, s tervezték, ötletelték 1989-től esztendőről esztendőre a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár gyermekkönyvtára honismereti táborának változatos programjait, s témáit.

A tábor-témák valóban mindig igen változatosak voltak, például egy-egy történelmi korhoz kapcsolódva, vagy egy-egy stílustörténeti korszakhoz, vagy korstílushoz igazodva. És természetesen Pápa, Pápa környéke egy-egy kiemelkedő évfordulójához is kötődve.

Emlékeimben élnek azok a nagyszerű tábori foglalkozások az 1990-es évekből, amelyek például a honfoglalás, a honalapítás, vagy 1848-49 témáihoz kapcsolódtak. Máig itt vannak előttem például azok a hallatlanul érdekes kirándulások, amelyek úti céljai Pannonhalma, Zirc, Bakonybél, Porva, Szigliget, Sümeg, Sárvár, vagy éppenséggel Budapest voltak. Fontos hozzátenni, hogy ezek a tábori kirándulások sok résztvevő gyermeknek azért is számítottak kuriózumnak, mert többek számára – többünk számára ezek adtak életünkben legelőször ahhoz lehetőséget, hogy például eljuthassunk Budapestre, s azon belül is például az Országház, a Parlament épületébe.

Ki kell emelni a tábornak azt a hallatlanul értékes oldalát is, amely segített a kreativitás, a kézügyesség fejlesztésében is. Kerekes Károly – Karcsi – nemcsak kitűnő pápai lokálpatrióta-könyvtárosként volt ismert, de tehetséges rajzolóként, mondhatni amatőr alkotóként is, s mindezen „tudományát” alkalmazta a táborok ideje alatt.
Bizonyára sokan emlékezünk arra, hogy a kastélybeli gyermekkönyvtár helyiségében – amely ugyebár a táborok színtere is volt nyaranta –, a katalógusszekrény tetején, hosszú időkön át ott ékeskedett a pápai pálos-bencés templom, vagy a pápai Nagytemplom agyagból, papírból, gyurmából készített kis mása, makettje. Ezeket is a tábor ideje alatt alkották a résztvevők Kerekes Karcsi vezetésével. De elkészítettük az egykori pápai vár makettjét is, vagy jeles nagyjaink, történeti személyiségeink bábjait, aztán volt olyan is, amikor a barokkra „hajazó” viseletek készültek.

S ugyebár nem szabad elfelejteni, hogy ez a tábor alapjában véve mindig is, mégiscsak egy könyvtári honismereti tábor volt, s mindenfajta, évről-évre kitalált tábor-téma mellett, könyvek száz és ezer példányai között zajlott.
S ez például a magam fajta, szegényebb családból jövő magyar gyermek számára szintén óriási dolog volt, hogy tábor-résztvevőként ingyen és bérmentve, kedvére, akármennyi, az érdeklődésbe vágó régi vagy új irodalmat leemelhetett a polcról.
És az is rendkívüli volt, hogy itt megismerkedhetett húsvér élő közelségből könyvek íróival, szerkesztőivel is a résztvevő gyermek, mert a szervezők rendre meghívtak egy-egy helytörténeti írót, helytörténészt is, akikkel itt, ezen tábor keretein belül lehetett találkoznia életében először a gyermeknek. Például kiemelném H. Szabó Lajost – Lajos bácsit –, aki nem egyszer és nem kétszer jött el a táborozók közé – közénk –, aki többször elkísért bennünket kirándulásokra is. Emlékeim közt máig élesen él egy ilyen, amikor például Somogy megyében két egykori pápai diák, Roboz István és Noszlopy Gáspár nyomában járhattunk vele együtt.

Kedves megjelentek!

Összességében: a kerek három évtizede megszervezett pápai, városi könyvtári gyermek-honismereti tábor nemes küldetést töltött be – tölt be.
Nem lehet nem szubjektívnek lenni, amikor az ember másoknak megpróbálja fölidézni az elmúlt évtizedeket; s a maga számára is összegezni az itt, a képeken megörökített dolgokat.
Ezért én aláhúzom azt, hogy az én eddigi életemet a sok minden mellett – a családi, iskolai hatások, a néhai neves lokálpatrióták személyes hatásai mellett –
a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár gyermekkönyvtárának honismereti tábora nagyon is meghatározta, hogy ez is rányomta döntőmód bélyegét arra, hogy az embernek végül is mi lett az érdeklődési köre, hogy felnőttként eddig mivel-mikkel is foglalkozhatott-foglalkozhatik legfőképp, hogy az ember eddig a szűkebb pátriát nem hagyta el, hogy elsősorban mit tarthat az ember az értékrend központjának, a „szív-ügyének” az életében!

Tehát köszönet a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárnak, köszönet Váminé Molnár Emmának, munkatársainak és segítőinek, hogy életre hívták, gondozták-gondozzák immár hosszú 30 esztendőn át ezt a nemes „ÜGY”-et! Mindenkinek kellemes és derűs emlékidézést kívánok az itt kiállított fotófelvételeket mustrálva!