A PVE ügyvivőjének, az intézmény öregdiákjának, Kerecsényi Zoltánnak a kezdeményezésére megvalósult rendhagyó programon Gombásiné Takács Gyöngyi igazgató tartott tájékoztatást, körbevezetést a kis lokálpatrióta civil társaság érdeklődő önkénteseinek, az utóbbi évtizedek folyamán példásan megújult-kibővült Török Bálint utcai, alsó tagozatos iskolaépületben.

1992-ben országosan is az elsők között kezdte meg működését a pápai katolikus iskola. Az 1980-as évek vége után sokan álmodták-tervezték a régi-új intézményt.

Egy nagy, fehér márványtábla emlékezteti százharminc éve a hálás utókort a Pápa, Fő tér 6. szám alatti főépület folyosóján: „Ezen a néhai Ruszek József Pápa szülötte, s veszprémi apát-kanonoknak alapítványából emelt római katolikus fiú népiskola építtetett 1891-ik évben Báró Hornig Károly püspök főpásztorsága, Gróf Esterházy Móricz főispán kegyurasága, Néger Ágoston apát-esperes-plébános hitközségi, egyházi és Hanauer Béla világi elnöksége alatt.”

Pápa városában már 1892-ben megindult a római katolikus szellemű pedagógiai munka, mely az 1948-as kényszerű államosításig – csaknem öt évtizedig – rendületlenül élhetett. Negyvenévnyi szünet után az 1980-as évek végi, 1990-es évek eleji magyar rendszerváltoztatási folyamat tette csak lehetővé, hogy országszerte – így szűkebb pátriánkban is – újjáéledhettek az egyházi iskolák.

Több mint három évtizeddel ezelőtt lelkes helyi atyák és pedagógusok mellett elszánt szülők vállalták az újjászervezés nehéz, erőt és kitartást is igénylő munkáját. Sokat tettek, küzdöttek az iskola alapításáért: Gömbös Károlyné (1952–2016), az első igazgató, dr. Szendi József (1921–2017) veszprémi érsek, Móring József (1930–1994) címzetes apát-plébános, Molnár Zsigmond (1928–2012) és Tóth Gyula (1956–2009) atyák. Az iskolabizottság tagjainak fáradozása, a keresztény értékek melletti kiállása nem volt hiábavaló. Az elmúlt harminc esztendő bebizonyította, hogy megvalósítható az induláskor kitűzött cél. Mára az iskola előkelő helyet vívott ki magának a városban, a főegyházmegyében és országosan is számon tartják a tanintézetet. Mindez a diákok, a szakmailag jól felkészült tantestület, a segítő-támogató szülők és a lelki, erkölcsi, valamint anyagi biztonságot nyújtó Veszprémi Főegyházmegye összefogásának köszönhető.

Az idei tanévben háromszázhetven tanítványuk van, és elballagott már közel ezerhatszáz diák az iskolából, akik közül még tanulnak, sokan már dolgoznak és családot is alapítottak. Nagy öröm a jelenlegi iskolavezetés számára, hogy egyre többen már gyermeküket hozzák az alma materbe. Anno erősen leromlott állapotban vették át az iskola épületeit, így az évek – dr. Márfi Gyula érseksége, illetve dr. Mail József apát-plébános érseki helynöksége – során mindent újjá kellett alakítani; jelen időnkre már nagyon sokat fejlődött maga a környezet is és minden reménnyel még tovább fog változni, szépülni – tudták meg a PVE érdeklődő önkéntesei.

A PVE jelenlévői nevében gratulációját fejezte ki Kerecsényi Zoltán ügyvivő Gombásiné Takács Gyöngyi igazgatónőnek, akit nemrég a Veszprémi Főegyházmegye Boldog Gizella-díjával tüntetett ki dr. Udvardy György veszprémi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökhelyettese.

„Gombásiné Takács Gyöngyi 1999 júliusa óta tölti be a harmincéves pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola vezetői posztját. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az intézmény előkelő helyet foglal el a főegyházmegyei köznevelési intézmények rangsorában. Oktatói munkáját a keresztény értékeket is képviselve végzi. Vezetői programjának gyújtópontjában áll a tanulói integráció és hátránykompenzáció, valamint a tehetséggondozás” – hangzott el a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban, a 2023. május 13-i díjátadó laudációjában. (https://www.magyarkurir.hu/hirek/-krisztuson-kivul-nincs-eletunk-erseki-szentmise-es-dijatado-boldog-gizella-unnepen-veszpremben)

Az épületbejárást követő, kötetlen hangulatú kerekasztalbeszélgetést saját emlékeinek felidézésével kezdte Kerecsényi Zoltán. Visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor legelőször, 1991-ben elsősként lépte át az akkor még földszintes Török Bálint utcai iskola küszöbét; szólt a számára máig igen kedves emlékként lévő, 1992-es karácsonyi betlehemesjátékról, melyet osztálytársaival adtak elő.

Külön megemlékezett néhai kedves tanáráról, az 1994. május 20-án – a jövőre immár harminc éve – elhunyt Móring József (1930–1994) címzetes apát-plébánosról (https://sematizmus.vefleveltar.hu/node/6019), akinek nevét az 1993-as felújításkor-kibővítéskor a Török Bálint utcai létesítményben fekete gránittáblán is megörökítették: „A pápai Szent István Római Katolikus Általános Iskola ezen épülete újjáépíttetett és bővíttetett az első veszprémi érsek dr. Szendi József úr, az érseki helynök Csoma János úr, a pápai Szent István Egyházközség plébánosa Móring József c. apát úr idejében, az Úr 1993. évében.”

Felolvasta saját, „Magyarnak lenni, pápainak lenni” című kötetéből az „Angyalok” címet viselő esszéjét, melyben szintén felelevenítette Móring József alakját is; búcsúzóul – pünkösd ünnepe közeledtével – megosztotta a megjelentekkel Hock János (1859–1936) egykori pápai diáknak, veszprémi egyházmegyei áldozó papnak, országgyűlési képviselőnek, fővárosi római katolikus plébánosnak, írónak, a tiszavirág életű Magyar Nemzeti Tanács elnökének eredeti, 1892-es imakönyvéből az alábbi rövid részletet: „Az Isten az, aki igazgatja lépéseimet; az Ő segélye az én oltalmam, s az Ő kegyelme az én vigasztalásom. (…) Az a kegyelem, mely egykor ragyogó tűzoszlop alakjában vezette népét a pusztaságban, nem szűnt meg kalauzolni bennünket; mert az élet pusztaságaiban bizton mutatja nekünk a megígért végczélt: az örök üdvösséget. Csakhogy ez az út oly terhes és nehéz, hogy leroskadnánk a czél előtt, ha gyarló erőnket nem támogatnád szent malasztod gyámolításával. Szárny nélkül a madár is ott vergődik tehetetlenül a porban. Kegyelmed segélye nélkül mi sem volnánk képesek hozzád emelkedni, s üdvösségszerző jó cselekedeteket nélküled sem megkezdeni, sem bevégezni nem tudnánk. Mert Isten az, aki bennünk mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratból…”

Az egylet önkéntesei szerény kis emléktárgyakkal köszönték meg az igazgató asszonynak a különleges találkozót, kifejezve jó kívánságaikat a tanintézmény közösségének a még további harminc évre.

(Forrás: PVE-Hírlevél
fotók: PVE, KZ-archív)

Emlék 1992-ből.
Zsuppán István pápai művésztanár linómetszete.
(Kerecsényi Zoltán öregdiák magángyűjteményéből.)