Három hónap telt el a júniusi választások óta. Elmúlt már a győzelmi mámor? Mivel telt ez az időszak?

Ez a három hónap egyrészről sok, elegendőnek tűnő idő a felkészülésre, ugyanakkor kevés is, hiszen megválasztottak ugyan, de döntéseket még nem hozhattam. A hivatal teljes szervezetét, valamint az önkormányzati gazdasági társaságok működését áttekintettem, egy kivétellel egyeztettem a társaságok vezetőivel is, jellemzően több napra eső, több órás beszélgetésekre kell itt gondolni. Fontosnak tartottam, hogy átlássam a folyamatokat, ehhez pedig sok-sok egyeztetésre és információcserére van szükség. Azt nyugodtan mondhatom, hogy felkészültem az átadás-átvételre.

A választási eredmények egyik legfontosabb okaként többen – köztük ön is – a leköszönő városvezetés stílusát nevezték meg. Grőber Attila milyen városvezető szeretne lenni?

Tudom, hogy az eddigi civil foglalkozásom és a leendő városvezetői tisztségem között számos különbözőség van, de igyekszem megtalálni bennük azt, ami közös, amit tovább szeretnék vinni a tanári hivatásomból. Szerintem jó, ha magával viszi egy politikus a nyitottságát, érzékenységét, kommunikációképességét, asszertivitását. Tanárnak lenni nemcsak szakma, hanem magatartásforma is. Ugyanezt gondolom a polgármesterségről is. Mindkét területen hangsúlyozottan van jelen a példamutatás. Sok polgármester kollégával beszéltem, mindegyikük arról erősített meg, hogy fogunk hibázni, adott esetben csetleni, botlani. A kérdés az, hogy ezekre őszinte válaszokat adunk-e. El tudjuk-e ismerni a hibáinkat, gyengeségeinket, vagy arrogánsak, kioktatóan reagálunk? Azt tudom mondani, hogy polgármesterként is azt a magatartásformát szeretném követni, amit tanárként képviseltem. Nem bürokratikus városvezető szeretnék lenni, hanem aki részt vesz a város életében, él az emberek között.

Jelentős legitimációval lett polgármester, egyesek azt várják, hogy most fejek fognak hullani, ezzel is demonstrálva a változást. Korábban azt nyilatkozta azonban, hogy nem lesz vérengzés, de lesznek, akikkel nem szeretne együtt dolgozni. Kikristályosodott-e mostanra az a személyi összetétel, amellyel együtt kíván dolgozni?

Most is úgy gondolom, mint amikor ezt nyilatkoztam. A hivatalban mindenki segítőkész és együttműködő volt, a munkatársaktól azt várom, hogy ne hozzám, hanem a hivatásukhoz legyenek lojálisak. Nem tudom elképzelni, hogy köztisztviselő aktív politikai szerepet vállaljon. Ha szeretne vállalni, akkor választania kell a hivatása és a politikai szerepe között. Lesznek változások természetesen a hivatalban, de ezeket csak hivatalba lépésemet követően ismerheti meg a közvélemény. Ugyanakkor vérengzés nem lesz, ezt kijelenthetem.

A gazdasági társaságok esetében kell húzni egy vonalat, és a cégeket át kell világítani, mind a gazdálkodásukat, mind a szerződéseiket, mind pedig a működésüket. Miután ez megtörtént és világosan átlátjuk ezeket a társaságokat, újra le fogunk ülni a vezetőkkel, és egyeztetünk a folytatásról. Nem szeretnék elhamarkodott döntéseket hozni. Igyekszem elfelejteni a vélt, vagy valós sérelmeket. Ha egy hivatalnoktól, vagy gazdasági társaság vezetőtől a politika megrendel valamit, akkor nagyon nehéz nemet mondani. Nagyon fontos morális kérdés az, hogy hol van a határa annak, hogy egy politikai kérdést ne teljesítsünk.

Ugyanakkor fontos a bizalom is.

Ez igaz, pontosan ezért történik majd meg az a részletes átvilágítás, amiről az előbb beszéltem. A bizalomnak van egy kevésbé mérhető része is, ez pedig a kommunikáció során kialakult benyomás, percepció. Egyet ígérhetek, mindig el fogom mondani a véleményemet, és soha nem fogok másra mutogatni. Ha változás lesz, akkor az csakis azért lesz, mert az a város érdeke. Az úgy nem helyes, hogy valakire hivatkozva váltunk le vezetőket.

Említette, hogy rengeteg egyeztetésen vett részt. Hogy látja a város állapotát, vannak-e csontvázak a szekrényekben?

A város működött, csak jóval lassabban, körülményesebben, unalmasabban és kevésbé hatékonyan, mint ahogy kellett volna. Biztos, hogy mások sem ezt szerették volna, de ez történt. Amikor egyes gazdasági társaságok vezetőivel beszélek, akkor hasonló problémák jönnek elő. 1. Szakemberhiány. 2. Innováció, kreativitás deficit. 3. Forráshiány. Ezekkel nem azokat bántom, akik itt vannak és nap mint nap lelkiismeretesen dolgoznak, hanem azokat értem meg, akik elmentek. Sok területen kell változtatni, most ezekbe nem kívánok belemenni, de sokat kell dolgoznunk az átlátható és hatékony működés érdekében.

A választási eredmények következménye, hogy ugyan a polgármester jelentős felhatalmazást kapott, a testületben mégsincs többsége. Várhatóan minden döntéshez szükség lesz Marton Sándorra, a Mi Hazánk képviselőjére, illetve fideszesekre is. Kell-e tartani attól, hogy megbénul a döntéshozatal?

Természetesen ebben a három hónapban erre is készültünk. Éppen ma délután (a riportot csütörtökön délelőtt készítettük – a szerk.) megyek egyeztetésre Áldozó Tamáshoz. Teljesen egyértelmű és világos, kompromisszumkész ajánlattal érkezem, én kinyújtom a kezem. Ám ezt az ajánlatot nemcsak a szükség hozza, akkor is kompromisszumos ajánlatot tennék, ha többséget szereztünk volna. Az tarthatatlan, hogy a gazdasági társaságok felügyelőbizottságaiban a Fidesz által delegált emberek vannak kizárólag. Itt szeretnék változást elérni. A kormányzó erőnek is érdeke, hogy a felügyelőbizottságokban legyen ellenzéki, hiszen ez a felelősség megosztását is jelenti. A többi javaslatomat még nem szeretném elmondani, természetesen az egyeztetéseket követően a nyilvánosság elé fogjuk tárni ezeket. A következő napokban, vagy legkésőbb az alakuló ülésen meg fogjuk látni, hogy erre a kompromisszumkészségre milyen lesz a reakció.

Látok egyfajta kettősséget Grőber Attila és Áldozó Tamás viszonyában. Közösen mentek el Losoncra és Kovásznára, két testvérvárosba, Áldozó Tamás közös képet is posztolt mindkét útról, ugyanakkor a Pápai Sport Kft. ügye, vagy a jegy nélküli parkolás kérdésének a kommunikációja nem az együttműködés felé mutat.

Azért merek erről bátran beszélni, mert június végén a polgármester úrnak is elmondtam ugyanezt. Hosszú ideig köztünk együttműködő kapcsolat volt, ami a város ügyeit illeti. Nem voltunk összejáró barátok természetesen, de normális volt a viszonyunk. Ennek megromlását 2019-re vezetem vissza, arra a választásra, amikor először jelentettem valódi politikai veszélyt rá nézve. Addig nem. 330 szavazat az lőtávol. Azért, mert a politikában valaki mást gondol, attól őt még lehet tisztelni sok-sok mindenért. Nem lenne ördögtől való, ha az egymással szemben álló politikusok időnként leülnének egy-egy kávéra, vagy sörre. A riport elején beszéltem a példamutatásról. Ha a politikusok nem képesek ezt különválasztani, akkor a szembenállás leszivárog a hétköznapokba. Politikai nézetek mentén nem fogják kedvelni egymást az emberek. Ez egy kisebb város, testközelben vagyunk egymással. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azért, mert a politikában mást gondolunk, azért ne tiszteljük az ápolónőségét, tanárságát, villanyszerelőségét, vagy bármilyen hivatását a másiknak.

Ugyanakkor a kettős beszédet nem tudom elfogadni. Alapvető normákat be kellene egymással tartani. Az nem működik, hogy a testületi ülésen megkérdezi a polgármester úr, hogy akarom-e az egyik gazdasági társaság vezetőjének a leváltását, és arra az a válaszom, hogy nem akarom, mert az ellenem van, és nem szolgálja a város érdekeit, majd leváltják a vezetőt, utána pedig közös képet posztol velem ugyanez a polgármester. Ez hosszútávon nem vezet jóra.

Ha itt lenne Áldozó Tamás, akkor valószínűleg visszadobná a labdát, hiszen korábban kettős beszédre hivatkozott két Grőber Attila riport kapcsán.

A Jelennek adott riportomnak három fő állítása volt, ezeket ma is tartom. 1. A pápaiak ítéletet mondtak. 2. Igenis vannak nepotizmusra utaló jelek, barátok, rokonok, családtagok osztogatták egymás közt a különféle pozíciókat, az összes bizottság élén kizárólag fideszes van, stb. 3. A pápaiak a politikai stílussal szemben foglaltak állást a választáson. Nekem is vannak információim a politikai túloldal belső küzdelmeiről. Sokan elmondják, csak nem állnak ki ezzel a nyilvánosság elé. Ne csináljunk úgy mintha a városban ne beszélnének az emberek erről a fenti három állításról, ezeket nem én találtam ki.

A Jelen újságírója a múltról kérdezett, a Pápa TV-ben pedig a jövőről, a választások eredményeiről, amelyeknek az a következménye, hogy kompromisszumokat kell kötnünk. Szerintem ez nem kettős beszéd, ha annak tűnik, akkor az azért van, mert mást kérdeztek.

Két hét van a hivatalba lépéséig. Mit üzenne a pápaiaknak?

Elsőként azt, hogy köszönöm nekik a bizalmat. Sokan megállítanak az utcán, gratulálnak és várakozásaiknak adnak hangot, ugyanakkor türelmükről és bizalmukról számolnak be. Amit szeretnék üzenni, az az önazonosság. Nem akarok más lenni, mint amilyen eddig voltam. Kérem a bizalmukat és türelmüket, cserébe pedig azt tudom ígérni, hogy önmagamat adom. Nagy munkabírású és szorgalmas ember vagyok, minden nap tanulok, fejlődök és szeretném legjobb tudásom szerint szolgálni a pápaiakat.