A Pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) májusi ankétja, teadélutánja Petőfi-emlékprojektjük jegyében, a tizenöt esztendeje elhunyt Gábrielné Jáger Teréz (1935–2007) pápai ének-zene tanár, karnagy, zongoraoktató, költő, helytörténeti író, a hajdani Pápai Kristály irodalmi és kulturális folyóirat korrektora emléke előtt tisztelgett május 18-án.

Egy héttel ezelőtt az egyleti önkéntesek koszorút helyeztek el és mécseseket gyújtottak a néhai neves pápai irodalmár Alsóvárosi-temetőbeli nyugvóhelyére, de fontosnak érezték, hogy ezúttal össze is jöjjenek ilyenformán is emlékezni-emlékeztetni reá.

Az előadó P. Tófeji Valéria író-költő, lapszerkesztő Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő felkérésére osztotta meg személyes emlékeit Gábrielné Jáger Terézről. Különösképpen a kerek 180 éve Pápán Petrovicsból Petőfivé vált poéta lokális évfordulói kapcsán Gábrielné Jáger Teréz „Emlékek a Petőfihez címzett beszálló vendéglő történetéről” című, bő két évtizeddel ezelőtt, több folytatásban napvilágot látott családregényét ismertetve a megjelentekkel. Az alkalmon a helyi Irodalmi Önképző Kör tagjai működtek közre felolvasásokkal.

Varga Árpád tanár-költő stílusosan Petőfi Sándor első nyomtatásban megjelent versét, „A borozót” szavalta el. Ezt a Pápán írt Petőfi-verset 180 éve, 1842. május 22-én az Athenaeum című országos folyóirat közölte le legelőször.

A közreműködők által prezentált visszaemlékezésekből, irodalmi alkotásokból megelevenedtek Gábrielné Jáger Teréz második világégés alatti, pápai fiatal évei, családi kapcsolatainak pontos részletei. A jelenlévő egyleti önkéntesek kitűnő, helytörténeti vonatkozású familiáris múltidézéseket hallhattak a fennmaradt, tolmácsolt művek segítségével, melyek a mának is lényeges üzenetekkel bíróak; úgymint a harmonikus családi összetartozás, a hitben gazdag nevelés, a testvéri kapcsolatok stb.

Gábrielné Jáger Teréz édesapjának a múlt század elején, a Veszprémi úton, az egykori Tanítóképzővel, vagyis a mai Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégiummal átellenben, a Menta (volt Patróna) Gyógyszertár helyén állt a Petőfihez címzett beszálló vendéglője. A régmúltban, az 1700-as évek derekán az ún. „Agyagliki” csárda állt itt. A vendéglátóegység 1931-ben került Jágerékhez Gastaiger Ferenc, Nagy Ignác, majd Hrabovszki Miklós vendéglősök után.

Részlet Gábrielné Jáger Teréz visszaemlékezéséből, a Pápai Kristály 2003. évi 3–4. számából:

„A Hrabovszki beszálló vendéglője a »Petőfihez« 1931-ben került tulajdonunkba. Az üzletház a pápai Állami Tanítóképző mellett elterülő országszerte híres állatvásártérrel szemben helyezkedett el a Veszprémi u. 52. sz. alatt. Valamikor a XVIII. század körül a vásártér kialakításával, az állatkereskedelem megjelenésével egy időben épülhetett a fogadó, a távoli vidékekről is ide sereglett kereskedők kiszolgálására. A mindenkori megélhetésének alapjai a heti – kedd, péntek – és az országos vásárok mellett csak ügyes és jól megszervezett üzleti fogásokkal, mindenre kiterjedő vendéglátással lehetett hosszú távon biztosítani. Körülbelül félméteres nagybetűkkel, freskószerűen feketére mázolt csalogató hirdette a »Petőfihez« című cégjelzést. A felirat létét korabeli fénykép és a 2000. évi épülettatarozáskor előkerült felirat dokumentálja. Édesapám a falfestés során ezt a cégjelzést az utcafelőli főbejáratú ajtó fölé helyezte át »Jáger Tamás – Beszálló a Petőfihez« feliratú cégtáblára. A legenda szerint Petőfi Sándor tanulóévei alatt, az 1841–1842-es években gyakran járt a tanári kartól, iskolájától – a Református Kollégiumtól – félreeső helyre. A hagyományoknak megfelelően évtizedeken keresztül továbbra is a diákok, s az ifjúság kedvelt helye maradt a vendéglőben az ún. »Petőfi sarok«. Szinte versengtek annak megszerzéséért, majd beállt egy olyan rend, ami szerint az ünnepnapokon, s a zajos vásári napok kivételével az ifjúság vette a termet birtokba…”

A Gábrielné Jáger Teréz által említett „Petőfi sarok” a vendéglő kisebbik vendégszobájában helyezkedett el, ott egy kecskelábú asztal felett babérkoszorús Petőfi-kép lógott, alatta „A borozó” egy részletével. Anno sokan úgy tartották, hogy Petőfi „A borozót” e falak között fogalmazta meg. Mások szerint kicsit odébb, a valamikori Gyimóti úti Hódoska vendéglőben. Hogy Petrovics-Petőfi Sándor itt, vagy ott vethette papírra „A borozót”, ma sem lehet tudni; mindenesetre a pápaiak kedves hagyományokat teremtettek ezen helyek köré az elmúlt évtizedek alatt, hozzájárulva ekképp a nagy poéta szellemének, helyi emlékezetének életben tartásához, s úgy is, ahogy a legjobban lehet egy irodalmár emlékét őrizni, továbbörökíteni: a költészet által. Gábrielné Jáger Teréz azt is lejegyezte, hogy testvéreivel felcseperedve itt mindig tátott szájjal hallgatták az idősebb prepák, tanítójelöltek önképzőköri felkészüléseit, akik mindig emelkedett hangulatban verseltek, énekeltek a nemzeti ünnepek előtt, s olykor-olykor saját írásaikat, poémáikat is megosztva egymással, továbbá a betérő vendégekkel.

Kedves dolog lehetne a jövőben a hajdanvolt, Petőfihez címzett, népszerű pápai beszálló vendéglő, Jáger-vendéglősék, s így Gábrielné Jáger Teréz emlékét is valamiféleképpen, netalántán egy emléktáblával megörökíteni az utókornak ott, a mostani patika helyén,– gondolkodtak el a városbarát egylet önkéntesei.

Akit jobban és részletesebben érdekelne az egykoron a Veszprémi úton működött, Petőfihez címzett pápai beszálló vendéglő, s azon túl a Jáger-család története, ajánljuk szíves figyelmébe elolvasásra Gábrielné Jáger Teréz életmű kötetét, a 2007-ben megjelent „A lélek melódiái” című könyvét.

A program végén egyleti Petőfi-emlékplakettet nyújtott át Kerecsényi Zoltán P. Tófeji Valériának pályafutása, munkássága elismeréseként. Mint megtudtuk, a Petőfi Városbarát Egylet következő ankétja Petőfi és a zene témájában fog szerveződni.

(Forrás: PVE-Hírlevél,
fotók: PVE)