Oláh Sándorné kezdeményezésére mentek el és helyeztek el koszorúkat, mécseseket néhai Farkas Károly nyugalmazott esperes síremlékéhez.

Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő elmondta, köszönet illeti Pápa város polgármesterét, dr. Áldozó Tamást, mert a közelmúltban az ő hathatós segítsége révén menekült meg ez a síremlékmű a pápai Alsóvárosi köztemetőben, egy máig elfeledett római katolikus lelkipásztor, Farkas Károly és hozzátartozói síremlékhelye.

„Aki a fölségesnek oltalmában lakik, az ég Istenének védelmében nyugszik.” – olvasható kőbe vésve a síron. Farkas Károly 1899. október 31-én született Pápán, 1967. június 22-én hunyt el Pápán. Azon kevés Pápán született római katolikus lelkipásztor közé tartozott, aki egy mozgalmas életpályáját követően ide is tért vissza, itt is halt meg.

1924. június 22-én, Esztergomban szentelte pappá dr. Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás. Ezt követően – 1924 és 1959 között – Pest és Fejér megyében szolgált káplánként, hitoktatóként, adminisztrátorként; többek között Adonyban, Csákváron, Sárosdon, Nagytétényben, Budafokon, Pázmándon, Nadapon, Sóskúton, Tinnyén; lelkipásztorként Csepelen, majd plébánosként Kálozon, illetve Szigetszentmártonban. 1959-es nyugalomba vonulását követően nem egy papi otthont választott, hanem szülővárosát, Pápát. Nyugdíjasként, kisegítőként szolgált a Kálvária Plébánián, néhai Békés János tb. kanonok-plébános jóvoltából ott misézhetett, illetve a tókerti Szent Benedek Plébánián, 1965 nyarától őszig, Molnár Zsigmond – Zsiga atya – Pápára érkezéséig ott is. Elhunytáig a Hatodik utca sarkán lévő kis házában lakott – osztotta meg kutatásai alapján a jelenlévőkkel az életrajzi információkat Oláh Sándorné Gabi néni.

Az EpVE nevében Kerecsényi Zoltán Elsősorban pápai-emlékérmet nyújtott át Oláh Sándornénak, elismerését kifejezve lokálpatrióta szorgalmasságaiért, sokéves, a hitélethez kapcsolódó helyi hagyományőrző tevékenységeiért.

A megjelentek koszorút vittek és mécsest gyújtottak a 2017-ben, kilencvenhárom esztendős korában elhunyt Huszár János Apáczai-díjas történelemtanár, Bél Mátyás-díjas helytörténész sírjához is. Kerecsényi Zoltán elmondta: Huszár tanár úrra, János bácsira nem lehet elfogultság nélkül gondolni, emlékezni. Azt hiszem, mindnyájunknak, akik most itt összegyűltünk, sok-sok személyes emléke van János bácsiról. Az én személyes életemet is meghatározóan végigkísérte személyisége és végigkíséri emléke. Huszár János életével, munkásságával teljesebbé váltunk mi, pápaiak, s szélesedjék az elkövetkezendő pápaiak látószöge is, legyen szebb, teljesebb az eljövendő Pápa is néhai Huszár János tanár úr, a nagybetűs HELYTÖRTÉNÉSZ üzenet-művei és emlékezete által. Egyletünk két esztendővel ezelőtt egy szerény kis emlékjelet állított János bácsi életének egykori meghatározó helyszínén, a Zimmermann utca 10. szám alatt, a hajdani pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskola és a II. sz. Általános Iskola épületében, a jelenlegi pápai Szent Anna Római Katolikus Óvoda belső bejáratánál. Szeretnénk, ha 2024 nyarára, a kerek 100. születési évfordulóra ott egy komolyabb, méltóbb állhatna majd János bácsi emlékét hirdetve.

Tavaly jelent meg Kerecsényi Zoltán „Ki volt dr. Lakos Béla?” című kötete. Az utóbbi évtizedekben dr. Lakos Béla emlékéről nem igazán lehetett sokat hallani Pápán, szinte semmit sem. Portrészobros síremlékjele megragadhatja a temetőlátogatók figyelmét, előtte sokan elsétálhattak már, de a tábla feliratából csak igen rövid információt szerezhetnek a neves halottról. Életútjának, pályájának több részletre kiterjedő feltárása, megnyugtató tisztázása máig hiánya a pápai hely- és iskolatörténetnek. Ha a hiány feloldásához a „Ki volt dr. Lakos Béla?” című 2020-as összeállítás valamicskét hozzásegít, már megérte elkészíteni – mondta el Kerecsényi Zoltán, aki többek között kiemelte, Lakos közéleti, pártpolitikai pályafutása alatt több hibát elkövethetett, sok esetben tévedhetett, rosszul dönthetett, viszont fő tevékenységét, pedagógiai munkásságát tanítványai pozitívan méltatták, tudományos teljesítménye pedig ma is elismerésre méltó.

További egy esztendőnyi kutakodása nyomán Kerecsényi Zoltán elmondta, úgy tűnik, hogy az egykori szélsőséges, antiszemita, „ébredő magyar” dr. Lakos Bélánál is valamiféle „Bajcsy-Zsilinszky-i” változás mehetett végbe 1919-20 után. Nemrégiben talált egy 1981-es, televíziós Somogyi József visszaemlékezést, melyben a volt pápai református diák, Kossuth-díjas szobrászművész a következőképpen vall: „Volt egy tanárom, Lakos Béla bácsi. Amikor a harmincas években a nácizmus már megerősödött Németországban, egyszer valaki egy horogkeresztet rajzolt a táblára, és ő bejőve, ezt észrevéve megkérdezte, hogy ezt ki rajzolta fel. Valaki jelentkezett. Minden különösebb hókuszpókusz nélkül azt mondta, fiam, eredj ki, töröld le, ti pedig ne felejtsétek el, hogy xy a magyarság fejfáját rajzolta fel a táblára. Valami furcsa, talán kis libabőrösség, de talán még annyi sem, futott végig az osztályon… Na most ezek az emlékek akkor persze, hogy nem úgy éltek az emberben, mint ma. El is felejtettem, de amikor a világ teljesen elembertelenedett, akkor Lakos Béla bácsi kiszállt a sírból és tulajdonképpen egy kis iránytűt mutatott fel újra, és segített abban, hogy felismerjem a sötétet, hogy különbséget tegyek a világosság és a sötétség között, a tisztaság és az embertelenség között…”

A kecskeméti születésű dr. Lakos Béla 1900 körül került a Dél-Alföldről a Dunántúlra, Pápára. Kezdetben helyettes tanárként, majd a városban letelepedve rendes tanárként a Pápai Református Kollégiumban történelmet és földrajzot tanított közel öt évtizeden keresztül. Hivatása mellett igen aktív szereplője volt a helyi közéletnek, de tudományos, földrajztudósi, írói munkássága révén országos hírnévre is szert tett. (Még a szabadkőműves mozgalomban is részt vett.) Kitűnő előadó és szónok hírében állt, a korabeli sajtó népszerű és közkedvelt előadóként, nagytehetségű és nagyképzettségű, politikai és társadalmi téren is igen agilis nevelőként emlegette. A Magyar Ázsiai Társaság, vagy más néven a Turáni Társaság égisze alatt külföldi tanulmány- és felfedezőutakat tett, bejárta Nyugat-Európa csaknem minden országát, eljutott Észak-Afrika, majd Kis-Ázsia földjére is. Tudományos expedíciót vezetett a hajdani római, bizánci és oszmán birodalom fővárosán, Konstantinápolyon – a mai Isztambulon – át a kalózairól hírhedt ókori tartományba, Kilikiába, geográfiai, gazdasági, kulturális célokat szolgálva. A több mint száz esztendővel ezelőtti útról máig fennmaradt, ritka érdekességű fotófelvételek tanúskodnak a református levéltárban.

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE, Kovács G., Kerecsényi Z.)