Az idei év elején nyújtott be pályázatot az önkormányzat a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum I. világháborús sírkertek és emlékművek felújítását támogató kiírására, azzal a céllal, hogy az Alsóvárosi temetőben lévő parcella felújítására forrást nyerjen.

A pályázat sikeres volt, a felújítási munkák elkészültek: feltérképezték és felújították a betonmagos, műkő sírköveket, tíz darabot pedig - melyek az elmúlt évtizedek alatt teljesen tönkrementek - újragyártottak. Felújításra szorult a Jókai Kör által állított emlékkereszt és kerítése is, a pályázat ennek a munkának az elvégzését is tartalmazta, továbbá a parcella környezetét is sikerült rendezni a projekt keretében.

Az önkormányzat ma délután mindenszentek és halottak napjához kapcsolódva tartotta meg az átadó emlékünnepséget, melyhez az MH Pápa Bázisrepülőtér katonai tiszteletadást biztosított. A megemlékezésen részt vett dr. Ravasz István alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokságának kiemelt vezető főtisztje, Gangler László, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnoka a város képviselő-testületének tagjai, a katonai hagyományokat őrző szervezetek és a Jókai Kör képviselője.

Az ünnepség az MH Pápa Bázisrepülőtér díszalegységének bevonulásával kezdődött, majd a Himnusz hangjai után Áldozó Tamás polgármester mondott köszöntőt. Beszédében hangsúlyozta, 2014 óta számos alkalommal emlékezett a város az akkor 100 éve kezdődött nagy háborúra, annak hőseire, áldozataira. Megemlítette, ebből az alkalomból a kormány több pályázatot hirdetett, hogy az I. világháború hőseinek állított emlékhelyek és azok a parcellák, ahol a háború hősei nyugszanak megújuljanak.
-A város sikeresen pályázott Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum által kiírt pályázaton, ennek eredményeképpen itt az Alsóvárosi temetőben megújult az I. világháborús parcella. Ez 170 fejfa és a kereszt felújítását jelenti, valamint a percella területének rendezését. A munkákra összesen 11 228 509 Ft nyertünk el. Köszönöm a múzeum együttműködését a projekt végrehajtásában.
A polgármester arról is szólt, a város csatolt településrészei - akkor még önálló községenként - emlékművet állítottak az I. világháborús hősök tiszteletére, de ezt a feladatot Pápa városa a mai napig nem végezte el.
-Vannak a városban emlékjelek, emléktáblák, domborművek, azonban olyan emlékmű, mely teljesség igényével, a katonaáldozatok számbavételével állítana emléket, ma még nincs. A Pápai Huszáregyesület nevében Bolla Kálmán elnök úr kezdeményezte a képviselő-testületnél, hogy a város ezt a mulasztását pótolja. A testület november 29-én fogja tárgyalni a kezdeményezést és meggyőződésem, hogy a testület egyhangúlag támogatni fogja.

A megemlékezésen Gangler László ezredes, az MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnoka mondott emlékbeszédet. Úgy fogalmazott, halottak napja már benne van a levegőben, gyűlnek a koszorúk és mécsesek a sírokon, saját halottjaink hiánya fájó űrként tátong bennünk, de itt fekszenek a lábaink alatt ők is, a 100 éve elhunyt világháborús katonahalottak, akik mindnyájunk halottai.
-Katonák voltak, akik vérüket és életüket adták azért, amiben most élünk. Hősi halált haltak értünk, egy homályos jövőért, a még arctalan unokákért, dédunokákért. Megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a hazaszeretet. Mit tehetnénk értünk mi, a megszemélyesült jövő? Tisztelettel és gondoskodással adózhatunk az emléküknek. Hiszen csak az hal meg, akit elfelednek. De nemcsak a honvédekről kell ezen a helyen szólnunk, hanem elődeinkről, a száz évvel ezelőtt itt élő és munkálkodó városi vezetés és a lakosság áldozatos tettrekészségéről. Ők nem voltak katonák, nem tettek esküt, de mégis olyan áldozatkészségről adtak tanúbizonyságot, amire csak a legnagyobbak és legelhivatottabbak képesek.
A parancsnok felidézte, a világháború kitörése után nem sokkal, 1914 októberében Hadi Tartalékkórházat hoztak létre, melynek parancsnoka dr. Darányi Árpád törzsorvos volt. A kórház céljaira a város oktatási intézményeit foglalták le, de már a Hadikórház megalapítása előtt gróf Esterházy Pál a kastélyban saját költségén létrehozott egy kórházat, ami szintén az új kórházhoz került. Ebben a Hadi Tartalékkórházban több mint 1200 sebesültet tudtak ellátni.

-1914 novemberétől 1918 októberéig érkeztek nagy számban sebesültek. Ellátásukhoz, a kórház fenntartásához hozzájárult a város is, a pápai civil szervezetek, valamint magánszemélyektől is jelentős adományok érkeztek. 1914 decemberében külön sírhelyet jelölt ki az elhunytak számára Pápa akkori polgármestere, Mészáros Károly. Az elhunytakról, temetésükről a helyi sajtó minden esetben beszámolt. A háború valamennyi frontjáról, Galíciából és Olaszországból is érkeztek sebesültek és a Monarchia szinte minden nemzetisége képviseltette magát, azaz nem csak magyar sebesülteket láttak el a Hadikórházban.
Gangler László ezredes a Pápai Közlöny És a Hírlap 1917 januárjában megjelent cikkét idézte, mely az Alsóvárosi temetőben lévő parcella felújításáról és egy emlékkereszt állításáról szólt. „Fenkölt gondolkodású egyének áldozatkészségből az alsóvárosi sírkertben a hősi halált halt testvéreink sírhalmai között egy szép keresztet emeltek. Valláskülönbség nélkül adakoztak egészen egyszerű emberek is erre a kegyeletes célra. A katonaság és a hívek nemzeti lobogók alatt, harangzúgás között vonultak ki a felszentelendő kereszthez, amely a nagy időknek állandó emlékjele marad.”
-Az utolsó sorok elevenednek meg ma itt, csak a százéves harangzúgás most az emlékezés csendjének ad helyet. Most nem ünneplünk, hanem megidézünk. Neveket, tetteket, amik bizonyságul szolgálnak az elődök helytállásának - emelte ki, hozzátéve - ebben a pillanatban tanúi lehetünk annak is, ahogy a maiak a feladatot örökül fogadják és vállalják a küzdést az emlékek fenntartása érdekében. Hiszen azért állhatunk itt az Alsóvárosi temetőben, mert Pápa Város Önkormányzata pályázott, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum pedig támogatta a törekvéseket. Mert erőfeszítéseket tettek, hogy a hősi halált halt katonák ne csak hamvak legyenek, hanem tetteinkben élő példák, a katonai értékek felmutatói. Nem feledhetjük tehát, az emlékezet tartja életben és örök mozgásban az utókor szeretetét, tiszteletét és viszi tovább a múlt értékeit, eredményeit. Mert az emlékek, akár a kő, örökké élnek.

A felújított I. világháborús parcellát Oláh Emil ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Protestáns Tábori Püspökség lelkészi karának vezetője áldotta meg. Mint mondta, amikor emlékezünk, három parancsnak teszünk eleget: elsőként az Isten parancsának, aztán az Országgyűlési határozatoknak, parancsoknak - melyek arról szólnak, hogy meg kell emlékezni az előttünk járt nemzedékekről -, harmadrészt pedig a belső, erkölcsi parancsnak.
A lelkész egy újonc katona imáját olvasta fel, megáldotta a háborús sírkertet, majd magyar takarodó elhangzása után a jelenlévők koszorúzással és mécsesgyújtással tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.