Csaknem 150 évet kell visszamennünk az időben, hogy megleljük a pápai korcsolyakedvelők első szervezkedésének nyomát, 1878 telén hivatalosan is megalakult a Pápai Korcsolya Egylet. Első elnöknek Kolossváry Gyulát választották - írja közösségi oldalán a Gróf Esterházy Károly Múzeum.

Simon Zsolt helytörténész írásából kiderül, hogy a megalakulás utáni első évtizedről kevés adat áll rendelkezésre, de tény, hogy az egylet működése a következő mintegy fél évszázadon keresztül folyamatos volt. A helyben megjelent folyóiratok egyesületi és sportrovatai dokumentálták a Korcsolya Egylet működését. Az alapszabály szerint az egyleti közgyűléseket mindig évadnyitón tartották meg, ilyenkor a teljes tisztikart újraválasztották. A vezetést egy 5 tagú elnökség és egy 10 tagból álló választmány látta el. A közgyűlés minimum 45 taggal volt határozatképes. Az egylet fővédnöki tisztét gr. Esterházy Móric töltötte be, aki a korcsolyázók számára díjtalanul engedte át a „tízes malom” mögötti szántón a „háromszög tavacskát”. A közgyűlés a tagsági díjat kezdetben 2 forintban határozta meg, a pártolói díj 1 forint volt. Anyagi bevételt jelentettek a korcsolyaszezonnal egybekötött farsangi bálok és rendezvényből befolyt összegek. Az egyesületnek alakulása óta saját fizetett szolgája és orvosa volt.

1883-ra az egyesület anyagilag életképtelenné vált, a megszűnés határára került. A problémát a pálya minősége jelentette. A Tapolca-patak rendes vízállásnál mélyebben feküdt a pálya talajánál, ám szivattyú nélkül az időjárás által okozott pályaegyenetlenségeket nem tudták kitölteni, a Tapolca vizét pedig a malmok miatt nem lehetett felfogni.

Az egylet működését így az 1888/89. évadban új alapokra helyezték. Az új elnök Barthalos István főhadnagy lett. Regnálása alatt 1890-ben új alapszabály került kidolgozásra, egyben határozat született a régi korcsolyapálya megszüntetéséről. Az új pályát a régi mellett az egykori „papiros-malommal” szemben jelölték ki. A terület vízzel való elárasztása minden évben a Tapolca-patak medrétől kiásott nyílt árkon keresztül történt.

A Korcsolya-egylet 1894-től napirenden tartotta egy pavilon megépítését. Az akkor alakult Pápai Sport-Egyesület választmánya végül Besenbach Károly ácsmestert nyilvánította ki győztesnek. Az építkezés sikerét nagyban elősegítette özv. Esterházy Móricné uradalmi tégla-, illetve ingyenhomok-felajánlása. A svájci stílust megtartó földszintes épület alaprajzi elrendezése szigorúan igazodott a funkciókhoz. A ház központi része vívó- és tornateremként, télen melegedőként szolgált, két oldalsó szárnyában női és férfi öltözőt és egy szolgálati lakást alakítottak ki. Az épület átadására az 1900. december 23-án tartott szezonnyitón került sor, de a pótmunkálatok még a következő évben is zajlottak. A pavilonépület közintézmény jellegét az adta, hogy a választások során szavazóhelyiségként is szolgált.

1904-ben a villanytelep elindításával egy időben budapesti mintára 4 db ívlámpa világította meg a pályát. Ezzel lehetőség nyílt a szürkület utáni hosszabb nyitvatartásra. Ez a korcsolyapálya a Pápai Sporttelep építésével szűnt meg - írja Simon Zsolt a bejegyzésben.