Az egylet önkéntesei elsőként megemlékeztek az elmúlt egy hónap során 99. évében elhunyt prof. dr. Horváth Jánosról, a Magyar Országgyűlés korábbi korelnökéről, aki mindig büszkén emlegette, hogy ő avatta föl 2002 tavaszán néhai képviselőtársa, az egykori pápai polgármester, miniszterelnök-jelölt, Sulyok Dezső első köztéri szobrát Pápán, s aki mindig érdeklődéssel követte az EpVE tevékenységét is, különösen örülve az egylet kossuthi és negyvennyolcas vonatkozású emlékőrzéseinek. Továbbá a megjelentek megemlékeztek a szintén pár hete, nyolcvanöt esztendős korában elhunyt Gavlik Istvánról, a Kossuth Szövetség néhai országos elnökéről, örökös tiszteletbeli elnökéről is. Gavlik István legutóbb – s immár legutoljára – az EpVE meghívására a Kossuth Lajos születésének 215., Pápa város díszpolgárává választásának 130., a pápai Kossuth utca elnevezésének 125. évfordulója jegyében zajlott, az EpVE által kezdeményezett-szervezett Kossuth Emlékprojekt ünnepélyes záróeseményén, a 2017. szeptember 21-i, városházi díszünnepélyen tette tiszteletét – Pápán. Pápai, Pápa környéki kapcsolata, jelenléte és közreműködése a kulturális és hagyományőrző tevékenységben az 1990-es évek elején kezdődött a közelmúltban ugyancsak nyolcvanöt esztendős korában elhunyt Bél Mátyás-díjas pápai helytörténész, helytörténeti író, H. Szabó Lajos jó barátjaként. Így – az 1990-es és 2000-es években – számos alkalommal tette tiszteletét nálunk, pápaiaknál – emlékeztetett az egylet ügyvivője, Kerecsényi Zoltán.

A december 20-i évzáró ankéton röviden értékelték az elmúlt egy esztendő egyleti tevékenységét, s vázolták az elkövetkezendő, 2020-as terveket is. Ezek közül kiemelkedik 2020 tavaszára – a pápai Honvéd Bajtársi Klubbal összefogásban – szervezendő emlékülésük és megemlékezésük Pápa város 1945-ös, háborús megmenekülésének 75., s a két náciellenes pápai polgármester: dr. Szőllősy Sándor születésének 120., elhunytának 50., dr. Sulyok Dezső 55. halálozási évfordulója jegyében.

Végül a közelgő ünnepekre hangolódva Vennes Gyöngyi egyleti önkéntes felolvasó közreműködésével Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő tartott kiselőadást hozzá közel álló, kedvenc magyar karácsonyi költeményekről, s szerzőikről: Ady Endréről, Juhász Gyuláról, József Attiláról, Dsida Jenőről, Weöres Sándorról, Nagy Lászlóról, Dutka Ákosról, Somogyváry Gyuláról, Mester Attiláról, Galambosi Lászlóról. A hallgatóságnak bemutatott egy-két karácsonyi vonatkozású kötetet is, közülük is kiemelve azt az 1990-es, Helikon által gondozott, Steinert Ágota által írt és összeállítottat, amely szerinte máig a legjobb karácsonyi vonatkozású, hazai kiadvány az elmúlt évtizedekből. Röviden szó esett néhai pápai, karácsonyi hagyományokról is; – kevesen tudják, hogy december 24-én este a csordások, kanászok nagy ostordurrogtatással járták a várost. A gazdáktól bort és pénzt kaptak, s lövöldöztek is. Az egykori neves pápai pedagógus, Somfainé Pados Mária egy visszaemlékezésében felidézte, hogy az ünnep éjszakáján az édesapja is a levegőbe szokott lőni. Ádám-Éva napjának délutánjától betlehemesek köszöntötték az ünnepet, a pápaiakat házról-házra járva. A Fő téren, a szökőkút körül a piacozó mézesbábosok-gyertyaöntő árusok pedig egész karácsonyig árulták a különféle édességeket, díszeket, színes gyertyákat. Kerecsényi Zoltán külön szólt az almáról, mint karácsonyi szimbólumról, melyet a régi világban szokás volt Pápán és a környező falvakban is a karácsonyfákra aggatni. Manapság az almákat színes üveg- és műanyaggömbök helyettesítik karácsonyfadíszként az ünnepi, családi otthonokban. A keresztény hagyományok szerint az alma a Paradicsomkertben álló tudás fájának kárhozatot hozó gyümölcse, a bűnbeesés szimbóluma, azonban ezzel szemben a középkori festményeken a Szűz Mária, vagy a gyermek Jézus kezében megjelenő alma a bűn leküzdésére, Krisztus megváltói küldetésére utal. Régi magyar népszokás volt, hogy a karácsonyi vacsora után a gazdaasszony kezébe vett egy almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Az EpVE idei utolsó összejövetele kötetlen beszélgetéssel, közös énekléssel, és adakozással zárult; az egybegyűlt tartósélelmiszer-adományokból az egylet Szladik János Karitatív Sejtje a látókörükbe került rászorulóknak juttat el az elkövetkezendő napokban.

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
Fotók: EpVE)