A nyomozás adatai szerint a munkahellyel nem rendelkező, italozó életmódot folytató gyanúsított már a házasságuk kezdete óta napi rendszerességgel szidalmazta a sértettet, és nem tűrte, hogy az ellentmondjon neki. Otthonukban általában havonta kétszer bántalmazta a nőt, arcon ütötte, meglökte, aki ennek következtében a földre vagy a bútoroknak esett. Ilyenkor a sértettnek nagyrészt zúzódásos, véraláfutásos sérülései keletkeztek, de olyan is előfordult, hogy az eszméletét vesztette.

A megalapozott gyanú szerint a férfi 2025 áprilisában házastársát a forró kandallónak lökte, aki emiatt súlyos égési sérüléseket szenvedett. Az asszony napokig feküdt az otthonukban, a gyanúsított azonban orvoshoz nem vitte, mentőt nem hívott hozzá, majd mintegy tíz nap elteltével a sértett maga értesítette a mentőket. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy kórházi ápolásra szorult.

A gyanúsított 2026. február 24-én ittasan kötekedett a feleségével, többször meglökte, megütötte, közben folyamatosan szidalmazta. A bántalmazás során olyan nagy erővel ütötte arcon a sértettet, hogy az a földre zuhanva eszméletét vesztette, és csak egy-másfél óra múlva tért magához. Miután az orra és a szájürege erősen vérzett, átment a szomszédjához, és megkérte, hogy értesítse a mentőket. Az asszony a bántalmazás következtében nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Az ügyészség a bűnismétlés és a bizonyítás megnehezítésének veszélye miatt indítványozta a gyanúsított letartóztatását, aminek a Veszprémi Járásbíróság nyomozási bírója helyt adott, és a kényszerintézkedést egy hónapra elrendelte. A végzés nem végleges.