A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) 2023. április 5-i, húsvétváró, műkedvelő kerekasztalán a 180 esztendeje született Kiss József költőről, A Hét – a Nyugat folyóirat előfutára – alapító-szerkesztőjéről, a hajdani országos Petőfi Társaság jeles tagjáról is megemlékeztek az egybegyűltek. Az alkalmon a PVE ügyvivője, Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta szólt Kiss József életpályájáról, munkásságáról, alkotásairól, az egyleti önkéntesek pedig verseket olvastak fel tőle. Az alábbiakban Kerecsényi Zoltán összeállítása Kiss Józsefről, az idei 180. évforduló alkalmából:

Egykor a neves bibliamagyarázó és Tóra-fordító, a keleti nyelvek kitűnő tudója, az első magyar zsidó akadémikus, Ballagi (Bloch) Mór (1815–1891) fiának, az ugyancsak jeles akadémiai tag, történész, nyelvész Ballagi Aladárnak (1853–1928) a nevére szólt ez az itt látható, szerény gyűjteményemben lévő, lassan 110 éves meghívó.

A Petőfi-kultusz terjesztését, valamint a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelését 1876 és 1944 között hűen végző Petőfi Társaság ezzel a meghívóval hívta-várta 1913. november 30-ra, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe tagjait és vendégeit Kiss (Klein) József (1843–1921) költő felköszöntésére. Ekkor ünnepelték ugyanis a Társaság oszlopos tagjának, a korabeli Magyarország legnépszerűbb rímfaragójának, A Hét című folyóirat (a Nyugat előfutára) alapító-szerkesztőjének kerek 70. születésnapját. A kivételes eseményen – a mára már szépen megsárgult jubileumi invitáció tanúsága szerint – az akkori irodalmi-művészeti élet olyan személyiségei működtek közre, mint Herczeg Ferenc, Pakots József, Rákosi Jenő, Molnár Ferenc és Jászai Mari.

2021. december 31-én volt Kiss József elhunytának a kerek 100. évfordulója, idén – a Petőfi-bicentenárium esztendejében –, 2023. november 30-án lesz születésének 180. évfordulója. (És ha már Petőfi: pályája kezdetén Kiss is romantikus stílusban kezdett verselni; romantikus balladákat írt, elsősorban Petőfi Sándor és Arany János poémáinak a hatására. A magyar irodalommal pedig már kisgyermekként, egy tudós református lelkipásztornak – az íróként és műfordítóként is tevékenykedett – Fertősalmási Balogh Sámuelnek /1796–1867/ köszönhetően ismerkedett meg.)

Ezen 1913-as kordokumentumon túl féltett kincsem még a költő 1908-as kiadású, összes költeményeit tartalmazó könyve, valamint a halála után tizenhárom évvel, 1934-ben ötszáz számozott példányban napvilágot látott „Kiss József és kerek asztala” címet viselő emlékkötet 88. számú darabja. Ebben – többek között – a hazai ideggyógyászat hajdanvolt nemzetközi hírű orvosprofesszora, a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségének egyik vezetője, dr. Donáth Gyula Ezékiel (1849–1944) ekképp emlékezett vissza:

„Amidőn december 15-én, majdnem három héttel elhunyta előtt betegágyához hívtak, aluszékonyságából már kissé nehezen kelthettem, de csakhamar visszanyerte humorát és filozófiailag tisztult kijelentéseit ismét figyelemmel hallgathattuk. Megjegyzésemre, hogy humor és filozófia híven követték őt az egész tövises életpályán, azt viszonozta: »A filozófiát már tízéves koromban az árokba dobtam. A halhatatlanság álomkép, mely után az emberek hiába futnak, azt nem lehet erőszakkal megragadni.« De Te azt ökölbe szorítva tartod – mondám – és az nem tud előled elosonni. – Most pici unokája tolakodott ágyához, hogy nagyapuka homlokát gyengéden megcsókolja! Most – szóltam – a múzsa nyomott csókot homlokodra, mert a gyermekek a valódi halhatatlanság képviselői. Tizenkét éve annak, hogy a halál érintette a költő homlokát. Dala azonban nemzedékről-nemzedékre fog tovább zengeni, elévülhetetlen becsű örökség, melyet a hazának hátrahagyott. Alexander von Humboldt Petőfiről azt mondotta: »Das ist eine orientalische Prachtblume.« (»Ez egy keleti csodálatos virág«) A magyar költészet virágos kertjében Sáron rózsája is pompázik és ez: Kiss József poézise.”

Immár több mint egy évszázada, „hogy a halál érintette a költő homlokát”. Hátrahagyott örökségéből, „dalaiból” méltón „zeng”-e a mai magyarság és annak ifjúsága? Akit valamikor valóságos rajongással olvastak-szavaltak országszerte a költészet barátai, manapság sokan azt sem tudják megmondani, hogy ki is volt ő valójában, hogy élt-e egyáltalán egy ilyen nevű magyar poéta. Petőfi mellett nekem gyakran forgatott olvasmányaim közé tartoznak a Kiss-féle rigmusok is; oly szépek, oly lélekemelőek. Szülőhelyén, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsáton utca, közösségi ház és könyvtár viseli a nevét; szobra is áll, sőt, az ún. Márk-kastélyban egy reprezentatív emlékkiállítást is nyitva tartanak a tiszteletére. Fedezzük fel emlékezetét, gazdag líráját újra!

Néhai Hegedüs Géza (1912–1999) háromszoros József Attila-díjas írónkat, költőnket, kritikusunkat szeretném az alábbiakban idézni 1992-es kiadású művéből, „A magyar irodalom arcképcsarnokából”, Kiss Józsefről:

„Az alföldi falusi zsidó kiskereskedők világából nőtt ki. Egyszerre kapja örökségül a magyar mesevilágot és az ótestamentumot. Lélekalapozó élményei: a magyar paraszti életforma és a zsidó ünnepek... Kiss József világa átmenet a falusiasság és a nagyvárosiasság között, a hagyományszeretet és a forradalmiság között, a hazai ízek és a nagyvilágiasság között (egyszerre hat rá Arany János és Heine), verselése átmenet a magyaros hangsúlyos és a nyugat-európai időmértékes között (a XX. századra jellemző új magyar prozódia az ő verseiben kezdődik). Költészetében új képvilág jelenik meg, előbb a magyar falusi, paraszti életformájú zsidóság, majd a nagyvárosi kispolgárság. Nem volt olyan modern, mint Reviczky, de sokkal több köze volt a nemzeti hagyományokhoz. Nem volt olyan látomásos, nagy poéta, mint Vajda János, de sokkal jobban érezte a költészet napi szükségletét. Aranyhoz mérten epigon, Adyhoz mérten már ósdi – mégis ő az egyik összekötő láncszem Arany és Ady között… Verselése fontos előrelépés Ady és az Ady utániak prozódiája felé. Forradalmi ábrándjai politikailag is a valódi forradalmi költészetet előlegezik. A Hét, amelynek ő a lelke, a provincializmussal szemben a nagyvilágiasságot hozza az irodalomba. És mindezekkel a haladó mozzanatokkal mélyebben kapcsolódik a népköltészethez is, az Arany János-hagyományhoz is, mint korának nála haladóbb költői. Így igazán ő a közvetítő régi és új között akkor, amikor forrongva készül az új magyar költészet. De túl irodalomtörténeti helyén és jelentőségén, van néhány olyan lélekhez szóló lírai költeménye, van néhány olyan lélekizgató elbeszélő költeménye, s ezeken belül van néhány olyan múlhatatlan szépségű versszaka, amely a halhatatlanok, a mindig élők, a minden időben eleven hatásúak között biztosítja nevét és életművét.”

Írta, összeállította, fotózta:
Kerecsényi Zoltán

(Forrás: PVE-Hírlevél)

Felhasznált és ajánlott források:

– Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka I. Trezor Kiadó, Budapest, 1992.
– Kiss József összes költeményei. Singer és Wolfner Kiadása, Budapest, 1908.
– Kiss József és kerek asztala. – A költő prózai írásai és kortársainak visszaemlékezései. – Kiss József prózai munkáinak kiadóvállalata, Budapest, 1934.
– Kiss József (1843–1921) emlékkiállítás. = https://pim.hu/hu/kiallitas/kiss-jozsef-1843-1921-emlekkiallitas (Letöltés ideje: 2023. április 5.)
– Mezőcsáti ÁMK Kiss József Közösségi Ház és Könyvtár. = http://muvhazcsat.hupont.hu/7/kiss-jozsef-emlekszoba (Letöltés ideje: 2023. április 5.)

Kerecsényi Zoltán golyóstollal készített rajza Kiss Józsefről (2022)