Az Országgyűlés tavaly nyilvánította a 2022-es és 2023-as esztendőt Petőfi Sándor-emlékévvé a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja születésének 200. évfordulója alkalmából. Az emlékévhez kapcsolódóan Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) ügyvivője tartott vetítettképes előadást Petőfi Pápán címmel a Tapolcafői Kertbarát Körben.

A 2022. március 16-i előadás során a megjelent körtagok megismerhették Petőfi Sándor pápai tartózkodásának fontosabb momentumait, vetített fényképek segítségével végigjárhatták a város Petőfihez kapcsolódó emlékhelyeinek és emlékjeleinek történetét.

1841 márciusában nedves, havazó időben szegényes, elnyűtt katonaruhában egy betegeskedő garabonciás tűnt fel a Sopronból Pápára vezető úton. Petrovics Sándor obsitos közkatona ekkor lépett először Pápa földjére. Pápa városa nem csupán egy a hazai Petőfi-emlékhelyek sorában, ahol a poéta rövid életében megfordult, hanem itt „született” – hangsúlyozta a költő emlékét aktívan ápoló, vele több kiadványban is foglalkozó Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a helyi városbarát egylet ügyvivője.

A Kiskőrösön 1823-ban, az evangélikus keresztelési anyakönyvben Alexander Petrovics néven bejegyezett fiatalember Pápán írta le először, s vette fel a Petőfi nevet 1842-ben. „Petrovics Sándor Kiskőrösön, Petőfi Sándor Pápán született” – emlegetik ezt mindmáig a pápaiak néhai Hatvany Lajos báró, jeles magyar Petőfi-kutatónk nyomán. A legelső nyomtatásban megjelent versét, A borozó-t is itt írta Petőfi 180 éve. Az első költemény pedig, ami alá a kollégiumi Képzőtársulat Érdemkönyvében a választott költői nevet, a Petőfit írta, a Tolvaj huszár volt 1842 júniusában. Ez a Pápán választott név a nagy nyilvánosság előtt 1842. november 3-án jelent meg első ízben, az Athenaeum hasábjain, az ott közölt Hazámban című poémája alatt.

Kerecsényi Zoltán kiemelte, hogy Petőfi első, nagyközönség előtti sikeres szereplése is Pápához köthető. A pápai megyeházán (a jelenlegi bíróság épületében) 1842 nyarán tartotta a tanulóifjúság az évzáró Örömünnepet, melyen Esterházy gróffal az élen műkedvelő előkelőségek is megjelentek. A huszonegy programpontból Petőfi ötben szerepelt. Úgyszólván, a világon itt szavalták először Petőfi verseit is. Egyik diáktársa adta elő az ő díjat nyert Lehel című versét, egy másik a Szín és való című balladáját, ő pedig Orlay Petrich Soma díjnyertes beszélyéből olvasott fel részletet, továbbá elszavalta Vörösmarty Mihály nagy hazafias költeményét, a Liszt Ferenchez címűt, valamint Gaál József Szalkay Máté álnéven megjelent Ólmos botok címet viselő szatíráját. Ennek előadásával olyan viharos tapsot aratott, hogy elragadtatásában a jelenlévő földesúr még egy arannyal jutalmazta a fellépését. Életében ekkor érezhette magát először valakinek Petőfi; szinte – mai szóval élve – „sztárnak”. Akkortájt, tizennyolc évesen messze nem volt még egyértelműen kimagasló költői tehetsége, „azonban már birtokában volt azon tulajdonságoknak, amik a későbbiekben korszakalkotó egyéniséggé emelték; a rendkívül erős verskezdésnek, a remek komponálási készségnek, a kiváló humorérzéknek, illetve csírájában a témáknak is” – idézte Petőfi pápai életszakaszával kapcsolatosan Veress Zsuzsa református kollégiumi tanárnő egy korábbi megállapítását Kerecsényi Zoltán. Petőfi Sándor hosszabb-rövidebb ideig – 1841 és 1843 között – négyszer tartózkodott Pápán. Az iskolában híján volt a szorgalomnak, a humán jellegű és idegen nyelvi órákon jól érezte magát, a reáltárgyak – például a matematika – kínt jelentettek a számára, ezekben úgymond „első volt az utolsók között”. Elsősorban a másod-unokatestvértől, Orlai Petrich Somától ismeretes a legautentikusabban Petőfi pápai élete, illetve kettejük – Jókaival hármójuk – közös pápai kalandjai.

Orlai visszaemlékezéseit manapság is érdekes fellapozni, különösen az olyan, sokak előtt kevésbé ismert részletek felvillantásáért, mint amikor a makacs, konok természetű Petőfi egy fürdőzés alkalmával majdnem belefulladt a Tapolcába az egyik malomnál. Vagy amikor a 180 évvel ezelőtti Napfogyatkozást kormozott üveg nélkül nézte végig Pápán, ami végül maradandó látáskárosodást okozott a számára. Nem véletlenül írta később a Szemfájásomkor című költeményét – mondta el Kerecsényi Zoltán, hozzátéve, a történeti festészet későbbi példás alakja, a hű rokon és iskolatárs, Orlai vállalta mindvégig Petőfi helyett a pápai lét anyagi terheinek garmadát, hiszen a költő állandó „zsemlegondokkal” küszködött; nem egyszer ruhaneműt is mások szedtek össze neki. 2017 óta emléktábla jelzi második közös szálláshelyüket – ahol 1841/42 fordulóján majdnem megfagytak a fűtetlen szobában – a jelenlegi Barát utcai szociális intézetben. De máig tanúskodik Petőfiről a két másik hajdani lakóház emlékjele is a Gyurátz, illetve a Petőfi utcában, a református Ó-kollégium tőszomszédságában. Petőfinek két köztéri szobra is van a városban. Az egyik 1931 óta áll a Március 15. téren, Kisfaludi Strobl Zsigmond munkája, a másik 1973 óta magasodik az Esterházy-kastély előtti parkban, Somogyi József alkotása. Nevét egy 1994-ben létesült, igen impozáns külsejű gimnáziumépület is hirdeti a Várkert árnyas fái között.

Március idusán a Tapolcafői Kertbarát Kör is csatlakozott a pápai Petőfi Városbarát Egylet „Köss egy szalagot Petőfi vándorbotjára!” elnevezésű helyi, irodalmi-lokálpatrióta mozgalmához. A tapolcafőiek is elvitték és felkötötték Petőfi Sándor vándorbotjára, vagyis a pápai Esterházy-kastély előtt magasodó szoborra versidézetes emlékszalagjukat.

/Forrás: Tapolcafői Kertbarát Kör –
Somogyi Zoltán, PVE/