Schmidt Dezsőné, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnökségi tagja beszédében felidézte a 75 évvel ezelőtti tragikus eseményeket. - Emlékezünk azokra, akik többsége már nincs köztünk, hiszen a gettó felépítésével, majd a gettóba zártak elhurcolásával a város polgárait, zsidó lakosait szerették volna megsemmisíteni. Ez részben sikerült is, hiszen a több mint 3000 elhurcolt közül csupán a 10 százalékuk tért vissza, de családjaik, barátaik nélkül már nem tudták folytatni a háború előtti életüket. Talán ezért is választottak új hazát maguknak, így sokan költöztek másik országba, vagy más városba. De szegényebb lett Pápa is, köztiszteletben álló lakosai nélkül. Már a gettó felállításakor kiürültek a Kossuth utca, a Fő tér üzlethelyiségei, új kereskedők vették át a régiek helyét. Kiürült sok lakás, hiszen nem jöttek vissza tulajdonosaik. A város lakosai azonban nem felejtettek, nem felejtették el szomszédaikat, jó ismerőseiket. Megőrizték azok emlékét, akik mindig is magyarnak, pápainak vallották magukat. László Ilus néni, Jakab Lali bácsi a Kossuth utcai férfiruha boltból, Marton Sala bácsi a Lovas boltból, Heimlich Sanyi bácsi a kárpitos műhelyből, Leitner Dezső bácsi a Fő téri vasboltból, vagy Vidor bácsi a fodrászüzletből – hangzott el Schmidt Dezsőné emlékező beszédében.

Ortutay Gábor, a Hit Gyülekezete Pápa lelkésze fontosnak tartotta, hogy a Holokauszt emlékév kapcsán emléktáblát állítsanak a Pápáról elhurcolt közel 2600 zsidó honfitársunknak. - Gondoljunk csak bele, a város 20 százaléka volt zsidó. Nem tudunk végigmenni úgy a belváros utcáin, hogy ne botlanánk hajdani zsidó tulajdonú házakba, emlékekbe, és nem utolsó sorban az ország harmadik zsinagógájába. Olyan kép jut ilyenkor az ember eszébe, mintha a Holokauszt borzalmai által, egy nagy darabot kivágtak volna a város testéből – mondta a lelkész hozzátéve, az emlékezés mellett a fontos a tanulságok levonása is.

Mint elmondta, szembe kell néznünk azzal, hogy előbb a ’20-as, majd a ’30-as években Magyarországon törvényi erőre emelkedett a megbélyegzés, a kirekesztés, az antiszemitizmus, megszülettek a zsidó törvények, majd – a német megszállást követően – lezajlottak a deportálások, a magyar hatóságok közreműködésével.
- Örömmel jelenthetjük ki viszont, hogy a mostani Magyarország már egészen más Magyarország, ahol Európa egyik legnagyobb zsidó közössége él, teljes biztonságban és békességében, kitűnő kapcsolatot ápol Izrael államával. Örömteli tény, hogy a nemrég nyilvánosságra került statisztika alapján a világ zsidóságának a létszáma elérte a holokauszt előtti zsidóság létszámát – fogalmazott Ortutay Gábor.

Dr. Áldozó Tamás polgármester felidézte, kerek tíz esztendeje annak, hogy a Holokauszt Nemzetközi Napján összegyűltek a zsinagógában és felolvasták, hangosan kimondták a pápai zsidó mártírok nevét. Tíz esztendeje a megemlékezés különböző formáit választva nem engedik, hogy ne hangozzék el a figyelmeztetés: olyan világot kell építenünk, amiben soha nem felejtődik el a holokauszt, de egyben olyat is, amiben nem ismétlődhet meg még egyszer a történelem.

- Nem feledkezünk meg a bűnről és a bűnökre uszítókról, ahogy volt több ezer pápai zsidó mártír, úgy volt az ő halálukban közreműködő pápai bűnös is jócskán. A magyar zsidó közösség tragédiája magyar tragédia is: a mi szomszédaink, a mi osztálytársaink, a mi barátaink, a mi munkatársaink, a mi szerelmeink sem születhettek meg. Azért kezdeményeztük ezt az emlékévet, hogy többek legyünk tudásban, nyitottságban, empátiában és önismeretben. Ha csak egyetlen apró lépést tettünk az ártatlan utódok egymásra találásának irányába, hogy a brutális gyűlölet helyett a megértésen keresztül részeseivé válhassunk egymás életének, nos ha mindezt elvégeztük, akkor nem volt hiába. Sok kéz nyúlt az emlékév alatt egymás felé, s ha néhányan ezeket a kezeket félre is ütötték, azért maradjunk mi többen, mi, akik hiszünk abban, hogy részesei lehetünk egymás életének! Béke veletek. Shalom! - zárta gondolatait a polgármester.

Az emlékbeszédeket követően leleplezték az emléktáblát, majd a megjelentek elhelyezték az emlékköveiket.

A rendezvényen közreműködött Végh Zsolt, a Pegazus Színház színésze, aki Kőrös Endre versét szavalta el.