Miután Zsuppán István pápai művésztanár úr vezetésével fejet hajtottunk a száz esztendővel ezelőtti spanyolnáthajárvány áldozata, Meisel József brassói apátplébános emléke előtt a pápai, Fő téri római katolikus Nagytemplomban lévő domborművénél (https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/meisel-jozsefre-emlekeztek-2021-06-17-184957), átvonultunk a tér 19. számú házához, ahol egy régóta dédelgetett ötlet vált valóra: a néhai Mayer György pápai posztógyáros, a helyi kőedénygyár egykori tulajdonosa, a városi tanács tagja és Zala – Mayer – György alsólendvai születésű, világhírű magyar szobrászművész tiszteletére emelt emléktábla felállítása-avatása.

Azért is volt számunkra kedves ez a mostani, júniusi alkalom, mert a hajdani pápai Mayer-féle lakhely beazonosításának érdeme egyletünk egyik lelkes önkénteséé, egy ugyancsak régi pápai család, a Hanauer család egyik leszármazottjáé, Fölnagy Tibor Zsolt pápai festőművészé volt, aki a korabeli sajtóanyagok közt kutakodva bukkant rá erre pár éve.

A Mayer-Zala emléktábla avatásán Pápa város polgármestere, dr. Áldozó Tamás köszöntötte a megjelenteket, dr. Mezőhegyi Gergő, a család leszármazottja, az emléktábla állítás kezdeményezője, Vida-Törnar Judit, a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség elnöke, valamint jómagam méltattuk a táblát kapott, múltbéli jeles személyiségeket. Avatási beszédem írásos változatát az alábbiakban adom közre.

Pápa, 2021. június 17., Fő tér 19. sz., Mayer-Zala–emléktábla avató
Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) ügyvivője beszéde

------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt megjelent emlékezők!

Hiánypótló emlékjelet készülünk leleplezni, itt, a pápai városközpontban, a Mayerék korában „Főpiacként” is emlegetett pápai Fő téren. A tábláért nagy köszönet Zala György szobrászművész oldalági leszármazottjának, dr. Mezőhegyi Gergő úrnak és Pápa város vezetőjének, dr. Áldozó Tamás polgármester úrnak.

Az egykori pápai Mayer-féle lakhely beazonosításának érdeme pedig egy ugyancsak régi pápai család, a Hanauer család egyik leszármazottjáé, Fölnagy Tibor Zsolt pápai festőé, az Elsősorban pápai Városbarát Egylet önkénteséé, aki a korabeli sajtóanyagok közt kutakodva bukkant rá erre.

„Elődeink kezét fogva állunk talpra, az ő tudásuk segít életcéljaink megfogalmazásában, úgy is, ha egy nagyobb családra, a nemzetre vagy szakmai, művészi és megbecsülésre érdemes társadalmi közösségre, hagyományainkra gondolok…” – írta néhai Nagy András grafikusművész, az egykori pápai diák, Nagy László Kossuth-díjas költő-képzőművész fia.

Az idézett sorokat szem előtt tartva, Pápa város múltjából számos kivételes elődre, példaképre tekinthetünk, akik segíthetnek – ezen értékhígult világunkban – kapaszkodót, értelmet találni. Kapaszkodót, értelmet adó Huszár Gálok, Kocsi Csergő Bálintok, Mándi Márton Istvánok, Bocsor Istvánok, Petőfi Sándorok, Orlai Petrich Somák, Beck Ötvös Fülöpök, A. Tóth Sándorok, Nagy Lászlók, Somogyi Józsefek… és ugyebár még hosszasan lehetne sorolni…

A Zala vármegyei, alsólendvai születésű Zala György is méltán illeszkedik az ún. „pápai pantheonba”, akit gyermekként tán a pápai Nagytemplom Maulbertsch freskói, s Prokop márvány szobrai is hozzásegíthettek a művészet melletti elköteleződéséhez.

A budapesti Hősök Tere Millenniumi emlékművének Gábriel arkangyala, hét vezére, Hunyadi Mátyása, Budavár megdicsőülő negyvennyolcas hős honvédtisztje, a fővárosi Kossuth Lajos tér Andrássy Gyulája és Tisza Istvánja, Arad Hungáriája és a többi számtalan jeles Zala-féle alkotás mind-mind kapaszkodók, iránytűk egyre kuszább világunkban. S ha egy pápai ezen alkotások előtt eztán megáll, büszkén hirdetheti létrehozójuk pápaiságát.

Nemzeti képzőművészetünk Pápához szorosan kötődő kimagasló jelese emlékének méltó helyi megörökítése gondolatával több, mint két éve játszottunk el dr. Mezőhegyi Gergővel, hogy mennyire szép lehetne, ha városunkban kaphatna valamifajta emléket Zala György, mert egy emlékjel, pl. egy emléktábla megvalósulása hozzájárulhatna Pápa város kulturális és nemzeti örökségének további emeléséhez is, s egy ilyen állítandó Zala-emléktábla tudomásunk szerint az első lehetne az országban – az első, Zala Györgyről megemlékező köztéri tábla.

Bár Zala György európai hírű magyar szobrászt sokan ismerik, azt máig kevesen tudják, hogy eredeti családneve a Mayer volt, s hogy a pápai kőedénygyáros Mayer család leszármazottja volt. Édesapja, Mayer Ferenc – a pápai Mayer György elsőszülött fia – Zala vármegyében próbálta a családi porcelánüzletet fejleszteni, kevés sikerrel. Zala (akkor még Mayer) György szülei korán bekövetkezett halála (1867) után előbb a városlődi rokonokhoz, majd Pápán élő, posztókereskedő nagybátyjához, Jánoshoz került, akinél egészen a pesti reáltanodába való beiratkozásig (1872) élt; ő viselte gondját a gyermek Zala Györgynek Pápán. Az 1882-es névváltoztatási kérelmét is mint „pápai illetőségű fővárosi lakos” terjesztette fel Zala György.

Ezt a Fő téri házat az 1800-as évek közepétől az 1900-as évek elejéig Mayer-házként emlegették a pápaiak.

A korabeli újságok reklámhirdetéseinek tanúsága szerint itt működött a Mayer János-féle posztó- és divatkereskedés, s a ház egyes részeit Mayer János rendre bérletbe is adta. Például az 1870-es években a ház emeletén nyitott irodát Kolossváry Gyula ügyvéd; Tóth József lakatosmester pedig mintegy tizennyolc évig – az 1880-as évektől – itt tartotta fenn műhelyét és lakását a házban, míg a Petőfi utcába el nem költözött. Mayerék után pedig a Berlint, Párizst megjárt Vágó Dezső lett a divatterem tulajdonosa, aki a pápai iparostanonc iskola kitüntetett férfiszabó és szabászati szakrajz oktatójaként volt széles körben ismert.

A pápai kerámiagyár 1839-ben került a Mayer család tulajdonába. A pápai keménycserép gyárat – népies nevén kőedénygyárat – 1805-ben alapították. 1839-ben Mayer György (1795k.–1858) helyi posztógyáros és kereskedő vásárolta meg az addigra csaknem tönkrement manufaktúrát. Érdekes alakja volt a korai kapitalizmus viszonyai között mindent kiaknázni akaró kereskedőnek: keménycserepet és porcelánt gyártott, posztót készített angol gőzgépekkel, pokróckereskedéssel foglalkozott. Az 1842-es első magyar iparműkiállításról írt jelentésében Kossuth Lajos elismeréssel méltatta az új tulajdonost és termékeit.

Esterházy Károly főispán a pápai gyárak fejlesztésében szerzett érdemeiért 1845-ben Győr megyei táblabíróvá neveztette ki; 1846-ban Pápa város bírája lett. 1848-ban, a város akkor már egyik leggazdagabb embereként bekerült a 12 tagú városi tanácsba. (Dr. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület pápai levéltárának vezetője „Források Pápa város 1848/49. évi történetéből” című kötetében számtalanszor említi.) 1849-ben, a szabadságharc alatt Mayer György posztóáruit a magyar honvédsereg részére szállították.

A pápai edények eleinte a klasszicizmust, majd az 1840-es évektől a neobarokk ízlést tükrözik, de megtalálhatóak rajtuk a romantika jegyei is. A manufaktúrának szép, ízléses színezésű és mintakincsű termékei kerültek piacra. A legszükségesebb használati edényeken kívül változatos díszítésű étkészletek is gyártásra kerültek. A pápai Esterházy Károly Múzeumban több Mayer-darabot is őriznek.

Idén 155 esztendeje, 1866-ban telepítette át a kőedénygyárat a tulajdonos Mayer György fia Pápáról Városlődre, országos hírnevet és elismerést szerezve a manufaktúrának. A hajdani pápai gyár a mai Celli út 8. szám alatt, a műemlékvédelem alatt álló – 1820 körül épült – ún. Szepauer-házban működött.

(Fotók: EpVE, Balog E.)