Az évforduló jegyében, a városunkhoz szorosan kötődő, méltatlanul elfeledett XX. századi irodalmi személyiségre úgy kívánt - kíván emlékezni és emlékeztetni az "Elsősorban pápai"-Városbarát Egylet, hogy egy esztendőn át a pápai városi könyvtárban, szembeötlő helyen, egy "emlékpontot" - "emléksarkot" állított ki; egy emlék-tabló és egy üvegtárolónyi kötet (Somogyváry megjelent műveinek bemutatásával, - a rájuk való figyelem fölkeltésével) segítségével felhívja Somogyváry alakjára, s hallatlanul érdekes alkotásaira helyi embertársaink figyelmét.

A január 15-i, szerény, jelképes kis "Somogyváry-emléksarok" "avatón", emlékalkalmon Somogyváryról Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő, városi képviselő és Váminé Molnár Emma könyvtáros szólt, Somogyváry Gyula: A hívők éneke című versét Vennes Gyöngyi egyleti önkéntes olvasta fel.

Az „Elsősorban pápai” - Városbarát Egylet (EpVE) önkéntesei 2016-ban vállalták fel a méltatlanul elfeledett, tragikus sorsú, pápai fölmenőkkel bíró magyar irodalmár, Somogyváry Gyula helyi emlékezetének fenntartását. 2016 őszén külön ankét keretében, Zsuppán István művész-tanár közreműködésével, 2017 tavaszán, az író születésnapján, a pápai Kígyó utcában, a város szinte egyetlenegy „parasztbarokk” épületénél, a Nagytemplommal egyidős „Freißberger-Somogyváry”-féle háznál emlékeztettek Somogyváry Gyulára és műveire az EpVE-önkéntesek. Tavaly az EpVE még egy Somogyváry-emlékképeslapot is közreadott, melyet az Egylet Kossuth-Emlékprojektje pecsétjével ellátva a Kígyó utca lakóinak postaládáiba helyezve emlékeztették őket az utca egykori híres famíliájára és annak jeles sarjára.

Somogyváry (született Freißberger) Gyula egy értékes magyar ember volt! Miután iskoláit elvégzi, s újságíró lesz, az első világháború kitörésekor jelentkezik katonának. Szinte végigharcolja az összes csatateret, majd betegen, hazatérve bekapcsolódik a politikai életbe, de gyakorlatilag szakmája, az újságírói szakma vonalán vállal feladatokat. Előbb a Magyar Távirati Irodánál, majd a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt-nél munkál. Utóbbinál hamar irodalmi igazgató, dramaturg, lektor lesz. Az 1930-as évekig igen termékeny irodalmi tevékenységet folytat. Tagja lesz a Petőfi Társaságnak, s aztán „Gyula diák” művészi néven sorra jelennek meg történelmi és világháborús regényei, színművei, drámái, versei. Nagy népszerűségre tesz szert országszerte. Méghozzá olyan munkái segítik ezt elő, mint ismert regénytrilógiája, a Virágzik a mandula, a Ne sárgulj, fűzfa, valamint az És Mihály harcolt, aztán az És mégis élünk. A pirossapkás kislányt nem véletlenül készíti el, hiszen ezzel pápaiságának, őseinek is emléket kíván állítani. Trianon után az első hazai irredenta verseskötet is az övé. Haditudósítóként is dolgozik a Magyar Filmhíradónál, 1938 októberétől a Délvidéki, Felvidéki, majd 1939 márciusában Kárpátalja visszacsatolásakor. A kassai bevonulás után ő szervezi meg és szólaltatja meg az új kassai magyar rádiót. 1935-től 1944-ig viseli a Pápa közeli Csorna országgyűlési képviselői tisztét.

Az ismert náciellenes zsurnaliszta-politikussal, Bajcsy-Zsilinszky Endrével, valamint az ugyancsak ismert pápai országgyűlési képviselővel, későbbi pápai polgármesterrel, Sulyok Dezsővel, az egész akkori parlamentből egyedül csak hárman szavaznak a második zsidótörvény ellen! Ez óriási ellenérzést, üldözést vált ki kora Hitler-barát szélsőségesei részéről. Ezért aztán - németellenes-náciellenes, s antifasiszta nézetei, valamint nyugatiakkal való rádiós kapcsolatai okán - 1944 márciusában a Gestapo elfogja és a zsidósággal együtt Mauthausen koncentrációs táborába deportálja. Túléli, 1945-ben szabadul. Hazatérve, csak rövid ideig lehet nyugalma, mert mint a „régi világ” embere nem kaphat nyilvánosságot. Egy provokációnak köszönhetően - provokátor által készített, neki tulajdonított rendszerellenes vers ürügyén - letartóztatják, s az Államvédelmi Osztály internálja. Egyik börtönből a másikba való szállítás közben - máig tisztázatlan körülmények között - 1953 februárjában hal meg. Földi maradványait 1992-ben találják meg, s rá egy évre a budapesti 301-es parcellában temetik el újra, méltó körülmények közt. (Budapesti nyugvóhelyére, földi maradványai megtalálásának 25. évfordulója kapcsán, tavaly tavasszal piros-kék szalagos, EpVE-jelvénnyel ellátott emlék-koszorút vitt az „Elsősorban pápai” - Városbarát Egylet.)

Somogyváry műveit az idős pápai nemzedék ismeri, a fiatalabb generációk kevésbé. Fontos ezekre újra felhívni a figyelmet, fontos ezekről beszélni, - különösen a pápai vonatkozású Somogyváry-művekről – így, az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc kerek, 170. évfordulójára készülve különösen! Ezek a Somogyváry-művek - mint A pirossapkás kislány is – értékek! Pápaiságunkhoz tesznek hozzá!

Az „Elsősorban pápai” - Városbarát Egylet szeretné, ha a város szinte egyetlenegy „parasztbarokk” épülete, a Nagytemplommal egyidős Kígyó utcai egykori „Freißberger-Somogyváry”-féle ház valahogy mielőbb megmenekülhetne az enyészettől, valahogy megújulhatna, jó volna erre a tulajdonosoknak, s a városnak valamiféle megoldást találni, valamint nélkülözhetetlen lenne a házat egy Somogyváry-márvány-emléktáblával is megjelölni...