Európa sok országában minden esztendő május 8-án ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Ezen a napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt 1945-ben.

Ezen a napon, immár közel két évtizede, kezdeményezésemre, hívásomra, hol több, hol kevesebb pápai egybe szokott gyűlni a helyi Alsóvárosi köztemető katonai kegyhelyeinél „a halott katona nem ellenség” jegyében, hogy fejet hajtson a világégés áldozatai, valamint a háború utáni békeidőszak kezdetének emléke előtt. Igaz, az utóbbi időkben már mind kevesebben, de büszkén mondom, Magyarországon azon kevesek közé tartoztunk-tartozunk, akik megemlékeztek-megemlékeznek minderről május 8-án.

A második világháború halálos áldozatainak becsült száma világméretekben elérte az 55 millió főt; szervezett népirtás keretében a nácik és cinkosaik meggyilkoltak 6 millió zsidót, köztük 600 ezer magyar állampolgárt, a Szovjetuniónak 27 millió állampolgára pusztult el. 1945. május 8-al az egyik legsötétebb fejezete zárult le történelmünknek.

Nem tartozom azok közé, akik május 8-át diszkreditálni óhajtják, mondván nem hazafias dolog erre emlékezni-emlékeztetni, mivel utána ránk szakadt a szovjet megszállás. Idézetrészlet Sulyok Dezső néhai pápai polgármestertől, miniszterelnök-jelölttől: „…én valóban a felszabadulást láttam a nácizmus leveretésében, és ebben az érzésben osztozott velem népünk túlnyomó többsége. Nem rajtunk múlt, hogy ez az érzésünk és minden szép várakozásunk füstté vált...”

Az európai békekötéssel indult, a náciellenes mártír, Bajcsy-Zsilinszky Endre újratemetésével, aztán a második magyar köztársaság kikiáltásával folytatódott rövid magyar béke-időszak, „a háború utáni két és fél éves demokratikus kísérlet felvillantotta a magyar nép politikai tehetségét, bebizonyította érettségét és rátermettségét sorsa irányítására; a ’47-es kommunista puccs a biztató indulást letörte… Aki a demokratikus átalakulás kísérletét ki akarja iktatni a történelmünkből, az egyúttal leírja a földreformot és még sok minden olyat, amit a nép érdekében követeltünk és tettünk…” – mondta a népi mozgalom egykori kiemelkedő alakja, a hajdani jeles népi író-politikus, Kovács Imre.

„Bár Magyarország gyötrelmekkel és veszteségekkel élte meg az elmúlt évszázadot, történelme olyan tanulságokat tár fel, amelyek képesek elősegíteni a társadalom magára találását és a nemzet önbecsülését…” – húzta alá az 1945 és 1947 közötti magyar nemzetgyűlés képviselője, a későbbi magyar parlament korelnöke, Prof. dr. Horváth János (†2019).

A koronavírus-járvány, a fennálló biztonsági intézkedések miatt sajnos tavaly és idén sem gyűlhettünk egybe az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) önkénteseivel a köztemetői emlékparcelláknál május 8-án, azonban ahogy 2020-ban, úgy idén, 2021-ben is csak egymagam vittem el mindenki nevében az emlékezés-emlékeztetés kis tárgyait – koszorút, mécsest, emlékeztető táblácskát –.

Immár több mint egy esztendeje először vagyunk olyan helyzetben a második világháború óta, amely szinte mindenkire ugyanúgy hat az egész földkerekségen; a Covid19 okozta pandémia a mai generáció legkomolyabb válságává vált. A múlt század legnagyobb és legpusztítóbb háborúját korosztályunk nem élte át, a hidegháborúról is csak halvány emlékei lehetnek – velem együtt – sokaknak, így a koronavírus elleni harc az első olyan globális esemény, amelyet sokan egy háborúhoz hasonló helyzetként tapasztalnak meg. Az elmúlt egy év alatt csaknem teljesen átalakult Földünk élete, rengetegen veszítették el biztonságukat, foszlottak szerte álmaik, veszítették el – veszítettük el szeretteinket. A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem tegnapi összesítése szerint a világon a koronavírus-járvány halálos áldozatainak száma 3,24 millió, a hazai áldozatoké a héten túllépte a 28 ezret.

Az idei május 8-án sem felejtjük a több mint hét évtizeddel ezelőtt zárult globális tragédia sokmillió áldozatát, de nem felejtjük és nem felejthetjük el az elmúlt egy esztendő alatt áldozattá vált szeretteinket sem.

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”

(Radnóti Miklós)

Kerecsényi Zoltán
(lokálpatrióta,
az EpVE ügyvivője)

(Fotók: EpVE, MZS)