Amikor az Elsősorban pápai Városbarát Egylet nevű civil társaság 2015 novemberében életre hívódott, egyfajta katalizátor-szervezetként határozta meg önmagát; az egészséges patriotizmust, a lokálpatriotizmust erősítve, az értékek megőrzését, továbbörökítését célul kitűzve, sok ötlettel a tarsolyban.

2020 nyarán, Vajda Péter Emlékprojektünk elindulásakor Pápa város polgármestere, dr. Áldozó Tamás köszöntőjében kiemelte, hogy Egyletünk alulról jött, intézményi háttér és közpénz nélküli kis civil társaság. Ez teljesen így van. Az EpVE formája civil társaság, amelynek kötött tagsága nincsen, csupaszív önkéntesek, „szimpatizánsok” vannak, akik amivel tudnak, úgy segítik a célokat. Úgy vélem, ebben a mai hamis világban csak akkor működhet valami normálisan, ha az emberek magukénak éreznek ügyeket, ha hisznek egy-egy ügyben, ha képesek áldozatokat is hozni értük. Én mindig így tevékenykedtem egész eddigi életem folyamán. Öt év nem nagy idő, de egy lokális kis civil társaság életében mégiscsak megállásra késztető. Megragadom az alkalmat, hogy ezúton köszönetet mondjak mindazoknak, akik ezen elmúlt öt esztendő alatt valamit-valamiket hozzátettek az EpVE ügyeihez.

Valójában az EpVE kezdetben egy internetes közösségi oldalként indult, de aztán rövid idővel civil társasággá fejlődött. Mára nem egy, nem kettő pápaisággal kapcsolatos közösségi oldal működik, de több mint öt esztendővel ezelőtt ebben mi úttörők voltunk. Az Egylet neve, az Elsősorban pápai – sokáig idézőjelbe téve – személyes dolgokra vezethető vissza. Amíg én a pártpolitikában voltam, akkor sokszor dacoltam azzal, hogy egyesek felrótták számomra túlzott lokálpatriótaságomat, értelmiségi-népművelői fajtaságomat, s én rendre hangsúlyoztam a kritikusoknak, hogy elsősorban pápai vagyok. Nem véletlenül terveztem az EpVE logójának egy szív-szimbólumot is; egy kis piros-kék színezetű „Pápa-szívet”. Ősi példabeszédek szerint is a szívből indul ki minden élet, az az értékrend központja-irányítóközpontja, centruma. E szerint alakul minden az életben: az időbeosztás, a pályaválasztás, a családi élet, a hobbi, vagy a közéleti szerepvállalás. Nem mindegy, hogy mi az ember „szív-ügye” az életében.

Azt hiszem, az Egylet 2015-től napjainkig végzett tevékenységét számos program, kezdeményezés igazolja. Ezek közül kiemelném 2016/17-es Kossuth-emlékprojektünket, majd a 2018/19 esztendők során az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc 170. évfordulójával kapcsolatos „vállalkozásainkat”. Mondhatni a kossuthi és negyvennyolcas emlékápolás lett az elmúlt négy év alatt az egylet fő profilja. Kötelességünk volt elhunyt helytörténészeink, H. Szabó Lajos és Huszár János nyomdokain az elárvult pápai, Pápa környéki ’48-as emlékőrzésekkel kapcsolatos dolgokat tovább vinni.

A Kossuth-emlékprojekti idő alatt felkerestük a város és a térségi falvak szinte összes negyvennyolcas honvédsírját, emlékszalagokkal kötöttük át azokat, hívtuk fel egyik-másik állapotára a figyelmet; adományoztunk például Bakonytamási, Gecse, Ihász, Nagydém községek számára Kossuth-domborművet, az emlékápoló és emlékezet-pártoló tevékenység elismeréseként Eberhardt Károly-, Szalóky Sámuel- és Vajda Péter-emlékplaketteket; hirdettünk diákok számára történelmi vetélkedőket, rajzpályázatokat, közreadtunk nem egy ismeretterjesztő kiadványt, számos ankét, előadás keretében emlékeztettünk a régmúlt helyi és környékbeli neves személyiségeire, példaadóira.

Felvállaltuk a pápai Petőfi és Orlai emlékek ápolását; hagyományt teremtettünk januári Nagy Lászlós és októberi Batthyánys megemlékezéseinkkel. Évről-évre májusban, a „halott katona már nem ellenség” jegyében gyertyagyújtást tartunk az Alsóvárosi köztemető katonai – magyar, szovjet, német – kegyhelyeinél. Kezdeményeztük Pápán a Kossuth és Orlai domborműves márványtáblák, hasonlóan Ihászon az egykori elpusztult iskolaépület, valamint az ütközet hőseinek tiszteletére egy-egy ismertető tábla felállítását. Közadakozásból hitelesebbre, esztétikusabbra cseréltük a pápai Világos utcában Nagy László költő tábláját; egy szerény emlékjelet helyeztünk el a volt Zimmermann utcai iskolaépületben Huszár János tanár úrnak, ami előfutára lehet egy majdani komolyabb emléknek. Nem egyszer elevenítettük fel a méltatlanul elfeledett Somogyváry Gyula író-költő pápai kötődéseit; ajánlásunkra a pápai települési értéktár részévé is vált a tragikus sorsú irodalmár emlékezete. De nem egyszer emlékeztettünk a néhai jeles katonaorvosra, a tudós Ferenczi Sándorra is. Látókörünkbe került rászorulók segítésére Szladik János néhai ’48-as honvéd, pápai jótevő nevét viselő kis karitatív sejtet is létrehoztunk egyletünkön belül.

2020-ban, a megpróbáló koronavírus járvány miatt több programunk elmaradt, azonban igyekeztünk alkalmazkodni a helyzethez. Saját, egyleti logós maszkokat készíttettünk, felhívtuk mi is a figyelmet a védekezés fontosságára; azon alkalmainkat, amiket lehetett, azt kellő körültekintéssel megtartottuk. Fájó volt, hogy Pápa 75 évvel ezelőtti háborús megszabadulásának évfordulójára a Honvéd Bajtársi Klubbal közösen tervezett ünnepély meghiúsult; viszont elindítottuk 2020/21-es Vajda-emlékprojektünket, melynek egyes elemei már az online térben zajlanak. Készülünk a vanyolaiakkal a 2021 tavaszi „Vajda Péter és kora” címet viselő ifjúsági honismereti-műveltségi vetélkedő megrendezésére.

Több mint öt évvel a háta mögött némi szervezeti újításra is készül az Egylet 2021-ben, s meg szeretnénk kezdeni az előkészületeket a 200. Petőfi-évfordulóra. A kezdetek óta visszük a helyi Petőfi-kultusz ápolását, ezt szeretnénk még jobban képviselni az elkövetkezendőekben. 2021 Nőnapjára Szedenics Róza-emlékplakettet kívánunk készíttetni-átnyújtani a kossuthi hagyományőrzésben huzamos ideje jeleskedő környékbeli hölgyeknek; aztán vannak folyamatban lévő kezdeményezéseink „a legnagyobb magyarral”, Széchenyi Istvánnal ( https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/160-esztendeje-hunyt-el-grof-szechenyi-istvan-a-legnagyobb-magyar-2020-03-15-100000 ), Hanauer Árpád István püspökkel ( https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/in-memoriam-1920-november-13-2020-11-13-134435
) és Istenes-Iscserekov András képzőművész emlékezetével kapcsolatosan is, melyeket a jövőben szintén meg szeretnénk valósítani.

Kerecsényi Zoltán,
az EpVE alapító-ügyvivője

(Fotók: EpVE-archív)

-----------------------------------------

In memoriam Istenes-Iscserekov András

„Egy nyári napon azonban végigfutott a hír a városon, hogy a vörös szakállú, búskomor festő a vonat alá vetette magát, mint József Attila. Nagy, véres sáljáról is beszéltek, amely rátekeredett a tengelyekre. Valami összerándult bennem. Az egykori – művészek közelében támadt – izgalom átváltozott bennem megrendüléssé: vallásos áhítattal kezdtem tisztelni az önpusztító alkotókat…” (Csoóri Sándor)

2020-ban volt a tragikus sorsú Istenes-Iscserekov András festő, grafikus születésének 105. évfordulója. Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet pár éve már fölhívta a figyelmet Istenes-Iscserekov András mezőlaki, temetői emlékjelének szomorú állapotára, azonban sajnos eleddig sem sikerült eredményt elérni egy méltóbb emlékjel megvalósítása tekintetében.

Sajnos az Elsősorban pápai Városbarát Egylet nem rendelkezik semmiféle anyagi rekvizítummal, ezért csak „kiáltani”, kezdeményezni tud. Pápai, Pápa környéki, önkéntes mesterembert-mesterembereket keresne az Egylet, akinek-akiknek lenne valamiféle fölösleges anyaguk, amiből el lehetne készíteni, – amiből el tudnának készíteni egy kis méltó emlékjelet Istenes-Iscserekov Andrásnak. Tehát olyan nagylelkű pápai, környékbeli mesterembert-mesterembereket – műköveseket, sírköveseket – keresne az Egylet, aki-akik fölajánlásképpen, díjmentesen elkészítenék Istenes-Iscserekov András egy méltó kis emlékjelét a mezőlaki sírkertben.

Közel két évtizede állították fel Istenes-Iscserekov András akkor még élt pápai tisztelői – többek között néhai Gábrielné Jáger Teréz tanárnő, Heitler László művésztanár úr – azt a fa-sírkeresztet a mezőlaki temetőben, amely mára már teljesen tönkrement, elkorhadt, s a sírhalom is szinte eltűnt. Tehát igen sürgető feladat lenne megmenteni, méltó emlékjellel ellátni, s ezentúl folyamatosan gondozottá tenni, védettség alá helyezni a hajdani pápai képzőművész mezőlaki nyugvóhelyét, hogy az elkövetkezendő nemzedékek is láthassák, s tudhassanak róla, hogy Istenes-Iscserekov András emlékezete ne tűnjön el.