Milyen jogon ül a parlamentben olyan képviselő, aki nyílt zsidózásra vetemedik az ülésterem falai közt? Hová süllyedt az IQ-ja, amikor kimondta, meg akarja számolni a zsidókat, akik jelen vannak "a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban", s pusztán származásuk révén "nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek"? Mire törekszik a Jobbik, amikor hozzászólás ürügyén egyes képviselőit mint acsargó ideológiai pitbullokat szabadjára engedi? Tudatában van-e, hogy képviselőinek megnyilvánulásai, mint hétfőn Gyöngyösi Mártoné, teljességgel kimerítik a nácizmus fogalmát? Betiltásra ácsingóznak? Meddig kell ezt eltűrnünk tőlük, s nyomukban a jól szervezett, azonnal beinduló neoliberális támadásözönt az Orbán-kabinet és a polgári oldal ellen?

Miközben a kormány élethalálharcot vív egy jobb országért, hogy ne jussunk a görögök vagy a spanyolok sorsára, vagy mint az olaszoknak, ne ültessenek a nyakunkba általunk soha meg nem választott miniszterelnököt, hogy ne csökkenhessenek a nyugdíjak, és a közteherviselésből a bankok is részt vállaljanak, azalatt egy paprikajancsi havonta föláll a parlamentben, és gyorstüzelő szavakkal szétlövi mindazt, amit a polgári kormány fölépített! Milyen jogon teszik ezt? Kitől kaptak biztatást, mi jogosítja föl őket erre az ideológiai randalírozásra? Ki hatalmazta föl őket, hogy muníciót szolgáltassanak Magyarország újabb és újabb megtámadására mind a hazai neoliberális gazdaságpolitikát erőltető oldalnak, mind pedig a tárgyismeretükben igen szűkös forrásokból táplálkozó, kényelmes elfogultságokra hajlamos külföldi sajtónak? Bajnai Gordon ugrásra készen várja, hogy kitúrja a hatalomból riválisát. Azt az államférfit, akit Bajnai a mögötte álló pénzügyi lobbik nélkül soha meg sem kísérelhetne legyőzni. S eközben a Jobbik azzal szórakozik, hogy veszélyes ideológiai fegyvereket szállít Bajnai és Gyurcsány csapatainak és a tévelygő európai liberálisoknak? Miért nem vall színt végre a Jobbik? Kik a megbízóik, kik tüzelik őket, kik vannak a háttérben? Kiknek a kívánságait teljesítik, amikor mocskaikat az Országházba hordják?

Milyen érdekeket szolgál a Jobbik, amikor föláll egy képviselőjük, és zsidózik a magyar parlamentben? Nem nehéz kitalálni, kinek a malmára hajtják a vizet fröcsögéseikkel. Vajon melyikük agyában született meg idén április elején, hogy fölmelegítsék a tiszaeszlári ügyet, és szaftosan provokatív tálalásban előadják a magyar parlamentben? (Akkor Baráth Zsolt jobbikos képviselő volt a kijelölt mocskolódó.) S vajon kivel íratták a forgatókönyvet, amely természetesen véletlenül sem hajazhatott nagyjaink állásfoglalására e témában: Krúdy Gyula lelkiismeretességére vagy Eötvös Károly korrektségére? Élvezték-e, hogy másnap a Mazsihisz Vissza a múltba – vérvád a magyar parlamentben címmel írhatott egy levelet Lezsák Sándor alelnöknek, rögvest a kormány nyakába varrva az egész ügyet, s a felelősséget, kijelentve: „Magyarország egyre közelebb kerül a faji gyűlölet szakadékához”?

Vajon örvendeznek-e a jobbikosok, amikor egy-egy jól sikerült provokációjuk után másnap a baloldali és liberális sajtó örömmámorban úszik, hogy végre megint le lehet fasisztázni a magyarokat? Éreznek-e valamiféle beteges elégtételt, amikor ismét mennek Magyarországról a gyalázatos hírek külföldre, és ismét nyíltan meg lehet alázni az álmában sem antiszemita Orbán-kabinetet, meg a mögöttük álló, őket kormányra juttató, antiszemitának semmi szín alatt nem mondható kétharmadot?

S most? Mint a harci riadó kürtjére, megindult a szervezkedés. Meglepően olajozottan. Délután elhangzik a fölháborítóan ostoba és vérszomjas jobbikos felszólalás, s a másnapi újságok már naprakész szervezkedések és tüntetések tucatjáról tudósítanak. Amikor e sorokat írom, éppen sárga csillagot osztanak a Parlament előtt az Élet menetét szervező álcivilek. A címzett persze nem a Jobbik vezetése, hanem Kövér László fideszes házelnök, akit felszólítanak, ossza szét a tragikus jelképet a képviselők között. (Hogy hány kritikája, elhatárolódása volt Kövérnek a Jobbiktól, az ilyenkor már mit sem számít. A lavina nem disztingvál.)

Súlyos erkölcsi hiba volt Németh Zsolt külügyi államtitkártól, hogy Gyöngyösi Márton gyalázatos hozzászólását a parlamentben nem volt képes erővel és szenvedéllyel visszautasítani. Nem tette helyre, nem vonta felelősségre a zsidózó képviselőt. „Hát, tisztelt képviselő úr, ne haragudjon…” Így kezdte szánalmas válaszát. Egy magas rangú kormánypolitikusnak észre kellett volna vennie, hogy a jobbikos hozzászólónak a gázai övezetbeli palesztin gyerekek szomorú sorsa csak felvezetés volt, amellyel becsomagolta vállalhatatlan mondandóját, a parlamenti numerus clausus igényét. De ha már az elnézést kérő (!) államtitkártól a férfias helyretétel elmaradt, akkor miért nem állt föl, s vonult ki tiltakozásul a parlament minden tagja? Mire várnak, minek kell még megtörténnie? Hogy a Jobbik auschwitzi gázszámlát követeljen?

A kormány minden tétovasága, lagymatag hárítása kapóra jön a hisztériakeltőknek. Már látom magam előtt Paul Lendvai és Charles Gati fölháborodott cikkeinek szalagcímét. Megkapták, amire vágytak, köszönhetően a Jobbiknak. Föl kellene végre ébrednie a polgári oldalnak a Csipkerózsika-álomból, a kormánytagoknak pedig szembe kell nézniük azzal, hogy együtt és külön-külön is hatalmas felelősség terheli őket, ha nem fékezik meg időben ezt a belülről indított, kívülről kárörömmel konstatált lavinát. Legyünk tudatában annak, hogy az Orbán-kormány minden egyes pozitív törekvését kilométerekkel veti vissza a céltól egy-egy ilyen jobbikos akna. Elég volt a zsidózásból, elég volt a kibicek cinizmusából a kétharmad bőrére! Náci szövegek bávatag végighallgatása nem tartozik a demokráciakritériumok közé.

Körmendy Zsuzsanna