Az I. rész folytatása.

A messzi földön tisztelt szentnek, a „gyónási titok vértanújának” papi egyéniségére szolgáljon illusztrálásul életáldozatának elbeszélő kedvvel földíszített előadása:

Vencel király udvari társaságával a Hradzsinban lakománál ült. Hirtelen mindnyájan megdermedtek, mert uruk dühödten tört ki magából, és a szakácsért kiáltott. Úgy látta, rosszul van megsütve a kappan, amit fogyasztani akart. Dühösen megparancsolta, hogy magát a szakácsot húzzák tüstént nyársra, és süssék meg, jobban, mint ő a kappant. Rémületében senki sem merészkedett ellentmondani a szeszélyes királynak.

Akkor fölállt János kanonok, a királyné szónoka és gyóntatója, a király lába elé esett, és nyomatékosan kérte, hogy vonja vissza parancsát: „Uram, királyom, üzend meg a hóhérnak, hogy csak tréfáltál!”

Vencel haragja újra föllobbant, és megparancsolta az őrségnek, hogy vessék a papot sötét börtönbe. János sokáig ült a rabságban. A király meg akarta törni, mert már többször merészelt neki ellentmondani, és visszautasítani a királyi kívánságokat. Most itt volt a várt alkalom.

Néhány nap múlva hívatta a király. János nagy csodálkozására barátságosan fogadta. „Kedves barátom – mosolygott a király –, sajnálom, hogy olyan gorombán bántam veled. De hát mi ütött beléd, hogy az összegyűlt udvari nép előtt ellentmondj nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hívattalak, hogy megmondjam: püspöki széket szánok neked vagy a visegrádi prépostságot. Tudod, hogy ezzel a hivatallal együtt jár az örökös királyi kancellári cím és évi százezer arany jövedelem.”

„Meglepsz, fönséges uram – mondta a kanonok –, de...” „Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az érdemet. Egyébként jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte!” – Egy darabig hallgatott a király, majd folytatta: „Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?”

„Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges – válaszolta a pap –, de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.”

„Tudd meg, János úr – jött indulatba Vencel –, hogy az én országomban csak egy olyan pecsét van, amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktartásom felől biztos lehetsz.”

„Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!” – tiltakozott a kanonok fölháborodva. „De ha a király parancsolja!” – sziszegte Vencel, és a harag pírja öntötte el arcát. „Isten akkor is tiltja!”

Jánost ismét visszavitték a börtönbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hitvallónak kiállnia a torony mélyén. A király még egyszer rátámadt. Ígéreteket tett, fenyegetett, ütött, sőt a megkínzott testét maga sütögette égő fáklyával. Végül a király dühöngve így kiáltott: „Reszkess, te pap! Ha nem mondasz el rögtön mindent, amit a királyné meggyónt, Istenemre mondom, hogy vizet kell nyelned!” János válasza változatlan maradt: „A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog.”

Az érseknek a pápához intézett hiteles jelentése e szavakkal végződik: „Helynökömnek az oldalát oly súlyosan összeégették, hogy erőszakos halál nélkül is bele kellett volna halnia. Azután a tiszteletreméltó János doktort teljes nyilvánosság mellett a város útjain és utcáin át a Moldvához vonszolták. Ott kezét hátrakötötték, a fejét karikában a lábához erősítették, és száját egy fapöcökkel szétfeszítették, majd a prágai hídról letaszították, és így vízbe fulladt.”

(Forrás: dr. Diós István /szerk./: Szentek élete.
Szent István Társulat, Budapest, 2002.
254–257. p.)

E szép festményen túl Nepomuki Szent Jánosnak egy nagyméretű szobra is áll Pápán. Méghozzá a Szent István úton, átellenben a hajdani strandfürdő épületével. Immár 270 esztendeje áll, ugyanis a rokokó műalkotást – ha minden igaz – 1753-ban Esterházy Ferenc gróf megbízásából készítette valószínűleg ugyanaz a máig ismeretlen nevű szobrász, aki a Szent Flórián-szobrot is megformálta. A Nepomuki Szent János-szobor helye valaha a pápai tó partján volt. Az 1990-es évek végén, illetve legutóbb öt esztendővel ezelőtt újult meg. („2017-ben kezdte meg a Városgondnokság a város közterületein lévő szobrok restaurálását, tavaly az Esterházy úti világháborús emlékmű, a Március 15. tér két bronz mellszobra és a Hild emléktábla készült el – ez utóbbi egy pápai polgár javaslatára. Az emlékhelyek, szobrok felújítása idén folytatódik, elsőként a Várkert támfalába simuló Nepomuki Szent János szobor és kőkerítésének karbantartó restaurálása történik meg, ennek szükségességére Kerecsényi Zoltán önkormányzati képviselő hívta fel a figyelmet. A szakemberek csütörtökön kezdték meg a munkát és várhatóan 4 napon át dolgoznak a műemléken…” – Restaurálják a Nepomuki Szent János szobrot. – 2018. január 12. = https://papa-ma.papaesvideke.hu/index.php?op=cikk_reszletes&id=17762 /Letöltés ideje: 2023. szeptember 26./)

„A szoborcsoport kompozíciója eltér a megszokottól, a szent meggyilkolását örökíti meg: a kőhídon álló páncélos katona husánggal sújt le a hídról vízbe forduló Nepomuki Szent Jánosra. A híd tövében puttók ülnek. A mértéktartó aranyozással díszített szobor magas posztamensen áll, rajta az Esterházy család koronás címerével; ezt négyszögű, rokokó stílusú áttört kőrács keretezi.” (Nepomuki Szent János-szobor (Pápa) – A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. = https://hu.wikipedia.org/wiki/Nepomuki_Szent_János-szobor_(Pápa) /Letöltés ideje: 2023. szeptember 26./)

Ez a jellegzetes helyi műemlék gyermekkoromtól fogva fontos nekem, a puttók közül egy pedig különösen; nem véletlenül tettem rá a fényképét 2015-ös Magyarnak lenni, pápainak lenni címet viselő irományom borítójára is.

A rendhagyó városbarát egyleti, műkedvelő program a régi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk közös eléneklésével zárult, melybe bekapcsolódott a jelenlévő Meleg Sándor Máté káplán atya is.

Írta-összeállította:

Kerecsényi Zoltán,
a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE)
ügyvivője

Pápa, 2023. szeptember 27.

(Fotók forrása: PVE)

A legutóbbi városbarát egyleti alkalomra, Kerecsényi Zoltán ügyvivő felkérésére Mező Lászlóné pápai grafikusművész diófapác rajzot készített Hock János (Devecser, 1859. december 31. – Budapest, 1936. október 10.) katolikus plébánosról, politikusról, íróról, az első világháború végén a wilsoni elvekben bízó háborúellenes pártok által életre hívott, tiszavirág életű Magyar Nemzeti Tanács elnökéről.