A kis civil társaság idei utolsó összejövetelén volt terülj-terülj asztalkám színesebbnél színesebb szaloncukrokkal, önkénteseik saját maguk által sütött és kínált süteményeivel, karácsonyi jelképekkel díszített mézeskalácsokkal, gyümölcsökkel, szerény kézműves meglepetésekkel, emlékképecskékkel. A résztvevők meggyújtották mind a négy adventi gyertyát, az asztalra helyezték az egylet betlehemi jászlát, az egylet ügyvivője elhozta, felnyitotta több mint száznyolcvan esztendős családi Bibliáját, közösen olvastak régi szövegeket, énekeltek; a Harmatozzatok, égi magasok, az Istengyermek, kit irgalmad, a Mennyből az angyal, valamint az Ó, gyönyörű szép kezdetű, római katolikus, egyházi népénekek hangoztak el.

Az irodalmi összeállításban Antal Ferencné, Ernszt Józsefné, Fehér Mária, Horváth Lászlóné, Kovács Attiláné, Margl Józsefné, Mező Lászlóné, Puskás Kálmánné, Vennes Györgyné működtek közre.

Többek között Babits Mihály, Dutka Ákos, Fekete István, Horváth Lászlóné, Kerecsényi Zoltán, Móra László, Ó. Molnár Erzsébet, P. Tófeji Vali, Szilágyi Domokos verseit hallgathatták meg a jelenlévők.

Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő Charles John Huffam Dickens most száznyolcvan éves Karácsonyi énekéről emlékezett meg. Bemutatta saját, százhat éves, tisztességesen megsárgult, rongyosra olvasott, még talán az első világháborús frontot is megjárt Karácsonyi ének kötetpéldányát, mely 1917-ben, az Érdekes Újság karácsonyi mellékleteként látott napvilágot.

Azon kívül ismertette Dickens Karácsonyi történetek című klasszikus összeállítását is, mely a Karácsonyi ének mellett négy további írást tartalmaz; először magyarul éppen 65 éve, 1958 karácsonyára került az olvasóközönség kezébe egyetlen egy kötetben.

Elmondta, hogy az angol viktoriánus kor legnagyobb írójaként és anyanyelve legkiválóbb művelőjeként számon tartott Dickens hazánkban, Magyarországon már saját korában is az egyik legismertebb angol írónak számított, akit még kétszáz esztendeje világra jött nemzeti költőnk, Petőfi Sándor is szeretett; például a Twist Olivér kedves olvasmánya volt. Azt is megemlítette, hogy a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Ady Endre a „magyar Dickensnek” nevezte az idén 160 éve született Gárdonyi Géza Pápa környéki kántortanítót, írót, költőt, újságírót, hazai irodalmunk máig egyik legolvasottabb alakját. (Kerecsényi Zoltán: Száznyolcvan éves a Karácsonyi ének című összeállítása az infoPápa hírportálon, 2023. december 15-én.)

A közelgő karácsonyünnep kapcsán Kerecsényi Zoltán azt is felidézte, hogy Petőfi Sándor, mint Vachott Sándor költő-író, ügyvéd, Kossuth Lajos kormányzó-elnök titkárának barátja 1844 karácsonyát náluk töltötte, és segített nekik feldíszíteni a karácsonyfájukat. Továbbá azt is felidézte, hogy a karácsonyfa első szépirodalmi utalása is egy néhai pápai diákhoz, méghozzá Jókai Mórhoz kötődik, A koldusgyermek című, 1854-es elbeszélésében írt róla a „nagy magyar mesemondó”.

Az összejövetelt megtisztelte ünnepi köszöntő gondolataival Kovács Krisztina, a katolikus iskola intézményvezetője is. Az egylet alapító-ügyvivője, Kerecsényi Zoltán rövid összegzést, évértékelést is tartott, köszönetét fejezve ki mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak az egylet 2023-as működéséhez. Mint mondta, lassan kilencéves szervezetük független, önfenntartó civil társaság, patrióta-lokálpatrióta-műkedvelő kisközösség, egyfajta katalizátor csoport, akik rendületlenül ragaszkodnak a helyi, környékbeli történeti, irodalmi, művészeti értékekhez, illetve egymáshoz is; kötött tagsággal nem rendelkeznek, minden jóakaratú embert szívesen látnak maguk között, akiknek fontosak az említett meritumok.

A PVE vezetője szerint továbbra is folytatni kívánják lokális tevékenységüket, azonban az elkövetkező évben kicsit megújulásra készülnek, de a lényeg, a fő csapásirány nem fog változni. 2024-ben lenne százesztendős Huszár János Apáczai-díjas tanár, Bél Mátyás-díjas helytörténész, akiről kiemelten meg szeretnének majd emlékezni. Ez a kerek évforduló erkölcsileg mindenképpen kötelezi a PVE-t, de Petőfi kortársai kapcsán is lesz még bepótolni valójuk – hangzott el a meghitt programon, mely ajándékozással, elismerések átadásával, kötetlen beszélgetéssel, személyes jókívánságokkal zárult.

„– Élni fogok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben! – ismételte Scrooge, miközben kimászott az ágyából.

– Mind a háromnak a szelleme élni fog bennem. Óh Marley Jakab! Dicsértessék érte az Úr és a karácsony szent ünnepe! Térdeimen mondom ezt, öreg Jakab; a térdeimen!

Jó szándékokkal telve, oly izgatott és felhevült volt, hogy töredező hangján alig tudta kimondani e fohászt. A szellemmel való küzdelme közben hevesen zokogott volt, és arcát még most is könnyek áztatták.

– Ezeket nem tépték le – kiáltott Scrooge, karjai közé szorítva egyik ágyfüggönyét – ezeket nem szaggatták le, itt vannak karikástul, mindenestül. Itt van minden, itt vagyok én is, elűzhetem még azoknak a dolgoknak az árnyait, amelyek megtörténhettek volna. El is űzöm. Tudom, hogy elűzöm!

Eközben folyton ruhájával bíbelődött a keze; kifordított minden darabot, fordítva húzta fel, össze-vissza cibálta, ki- és begombolgatta s a legképtelenebb bolondságokat követte el velük.

– Nem tudom, mit teszek! – kiáltott Scrooge, sírva is, nevetve is, és tökéletes Laokoont csinált magából a harisnyájával.

– Könnyű vagyok, mint a pehely, boldog, mint az angyalok, s víg, mint egy iskolásgyermek. Magas kedvem van, akár egy részeg embernek. Adjon Isten víg karácsonyt mindenkinek! Boldog újévet az egész világnak! Halló hé! Hopp!”

(Részlet – Charles Dickens: Karácsonyi ének. /Fordította: Haraszti Zoltán./
Az Érdekes Újság karácsonyi melléklete. Légrády testvérek nyomása, Budapest, 1917.)

(Forrás, fotók:
PVE-Hírlevél)