Sokéves hagyományaihoz híven a Fapiac tér – Batthyány utca találkozásánál, a városi könyvtárral szemközti épületen lévő Batthyány-reliefhez vitt emlékkoszorúkat az Elsősorban pápai Városbarát Egylet kis küldöttsége az október 6-i nemzeti gyásznapon, a városi megemlékezést megelőzően, tisztelegve a 172 esztendeje kivégzett első felelős magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos, valamint a mártír tizenhárom katonaforradalmár emléke előtt.

Idén azonban a vértanúhalált halt néhai kormányfő emlékjelénél a reformkor legnépszerűbb asszonya, Batthyány felesége, özvegye: gróf Zichy Antónia születésének 205., valamint gróf Teleki László politikus, író születésének 210., halálának 160. évfordulója kapcsán is fejet hajtottak a Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta vezette egylet önkéntesei. A koszorúelhelyező kis tisztelgésen – a szakadó eső miatt a könyvtár utcafronti bejárati előterébe húzódva –Váminé Molnár Emma ny. könyvtárosnő, egyleti önkéntes idézte fel Batthyányné életútját, s a Batthyány család városunkhoz és környékéhez való, múltbéli kötődéseit; Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő a hajdani Ellenzéki Kör elnökéről, Teleki Lászlóról – Batthyány Lajos egykori jóbarátjáról – beszélt.

Gróf Batthyányné Zichy Antónia az emigrációból hazatérve a Pápa melletti Dákán megvett kastélyában élt 1858-tól 1888-ig – haláláig –, visszavonultan, a passzív ellenállás élő jelképeként. Itt a nemzeti ellenállás számos tagja kereste fel, vendégeskedett nála; többek között Deák Ferenc, gróf Teleki László és a nemzeti hagyományokat hűen ápoló Vaszary Kolos, a későbbi bíboros is. Utóbbi pápai tanárkodása idején, diákjai élén vonult Dákára, amikor Pápa és vidéke lakossága tisztelgő látogatást tett a száműzetésből hazatért gróf Teleki Lászlónál, aki özvegy gróf Batthyány Lajosné vendégeként tartózkodott Dákán. Amikor ezt kerek 160 éve a pápaiak megtudták, azonnal szervezkedni kezdtek és 1861. február 28-án délután öt-hatszáz főnyi tömeg gyűlt össze a református főiskola új épülete (a mai Nátus) udvarán. Nemzeti zászló alatt vonultak az Akasztó utcán, a mai Batthyány utcán Dákára, útközben a környék hazafias érzelmű falusijai is csatlakoztak hozzájuk. A kivilágított dákai kastély előtt Himnuszt, Kossuth-nótát, Klapka-indulót énekelt a tömeg, Tarczy Lajos pápai főiskolai tanár, volt ’48-as nemzetőr és Vaszary Kolos bencés tanár pedig köszöntő beszédeket mondtak. Később Vaszary közreműködésével özvegy Batthyányné a pápai bencés gimnázium iskolazászlójának „zászlóanyja” is lett. (A Batthyányné által adományozott zászlószalagot a pápai múzeum máig őrzi.)

Az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc idején és az azt követő években a magyar önállóság ügyének egyik legaktívabb és talán legeredményesebb külföldön tevékenykedő képviselője volt gróf Teleki László, a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja, a Határozati Párt vezetője. Emigrációjából újra magyar földre lépve olyan óriási népszerűség fogadta, amely még Deákét is elhomályosította. Pápa melletti, dákai vendégeskedése után nem sok hónappal, 1861. május 7-én lett öngyilkos. Éppen halála napján tárgyalták volna az 1861-es országgyűlés legfontosabb disputáját az uralkodónak küldendő határozat/felirat kérdésében…

Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet önkéntesei a Batthyány-relieftől átvonultak a pápai Március 15. téri önkormányzati megemlékezésre is, ahol szintén elhelyezték a kisközösség emlékkoszorúját a honvédemlékműhöz.

(Forrás: EpVE – Hírlevél,
Fotók: EpVE, Kerecsényi Z. )