Az „Elsősorban pápai” Városbarát Egylet (EpVE) az első világháború befejeződésének 100. emléknapjához kötődően, 2018. november 12-én koszorúelhelyező emlékezésre és emlékeztetésre hívta az érdeklődőket a JMSZK – Huszár Közösségi Ház Pápa, Huszár lakótelep 3. sz. épületének (volt pápai Helyőrségi Művelődési Otthon) lépcsőfordulójában álló Ferenczi-Freud márvány emléktáblához.

Az első világháború befejeződésének 100. évfordulója, a 145 esztendeje született és 85 esztendeje elhunyt néhai első világháborús pápai huszárezredorvos, pszichoanalitikus: Ferenczi Sándor, valamint az őt a világháború során Pápán is meglátogató professzora, Sigmund Freud emlékére, illetve az V. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszus 100. évfordulója alkalmából tartott emlékalkalmon Kerecsényi Zoltán EpVE-ügyvivő, városi képviselő mondott beszédet. Az elhangzott beszéd az alábbiakban olvasható!

Tisztelt megjelentek!

Egy nappal vagyunk azután, hogy véget értek az első világháború centenáriumi emlékévei. Száz esztendővel ezelőtt, 1918. november 11-én hallgatnak el a fegyverek, Németország aláírja a compiegne-i erdőben a fegyverszünetet, s befejeződik az első világégés; a „Nagy Háború”, – ahogy azt sokszor, sokan emlegetik. A száz éve lezárult első világégés figyelmeztet, – figyelmezteti a mát is, hogy „a békébe, ne a háborúba fektessünk be!” – fogalmazott éppen tegnap Ferenc pápa.

A négy éven át, 1914-től 1918-ig tartó öldöklő küzdelem, „felesleges mészárlás” – ahogyan azt az akkori pápa, XV. Benedek nevezi – több mint 15 millió ember halálát okozza, s ki tudja felmérni pontos számokban, hogy mennyi, de mennyi hadifoglyot, sérült, idegileg megviselt embert. Nem véletlen, hogy 1914 és 1918 között figyelnek föl először az idegorvosok egy sajátos tünetcsoportra, az úgynevezett „háborús neurózisokra”.

Szűk három esztendővel ezelőtt, a centenáriumi emlékévek sorában, egy hallatlanul érdekes időszakos kiállítás volt látható Veszprémben, a Főegyházmegyei Gyűjteményben „Test és lélek a Nagy Háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban” címmel. A gazdag képanyaggal rendelkező tárlaton a háborús betegápolás sok részével megismerkedhetett az érdeklődő. A rendkívül értékes anyag érdeme volt az is, hogy a sok-sok tabló között egy külön foglalkozott a pszichoanalízissel, Sigmund Freuddal, valamint a hazai pszichoanalízis megteremtőjével, dr. Ferenczi Sándorral.

Sajnálatos módon ezt a tudóst hazánkban a szakembereken kívül még mindig kevesen ismerik. Munkássága a múlt század vége felé került a szakmai és a szélesebb nyilvánosság érdeklődésének középpontjába, ami nagyban köszönhető a nevét viselő egyesületnek, a pszichoanalízist az élő társadalomban és kultúrában kutató Imágó Egyesületnek, valamint kiváló és neves kortárs magyar pszichoanalitikusainknak: Erős Ferencnek és Mészáros Juditnak.

Erős Ferenc írja: „…Ferenczi 1907-1908 fordulóján Freud hívévé szegődött. Hihetetlen gyorsasággal fogadta be a pszichoanalitikus eszméket, amelyek univerzalizmusuknál fogva még inkább ellenpólusát képezték mindenféle nemzeti, etnikai vagy vallási partikularizmusnak – ugyanakkor a pszichoanalízis mint mozgalom igen erős belső kohézióval rendelkezett, és nagyfokú azonosulást követelt meg résztvevőitől. Ferenczi a mozgalom elkötelezett tagjaként a freudi gondolatok legfőbb hirdetőjévé és közvetítőjévé vált Magyarországon. Mestere műveit fordítja, pszichoanalitikus cikkeket ír a Gyógyászatba és más orvosi lapokba, valamint a Nyugatba és egyéb irodalmi és társadalomtudományi folyóiratokba, népszerűsítő előadásokat tart különféle progresszív és radikális körökben, legelsősorban pedig híveket toboroz, és 1913-ban megalapítja a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesületet...”

Ferenczi Sándor egy magyar zsidó család tizenkét gyermeke közül nyolcadikként látja meg a napvilágot 1873. július 7-én Miskolcon. Édesapja, Ferenczi (Fraenkel) Bernát 1848/49-ben honvédként szolgálja Kossuthot, illetve a magyar szabadság ügyét. A szabadságharc bukását követően könyvkereskedést indít. Ebben az irodalmat, zenét szerető, több nyelven – magyarul, németül, jiddisül, lengyelül – is beszélő családi közegben a kis Sándor kulturális érdeklődése sokfelé kezd elágazni. Érdekli az irodalom, a költészet, szabad idejében Petőfi stílusában ír hazafias és szerelmes verseket, de gimnazistaként már hipnóziskísérleteknek is aláveti magát. Gyógyító ember akar lenni. Szintén Erős professzor írja: „Érettségi után az orvosi pályát választotta, amely a Monarchia zsidó fiatalsága számára ekkoriban óriási asszimilációs vonzerőt jelentett, hiszen ez egyike volt azoknak a szabad foglalkozásoknak, amelyeket korlátozás nélkül választhattak, s amelyek a nyelvi, etnikai, vallási különbségeken túli, egyetemes tudást és bárhol alkalmazható szakmát adtak…”

1890-től Bécsben kezd orvosi tanulmányokba, aztán 1897-től visszatér Budapestre, ahol általános orvosi, valamint ideggyógyászati magánrendelőjének megnyitásáig kórházakban dolgozik. Mindeközben intenzív kapcsolatot ápol az akkori kulturális élet jeleseivel, újságírókkal, írókkal, költőkkel, eljár mindezek kávéházi társaságaiba.
Rajta keresztül ismeri meg például József Attila, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső is a pszichoanalízist. Bizonyára sokan ismerik József Attila Freud-köszöntő versét, az „Amit a szívedbe rejtesz”-t…

Ferenczire nagy hatással van Sigmund Freud Álomfejtése. Ettől fogva ég a vágytól, hogy személyes kapcsolatba kerüljön a neves professzorral, a pszichoanalitikus iskola megalapítójával. Ferenczi 1908 elején találkozik először személyesen Freuddal. A találkozás megszervezésében egy budapesti orvos, Stein Fülöp van a segítségére.

A Freuddal való kapcsolata élethosszig tart; intenzív eszmecserét, dialógust folytatnak, barátságban, s olykor vitában is állnak. Folyamatosan és kölcsönösen beszámolnak egymásnak gondolataikról, terveikről. Mindezek hű nyoma monumentális teljesítményű, huszonöt esztendőn át zajló levelezésük, – mintegy 1200 levél, mely Ferenczi haláláig, 1933-ig születik kettejük tollából.

Ezeket a rendkívül értékes kordokumentumokat napjainkban az Osztrák Nemzeti Könyvtár őrzi, de jó egy évtizede már nyomtatásban, kötetek formájában is kézbe vehető (Thalassa-Pólya kiadás, 2002-2005) Magyarország legtöbb könyvtárában is.

Ez a nagy levelezés tehát az első világégés alatt sem szűnik meg Ferenczi és Freud közt, sőt! Ferenczi ezen időszak alatt katonaorvosként szolgál, s így fontos tapasztalatokra tesz szert a háborús lelki sérülésekről. 1914 őszétől 1915 végéig „népfölkelő” főorvosként, majd Pápán ezredorvosként szolgál. Ezen a helyen, 1915 őszén Freud meg is látogatja őt.

Közismert egy fotó – amely szintén az osztrák könyvtárban található –, ami talán a legismertebb közös felvétel kettejükről. Egy parkos környezetben, talán egy folyóparton (?) üldögélve látható rajta az egyenruhás Ferenczi, Freud társaságában. 2005-ben, a római Magyar Akadémián, a „Ferenczi oggi” (Ferenczi ma) című kötet bemutatóján Franco Borgogno professzor, a torinói egyetem tanára pápai keletkezésűnek datálja ezt a felvételt, azonban az utóbbi időkben végzett kutatások – s főként Erős Ferenc professzor kutatásai későbbre datálják a fénykép keletkezését, s helyét.

Ezt látszik erősíteni egy kiváló veszprémi történész, Rainer Pál egészen friss megállapításai is, aki tüzetesebben megvizsgálva a fotót leszögezi: „…a felvételen Ferenczi orvostiszti zubbonyának paroliján jól láthatóan három arany csillag van, ami az ezredorvos (százados orvos) rangjelzése. Amennyiben a fénykép valójában az 1915. szeptember végi, pápai Freud-látogatáskor készült, akkor azon Ferenczinek még a főorvosi (főhadnagy orvosi) rangjelzést (két arany csillag) kellett volna viselnie. Megfigyelhető a képen még egy ’bordás’ kitüntetés szalagsáv, ami a később, az 1916-ban kapott Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetés szalagsávja lehet. Tehát ez kérdésessé teszi az 1915-ös datálást.”

Több mint lehetséges, hogy egy több kutató által sokáig tévedésnek tartott dolognak a végére lehet biztos pontot tenni az említett, közismert fotó tárgyában. Viszont mit sem von le mindez annak tényéből, hogy a Magyarországra ritkán kimozduló Freud Budapest fővároson kívül egy vidéki kisvárosban, Pápán is jár 1915 őszén.

Freud nem véletlenül tarthatja fontosnak meglátogatni katonaorvosként szolgáló barátját. A dunántúli Pápa történelmi helyszín lesz a pszichoanalízis szempontjából: Ferenczi itt végezi el a világ első lovas analízisét; 1915 elején, a 7-es honvédhuszárok laktanyájának udvarán parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát veszi lóháton kezelésbe. Szabad óráiban pedig itt fordítja Freud fontos műveit – Három értekezés a szexualitás elméletéről, Über den Traum –, emellett katonai minősítési lapja szerint mint ezredorvos elfojt egy tífuszjárványt is.

Ferenczi fennmaradt, pápai keltezésű leveleiből többek közt olvasható a háború alatti hadgyakorlatok világáról; a fronton elesett gróf huszárkapitányról, Esterházy Pálról, Ignotus látogatásáról, a pápai Várkastélyról – ahol Ferenczi egy ideig Pápán lakik –, a grófi uradalom jószágigazgatójának fotografálásban örömét lelő fiáról, akinek köszönhetően szintén fennmarad egy fotó 1915 januárjából: a pápai kastély udvarán, a repkénnyel befuttatott kastélyablak előtt álló Ferencziről.

1916 elején hagyja el Ferenczi Pápát; a pesti Mária Valéria barakk-kórházba kerülve az ideggyógyászati osztály vezetőjeként találkozik először tömegesen a háború fizikai és lelki áldozataival. Egy ideig a pszichoanalízis tanszéket kap a budapesti egyetem orvosi karán, s a rendes orvosi képzés része lesz, azonban a Horthy-rendszer mindezt megszünteti, és sok analitikus külföldre kényszerül emigrálni. Ferenczi 1926 és 1927 között a New School for Social Research meghívására előadásokat tart New Yorkban és Washington környékén, amelyek nagy hatást gyakorolnak az amerikai analitikusokra. Ferenczi, hazatérve Budapestre, a harmincas évek elejéig, egészsége megromlásáig, mindhalálig (1933. május 22.) a pszichoanalízis „szolgálója”. A Farkasréti izraelita temetőben helyezik nyugalomra.

Ferenczi és Freud halála óta a pszichoanalízis világszerte elterjedt. Talán egyszer a tekintélyes bécsi, londoni Freud-múzeumok mintájára Magyarországon is megnyitja majd kapuit egy hasonló-méltó, hasonló volumenű, állandó Ferenczi-múzeum, de addig is Ferenczi szolgálatát, Freud magyar vonatkozásait az egykori pápai kaszárnyában álló márvány emléktáblájuk, a bárki számára hozzáférhető hatkötetes Freud-Ferenczi-levelezésgyűjtemény, s a már fentebb említett pszichoanalitikai közösségek továbbra is méltón őrzik.

Az egykori első világháborús pszichoanalitikus-ezredorvos élete, munkássága professzorával való kapcsolata is szerves része történeti múltunknak, helytörténetünknek, s természetesen az első világháborús magyar emlékezetnek. Ezek jegyében helyezzük el most itt koszorúnkat a tizenegy esztendővel ezelőtt állított emléktáblánál!