Kőrös Endre egykori kollégiumi tanár, intézetigazgató és felesége nyugvóhelyére vittek koszorút a párt helyi vezetői. A sírnál Kerecsényi Zoltán, a DK választókerületi koordinátora osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Mint elmondta, a 140 esztendeje született Kőrös Endre professzor személye figyelmeztető, intő példa lehet a ma magyar embere számára. Keresztény volt, hű kálvinista, de zsidó származású, az első világháborút végigharcolt, hadikitűntetésekkel elismert magyar ember, akit az 1944. évi német megszállás után összesűrűsödő tragikus események, a mentesség elvesztése, a kiszolgáltatottság borzalma, a gettó réme alkotásra rendelt kezét a méregpohár felé emelte. Kőrös Endrét zsidó származása miatt üldözték, a gettóba való bevonulása előtti éjszakán - az iszonyat elől menekülve - feleségével együtt önként mentek a halálba. Temetésén csak a bátrak és a hitvallók voltak jelen, nem sokan. Az emberek többsége csak önmagát féltette, míg másutt az embertelenség ült orgiát.

Kerecsényi kiemelte, szomorúsággal és súlyos aggodalommal tölti el pártjukat az a tény, hogy annyi gyalázat és gyász után hazánkban ma is helye van a gyűlölködésnek, a kirekesztésnek, a rasszizmusnak, az antiszemitizmusnak. Konkrét esetekre - a Schweitzer József főrabbit ért inzultusra, a nagykanizsai zsidóellenes rongálásokra, a napokban egy pesti idős férfiembert zsidó származása miatt ért megverésre - hívva fel a figyelmet, hangsúlyozta, a kormányzó erőknek a demokratikus ellenzékiekkel összefogva kellene a szélsőjobbal szembefordulni, és mindent megtenni! Végül gondolatait zárva, Kerecsényi Zoltán egy fényképet adott körbe, melyen láthatólag a tömeg Hitlert élteti, miközben mindenki a közismert módon lendíti a karját, egyvalaki karba teszi kezét. El tudjuk képzelni, mekkora bátorság kellett ehhez egy ilyen tömegben? - tette fel a kérdést a politikus. Pedig látszólag nem csinált semmit, mégis elismerő a tette. Illetve a "nem tette". Ma, a modern antifasizmus képviselete hétköznapi cselekedetekből állhat, ezért hát gyakorolnunk kell, és ki kell mernünk állni, és cselekedni! - zárta gondolatait Kerecsényi.

Végül Kőrös Endre sírjára elhelyezte az emlékeztetés koszorúját a DK helyi vezetősége azzal a szándékkal, hogy a jövőben a város ne feledkezzék el mártír-hős fiáról és azokról a szörnyűséges időkről; legyen a sír zarándokhely, ahol fiatalok, polgárok, mindenki, párt és hitéleti hovatartozás nélkül meggyújt egy mécsest intésül.