"Nekünk amatőr csillagászoknak amúgy is jeles nap volt a mostani szombat, mert a Csillagászat Napjára emlékeztünk meg egy városi rendezvény lebonyolításával. Az országban sok helyen tették ugyanezt ezt, az ilyen amatőr csillagász közösségek, mint a miénk.

Szakkörünk tagjai lelkesen készültek az immáron második alkalommal megrendezésre került eseményre. Most is, mint tavaly a Fő tér impozáns környezete biztosította a helyszínt programjainkhoz. Az előző év kedvezőtlen időjárása nagymértékben rányomta bélyegét a rendezvényre. Nagyon kevesen látogattak el akkor hozzánk. Ám az idei év a lehető legoptimálisabb volt számunkra. Derült tiszta idő fogadott bennünket az iskolai szleng szavát használva, a nulladik órában. Rendezvényünket délután 16 órai kezdettel hirdettük meg, de a tanulók „munkanapja” miatt, már délelőtt 10 órától délig felvonultunk, lehetőséget adva az érdeklődő iskolák diákjainak egy kis távcsöves napmegfigyelésre. Ekkor még mérsékelt sikerünk volt, mivel csak néhány osztály látogatott el hozzánk. Ám akik eljöttek, nagy odaadással hallgatták ismertetőnket, s csodálkozva szemlélték meg a napfoltokat, a sötétlő kis pöttyöket a Nap fénylő korongján.

Kis déli pihenőt tartva aztán, teljes mellszélességgel feszültünk neki rendezvényünk plakátokon meghirdetett délutáni-esti programjaink. A Fő tér fényárban úszott a delelésen már kissé túlhaladt nap fényében, de mégcsak félúton járva az esti pihenőre térés felé haladva. Ezért elengedhetetlen védőeszközzel (napszűrő fóliával) ellátott Newton rendszerű tükrös távcsövünket a Nap fénylő arcának fordítottuk, hogy mindenki láthassa a felszínén feltűnt apró sötét pöttyöket, a napfoltokat. Szakköri, lencsés távcsövünkkel pedig bolygónk hű éjszakai kísérőjének, a Holdnak újjászülető keskeny sarlóját tudtuk megmutatni, mivel ezen megújulás kezdetén, a nappali égbolton tűnt fel sápadt fényével. Mindenkit lenyűgözött a megszokott sötét háttér helyett, égszínkék tengeren úszó, kráterekkel csipkézett peremű Hold látványa. Kollégáink szakértő magyarázatot adtak a távcsőben látottakkal kapcsolatban felmerült kérdésekre.

A tervek szerint idén is szerettük volna felállítani Naprendszerünk méretarányos modelljét, ám a Pápára, a pápai fő térre jellemző, mindig fújó szél kissé módosította elképzelésünket. Némi változtatással, a templom falának tövében szélvédett helyen állítottuk fel a bolygókat ábrázoló tablóink állványit. Ám a bolygókat méretarányosan megjelenítő kis tálkákban elhelyezett kisebb-nagyobb golyócskák a hozzájuk fűzött szakszerű, ugyanakkor közérthető magyarázatokkal most is ámulatba ejtették az érdeklődőket.

Városunk újságjának riportere is feltűnt köztünk, s több fényképfelvétel elkészítése után interjúra kért fel. Kérdésére válaszolva beszéltem szakkörünk múltjáról, tervezett jövőjéről, s a mai rendezvény apropóját adó Csillagászat Napjáról is.
Figyelemfelkeltő plakátunkon egy rejtélyes sor is helyet kapott. MEGLEPETÉS VENDÉG! Ismerősök közül sokan kérdezték már a rendezvény előtt, hogy vajon ki lesz az. A titkot mindaddig megőriztük, míg meg nem érkezett ismeretlen vendégünk! Ő nem volt más, mint Johhanes Kepler (1571-1630) német csillagász személyesen. Miként tudtuk megoldani ezt az időugrást? Roppant egyszerűen. Jómagam mint szakkörvezető, ha már kiötlöttem, akkor a kivitelezésben is magamra vállaltam a megtisztelő feladatot, hogy ezt a neves csillagászt én jelenítsem meg a bennünket megtisztelő látogatóink előtt. Amikor a programok sora rendre beindult, kis időre eltávoztam, s rövid időn belül Galileo Galilei távcsövének továbbfejlesztőjeként, mint Johannes Kepler jelentem meg. Meglepetéssel teli ámulat övezte feltűnésemet, ahogy a kornak megfelelő öltözetben, fekete sapkában, fekete köpenyt magamra terítve, hatalmas díszes gallérral, melyet alkalmanként a szél pajkosan fel-fel lebbentett, térdnadrágban, lábszárvédővel és nagy csatos cipőben komótosan lépkedve, feltűntem a távcsöveinket szemlélő érdeklődők között. Régi „énemre” utalva, mivel Keplernek meglehetősen rossz volt a látása, óriási vastag keretű szemüveget is viseltem. Hónom alatt régi fóliánsokat idéző bársony borítású csatos könyvvel, s optikai újításomat jelképezendő, míves kazettában hoztam féltve őrzött nagyítólencséimet. Az eredeti távcső mintájára elkészült teleszkóp mellett állva, többen is kértek közös fotót a mesterrel!
Idővel a Nap fénye megkopott kissé, miután alábukott a teret övező házak tetőgerince mögé. Ám a tetők kéményei még kicsit lábujjhegyre állva, még gyönyörködtek kicsit a lenyugvó nap utolsó sugaraiban, mielőtt azok teljesen alámerültek volna a sötétség végtelen óceánjában. Ahogy a Nap fénye fogyott, a Hold egyre fényesebben tündökölt a makulátlanul tiszta tavaszi égbolt, egyre sötétebb kékségében. Többen ekkor érkeztek hozzánk, a távcsöves bemutatón való részvételre. Mivel a téren sorra gyúltak ki a templomot, s a teret megvilágító lámpák mindent elfedő fényei, összepakoltunk, s a jelenlévők aktív segítségével átvonultunk, a rendezvényünk újabb, sokak számára legjobban várt eseményének, a Bajvívó térnél tartandó távcsöves bemutatónak a helyszínére.

Kiválasztva a sok kedvezőtlen hely közül a talán legjobbat, felállítottuk a nap folyamán mindenki által megcsodált műszereinket. Megkezdve ezzel az ég elképesztően csodás, misztikus világát bemutató kalandos utazásunkat. A fellelhető objektumok sorából megemlítve, a fényes napkorongot követően rövidesen nyugovóra térő Vénusszal kezdve, a Szekeres csillagkép területén megbúvó mélyég objektumokon, az Alkor-Mizar kettősén, az Aldebaran, vagyis a bika vöröslő szemének érintésével, az Ikrek és az Oroszlán csillagképeken át körbenéztük a felettünk tündöklő égi csodákat. A szemlélődés közben a fülek számára is biztosítottunk érdekességeket, melyek közül talán a Göncölszekér elnevezésének eredetéről szóló történet tetszett a jelenlévő vendégeinknek. Volt, akivel hosszasan beszélgettünk a bennünket foglalkoztató kérdésekről.

Így értük el a 22 órai időpontot, mikor is a legkitartóbb érdeklődők is búcsút vettek tőlünk. Fárasztó, de csodálatosan szép, és izgalmas nap állt mögöttünk. Remek nap volt ez a mai! Távcsöveinket pihentető álmot hozó bőröndjeikbe elpakolva lassanként hazaindultunk. Kár, hogy csak egy év múlva lesz a következő Csillagászat Napja!!! Ám addig sem maradunk események nélkül, hisz alig egy hét múlva a Civil Majálison, egy bő másfél hónap múlva pedig a Játékfesztiválon fogunk nagyközönség előtt szerepelni ismét. Természetesen ezek közben, több helyen is várnak már bennünket helyi rendezvényeken. Összefoglalva a mai napot, nagy örömünkre szolgált, amiért oly sokan jöttekel hozzánk, hogy kissé jobban megismerkedjenek velünk, a misztikus ég titkait fürkésző amatőr csillagászokkal.
Végezetül pedig az ismert amerikai film címét küldve valamennyi mai látogatónknak:
„Jövőre, veled, ugyanitt”

Dani Tamás a Pápai Csillagász Szakkör vezetője