Idén 160 esztendeje született Gárdonyi Géza (1863–1922) Pápa környéki néptanító-kántortanító, író, költő, újságíró, magyar irodalmunk egyik legolvasottabb alakja, az egyik legismertebb magyar történelmi regény, az Egri csillagok szerzője. Dédunokája, Keller Péter volt egyletünk és a katolikus iskola közös vendége 2023 novemberében*, aki előadásában részletesen szólt fölmenőinek rendíthetetlen magyarság- és szabadságszeretetéről, külön is kiemelve Kossuth Lajos fegyvergyárosát, vagyis Gárdonyi Géza édesapját, aki az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc kitörésekor az önvédelmi harc támogatására, saját költségén (!) hadi üzemet hozott létre; akinek pesti műhelye 1848 augusztusában ezer szuronyos puska elkészítésére szerződött a hadügyminisztériummal, jelentősen hozzájárulva ezzel a magyar honvédsereg felfegyverzéséhez.

Máig kevesen ismerik azt a tényt is, hogy Gárdonyi Géza szívügyének tekintette a kerek kétszáz éve világra jött nemzeti hős, Petőfi Sándor emlékezetének, kultuszának fenntartását, szorgalmazta földi maradványainak felkutatását, s a jelenleg is Kiskunfélegyházán magasodó egészalakos Petőfi-szobor egyik fő kezdeményezője volt.

Éppen ezekért, szerény kiegészítés- és érdekességként osztjuk meg az 1970-es Írók, képekből az alábbiakat:

Gárdonyi Géza legmaradandóbb, legjobb irányba ható gyermekkori élményeit édesapjától kapta. Édesapja emléke mindig szép, nemesre ösztönző példaként lebegett előtte.

Édesapjának, Ziegler Sándornak önzetlen, áldozatos, tiszta szándékú hazaszeretet dobogtatta a szívét. Ez a legszebb, legvonzóbb jellemvonása az 1848–49. évi szabadságharc idején mutatkozott meg.

Amikor a belső hazaárulók és a külső ellenség ellen magyar földön megszólalt a harci riadó, Ziegler Sándor Bécsben pénzzé tette minden vagyonát, és Pestre jött a bécsi légióval. Itt minden értékét a haza oltárára ajánlotta: fegyvergyárat létesített, megmaradt jelentékeny összegű készpénzét pedig Kossuth-bankóra váltotta be. Először olyan hadsereg szervezését tervezték, amelynek tagjai jellegzetes egyenruhát viselnek, csákójukon halálfej díszlik, alatta ez az elszántságot és forradalmi magatartást tanúsító felírás: „Nem kérünk pardont, de nem is adunk!”

Ziegler Sándort végül is a többi lakatossal együtt Lahner, a későbbi aradi vértanú seregébe osztották, hogy fegyvert készítsenek. Hadnaggyá nevezték ki, és a vagyonából alapított fegyvergyár vezetését őrá bízták. Hűségesen is szolgálta a szent ügyet. Fegyvergyára először Pesten, a Váci úton működött, majd a kormány Debrecenbe menekülésekor Nagyváradra hurcolkodott. Végül Aradra költözött, ahol néhány heti tartózkodás után Ziegler parancsot kapott, hogy minden gyári eszközét és készletét szállítsa a várba biztosítás végett. Amikor a kormánytól már nem kapott pénzt, a magáéból fizette a gyár munkásait.

Arad megszállásakor Ziegler minden vagyona a bitorló ellenség kezébe került. Az aradi várat is utolsónak hagyta el. A hidat már fölfelé vonták, amikor ő vágtató paripán végigdübörgött rajta, s ölnyi magasból ugratott le.

Igazi, mélységes vonzalom azok iránt élt Ziegler Sándor szívében, akiknek a magatartásából forradalmi következetesség és elszántság sugárzott. Boldog volt, hogy Kossuth hadnagyának nevezhette magát, hogy a kormányzó minden alkalommal meleg, szívélyes érzésekkel fogadta, amikor gyára ügyében bekopogtatott hozzá. Büszkén emlegette, hogy Petőfi Sándor barátjának nevezte és tartotta őt.

Petőfi Sándor költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb
és egyik legkiemelkedőbb alakja. Zsuppán István pápai művésztanár grafikája (Pápa, 2019). (Kerecsényi Zoltán gyűjteményéből.)

A szabadságharc katonai vezetői közül a törhetetlen és tántoríthatatlan Lahnerrel és Damjanichcsal is többször volt együtt. Annál nagyobb elszántsággal küzdött a belső ellenség bürokratizmusa, hazaáruló akadékoskodása ellen. Joggal gyűlölte Duschek minisztert, aki még Kossuth utasítására sem volt hajlandó kifizetni a gyár munkásainak a bérét.

A nemzeti tragédia, a világosi fegyverletétel után Ziegler Sándor is a bujdosás kenyerét ette. Oláh fuvarosnak öltözve menekült a köröző kopók elől. Bujdosása közben megismerkedett az igazi magyarok önzetlen segítő szándékával, de keserves tapasztalatokat szerzett a megtorló hatalom kegyeit keresők besúgásairól, feljelentéseiről is. Amikor árulás következtében saját falujában, Nemeskéren elfogták, szinte az egész falu megmozdult az érdekében. A soproni haditörvényszék ítéletétől úgy szabadult meg, hogy kapott egy német igazoló iratot, amely szerint a szabadságharc idején Bécsben tartózkodott, s a fegyvergyáros csupán névrokona volt.

A szabadságharc leverése után vállalta az uradalmi alkalmazottak nehéz sorsát, az állandó vándorlást, a kasznárok dölyfét és a lipótmezei tébolyda gépészi állásával járó kellemetlenségeket. Szőllősgyörök, Akarattya-puszta, Agárd, Kiliti, Pátka, Székesfehérvár, Budapest, Sály, Hejőcsaba, Jajhalom, Tiszaluc, Debrő, Kál: a vándorlás, az álláskeresés mindmegannyi nehéz állomása Ziegler Sándor életének.

Amikor elmondogatta családja körében élete történetét, mindig hangsúlyozta, hogy hazafiasságáért lett földönfutóvá. Az állandó költözködés, az urasági szolgálat sok-sok megalázó keserűsége, az egyre feketébbé és vékonyabbá váló mindennapi kenyér, az egyre elhatalmasodó betegség sem tudta azonban elhalványítani szívében 1848 dicső fényét. Uradalomról uradalomra vándorolva hordozta és melengette magában a szabadságharc erősítő emlékét. Ágya fölött ott függött a tizenhárom aradi vértanú képe, asztalához ültette a koldust, a negyvennyolcas szabadságharc egykori honvédjét. Nemzete tragédiájáért, saját társadalmi helyzete lesüllyedéséért a külső ellenséget és a belső hazaárulókat okolta.

Amikor Gárdonyi Géza gyermekkori emlékeit idézgette, a legnagyobb erővel harcaira, ’48-as magatartására büszke édesapja tolult eléje. Ezek a gyermekkori benyomások formálták, alakították a néptanító és az író Gárdonyi egyéniségét. Amikor édesapja teste fölé sírkövet állítottak, ezt vésette rá: Ziegler Sándor gépész, az 1848–49-i honvédelem fegyvergyárosa. Amikor Tisza István őt is el akarta téríteni a néptől, képviselői mandátumot ígérve, apja emléke tiltakozott benne: „Ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárolt, a világosi fegyvergyáros fia becsülete akkor sem eladó.” Gyermekeinek is ezt adta útravalóul: „A mi nemességünk nem a királytól való, hanem Istentől. Kezdődik attól a naptól, amikor az apám hazajött Bécsből, vagyonát és életét feláldozta a hazáért.”

Gárdonyi Géza az íróasztalánál, munka közben. (Kép-forrás: Dr. Szabó Ödönné /szerk./:
Írók, képek. /Írók, költők gyermek- és ifjúkora/ Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. 101. p.; Kerecsényi Zoltán reprója.)

Természetes, hogy négyéves tanítói működése idején is ezeket az otthonról hozott eszméket ültette tanítványai szívébe. Ha a babiloni rabságot, a zsidók régi történetét kellett tanítania, mindig háborgott, mert az ő lelkéből a ’48-as események kívántak kicsordulni. Az osztrák elnyomók gyűlölete írói tevékenysége idején is töretlen maradt. ’48 idézése, nemzeti függetlenségünk tipróinak elítélése több művében összeforrva jelentkezik. A lámpás, Gyermekkori emlékeim, Fekete nap, Emlékezetes napok a magyar történelemből című alkotásai arra vallanak, hogy az apa ültette eszmék megfogantak Gárdonyi szívében.

A millenniumi ünnepségek színes fénye mögött is meglátta a sötét valót. Utálattal nézte végig, mint hódol a hivatalos Magyarország „a német família” előtt. Ezt írta naplójába: „A király beszédétől meg a Gotterhaltétól az ezredik ünnepen rosszul lettem. Ebéd után betegen feküdtem le.”

Gárdonyi Géza megható irodalmi emléket állított nemes szívű édesapjának. Alig található nagyobb szeretettel rajzolt édesapa nemzeti költészetünkben! A Gyermekkori emlékeimben a leghosszabb fejezetet neki szenteli. A lámpás című kisregényben édesapját élete döntő napjaiban, a világosi fegyverletétel utáni álruhás bujdosása idején mutatja be. Aztán: az Egri csillagok hőse, Bornemissza Gergely leleményességével, ezermester furfangjaival, paraszti eszének találékony zsenialitásával oly igen hasonlít Kossuth fegyvergyárosára, az uradalmi gépészre, Ziegler Sándorra.

A PVE 2017-es emléklapja, közepén Kossuth Lajos bronzból készült pápai domborművének fotójával. Az emléktábla a pápai Kossuth Lajos utca végén, a Tansütöde falán látható. (Zsuppán István művésztanár munkája.)

Gárdonyi Géza édesapjának is köszönhette, hogy jó tanító lett. A nép, a magyarság történetét tisztán, hamisítatlanul tőle tanulta meg. A hősies, nemes tettekre kész nép iránti szeretet apja hatására lombosodott ki benne.

Hűen megőrizte Gárdonyi Géza a gyermekkori falu első benyomásait is. Uradalmi gépész fiaként, kastélyok árnyékában élve, a mezítlábas falusi gyermekekkel érzett és örült együtt.

Kibontakozó, a világ dolgaira lassan rányíló gyermeköntudata csodálkozva vette észre a kis Csordás Andrisok leleményességét, ügyességét, jószívűségét. Tanítói működése idején érett ésszel ebből a gyermekkori csodálkozásból tudatos tevékenység lett: kereste és csiszolta a falusi gyermekarc tisztasága és szépsége mögött rejtőző lelki értékeket.

Szöveg-forrás: Dr. Szabó Ödönné (szerk.): Írók, képek. (Írók, költők gyermek- és ifjúkora) Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. 95–99. p.

(Összeállította, begépelte:
Kerecsényi Zoltán,
a pápai Petőfi Városbarát Egylet /PVE/ ügyvivője,
a Kossuth Szövetség /KSZ/ Veszprém vármegyei titkára.)

(Fotók forrása: PVE, Kerecsényi Zoltán;
a nyitóképen Keller Péter és Kerecsényi Zoltán
Gárdonyi Géza pápai Erzsébet ligeti mellszobránál,
mely 1990 óta áll a városban. A dabronyi születésű
Ferenczy Imre szobrászművész alkotása.)

*Gárdonyi Géza dédunokája látogatott Pápára. = https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/gardonyi-geza-dedunokaja-latogatott-papara-2023-11-15-105954 (Letöltés ideje: 2023. december 29.)

– Kerecsényi Zoltán: „Ifjú vagyok, s máris vannak perceim, melyben megutálom a világot…” – 160 esztendeje született Gárdonyi Géza (1863–1922) néptanító-kántortanító, író, költő, újságíró, magyar irodalmunk egyik legismertebb és legolvasottabb alakja. = https://www.infopapa.hu/hirek/olvas/ifju-vagyok-s-maris-vannak-perceim-melyben-megutalom-a-vilagot-2023-09-17-170620 (Letöltés ideje: 2023. december 29.)