A harmatgyenge tavaszt „produkáló” Diósgyőr hazai pályán még mindig félelmetes, október vége óta veretlenül várta a Pápa látogatását. A sorsdöntő meccs előtt amolyan tűzoltóedzőnek szerződtetett Tóth Bálint csapata abban a tudatban lépett pályára: eddigi 14 idegenbeli meccsén mindössze hat pontot gyűjtött, most viszont csak győzelem esetén biztos bennmaradó (máskülönben az dönt, hogy a Siófok hazai pályán legyőzi-e az Újpestet).

A két csapat őszi, pápai 2-2-es döntetlenje három diósgyőri piros lap mellett arról maradt emlékezetes, hogy mind a négy gól tizenegyesből esett. Az akkor duplázó Goran Marics, a Lombard házi gólkirálya ezúttal sárga lapjai miatt hiányzott a vendégektől. Szó szerint: távollétében is bátran, három támadóval kezdett a Pápa, rohamozta becsülettel a diósgyőri kaput, de csak helyzetecskékkel, igazi gólveszély nélkül. Szűk húsz perc múltán ébredt föl a DVTK. Luque távoli szabadrúgásánál csak biztosítania kellett Szűcs Lajosnak, de Fernando Fernandez, majd Francisco Gallardo villanásánál már nagyokat kellett védenie – nem beszélve a szünet előtt Rudolf Gergely kissé tán flegmán ellőtt ziccerénél.

A szünet után is fölényben maradtak a hazaiak, de Luque mellélőtt olyan helyzetből, ahonnan máskor, kevésbé megilletődötten kíméletlenül a hálóba talált volna. Elők Közben a félidő derekán, a csereként beállt Beliczky Gergő lövésénél azért a túloldalon védő Ribánszki Lászlón is múlt, hogy maradt a 0-0-s állás.

A hajrában aztán felpörögtek az események, előbb Griffiths lövése pattant be a DVTK kapujába Vadász Viktor testéről, majd a ráadásban Kádár Tamás kotorta Szűcs hálójába az egyenlítő gólt (1-1).

Néhány percnyi önfeledt boldogság után tehát újra izgatottan leshették a pápaiak a Balaton mellől érkező híreket – de mivel vetélytársuk végül alulmaradt az Újpesttel szemben, eldőlt, hogy az Egri FC mellett az FGSZ-Siófok az OTP Bank Liga 2012/2013-as kiírásának másik kiesője.

Fotó: nso.hu (Korponai Tamás)