Akár a címben szereplő idézet is mottója lehetett volna 2023. május 8-i, békenapi, szerény főhajtásunknak – amikor felettünk továbbra is az újabb háború fagyos szelei fújnak.

„A béke építésére kérte a világ vezetőit Ferenc pápa a budapesti Kossuth Lajos téren április 30-án, vasárnap bemutatott szentmiséje végén, egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőért fohászkodva… Ferenc pápa Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízott minden magyart, az európai kontinens hitét és jövőjét és a béke ügyét. A szentmise végén, a Regina caeli ima előtt azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy tekintsen a sokat szenvedő népekre, különösen a »szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre«. Arra kérte a »béke királynőjét«, öntse az »emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt, egy testvérekkel és nem falakkal teli világot«…” ( https://honvedelem.hu/hirek/ferenc-papa-beke-kell-bolcsokkel-es-nem-sirokkal-teli-jovo.html )

2023. május 8-án, hétfőn, estefelé maroknyi csoport gyülekezett a tizenöt esztendeje elhunyt Marton László (1925–2008) Kossuth-díjas szobrászművész harmincöt éve, 1988 óta a pápai Alsóvárosi köztemetőben álló második világháborús emlékművénél, hogy a fasizmus, a nácizmus felett aratott győzelem emléknapján, az európai béke napján, „a halott katona nem ellenség” jegyében közösen lerója tiszteletét a második világégés hőseinek és áldozatainak emléke előtt.

Európa sok országában minden esztendő május 8-án ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Ezen a napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt 1945-ben.

Erre emlékezve, immár több mint két évtizede, kezdeményezésemre, hívásomra, hol több, hol kevesebb pápai egybe szokott gyűlni az Alsóvárosi köztemető katonai kegyhelyeinél „a halott katona nem ellenség” jegyében, hogy fejet hajtson a világégés áldozatai, valamint a háború utáni békeidőszak kezdetének emléke előtt.

Igaz, az utóbbi időkben sajnos már mind kevesebben jövünk össze ezen a napon, de büszkén mondom, Magyarországon azon kevesek közé tartozunk, akik az elmúlt két évtizedben e napon mindig megemlékeztünk és megemlékezünk itt minderről.

A második világháború halálos áldozatainak becsült száma világméretekben elérte az 55 millió főt; szervezett népirtás keretében a nácik és cinkosaik meggyilkoltak 6 millió zsidót, köztük 600 ezer magyar állampolgárt, a Szovjetuniónak 27 millió állampolgára pusztult el. 1945. május 8-al az egyik legsötétebb fejezete zárult le történelmünknek.

Nem tartozom azok közé, akik május 8-át diszkreditálni óhajtják, mondván nem hazafias dolog erre emlékezni-emlékeztetni, mivel utána ránk szakadt a szovjet megszállás.

Dr. Sulyok Dezső (1897–1965) volt pápai polgármestert, miniszterelnök-jelöltet érdemes idézni:

„…én valóban a felszabadulást láttam a nácizmus leveretésében, és ebben az érzésben osztozott velem népünk túlnyomó többsége. Nem rajtunk múlt, hogy ez az érzésünk és minden szép várakozásunk füstté vált...”

Az európai békekötéssel indult, a náciellenes mártír, Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) újratemetésével, aztán a második magyar köztársaság kikiáltásával folytatódott rövid magyar béke-időszak, „a háború utáni két és fél éves demokratikus kísérlet felvillantotta a magyar nép politikai tehetségét, bebizonyította érettségét és rátermettségét sorsa irányítására; a ’47-es kommunista puccs a biztató indulást letörte… Aki a demokratikus átalakulás kísérletét ki akarja iktatni a történelmünkből, az egyúttal leírja a földreformot és még sok minden olyat, amit a nép érdekében követeltünk és tettünk…” – mondta a népi mozgalom egykori kiemelkedő alakja, a hajdani jeles író-politikus, Kovács Imre (1913–1980).

„Bár Magyarország gyötrelmekkel és veszteségekkel élte meg az elmúlt évszázadot, történelme olyan tanulságokat tár fel, amelyek képesek elősegíteni a társadalom magára találását és a nemzet önbecsülését…” – húzta alá az 1945 és 1947 közötti magyar nemzetgyűlés képviselője, a későbbi magyar parlament korelnöke, Prof. dr. Horváth János (1921–2019).

Dr. Theodor Bovet (1900–1976) krisztuskövető orvos-pszichiáter szerint: „Szükség volt a földalatti ellenállási mozgalmakra – például a második világháborúban a nácik ellen –, ahol pincékben és elhagyott erdei kunyhókban találkoztak, az üldözésekre és a koncentrációs táborokra, ahol kiütközött az emberek egész jelleme; a legnagyobb nyomorúságra és kifosztottságra, amikor már tényleg csak a leglényegesebb maradt meg: hogy megtudjuk, mi az igazi közösség. Ez alatt a fellengzős szervezetek szinte kártyavárként omlottak össze. A világbéke az egyes emberek személyes találkozásán múlik, akik kölcsönösen megbíznak egymásban, mivel békesség lakozik szívükben…”

Szovjet katonák ezrei adták az életüket Magyarország területén is a náci német hadsereggel szembeni harcokban. A második világháború végére, május 8–9-re emlékezve róluk, a náciktól Európa ezen részét megszabadítókról sem feledkezhetünk el.

A második világháború sok súlyos megpróbáltatást jelentett a pápaiaknak is. A katona-, levente-, s a légitámadások polgári áldozatai mellett a gettókba és a koncentrációs táborokba hurcolt zsidó vallású és más személyek közül több mint kétezer ember vesztette életét. Sok pápai anya, feleség és gyermek gyászolta szeretteit, akik a Don mentén pusztultak el. (E sorok írójának dédatyja is ott veszett el, máig jeltelen sírban nyugodva, „valahol Oroszországban”.)

„Az 1944/45 fordulóján közigazgatásilag és katonailag, sőt a légi, a köz- és vasúti közlekedés szempontjából is fontossá vált s ugyanakkor a menekülők tízezreivel, a hadikórházzá alakított iskolákban és a kastélyban ápolt mintegy két és fél ezer magyar és német sebesült katonával felduzzasztott Pápa 1945. március 26. reggelére szabadult fel a német megszállás és a nyilas uralom alól.

A Bécs irányába törő 3. Ukrán Front gárdalövész-alakulatainak és gépesített, harckocsizó egységeinek bevonulását több napon át ismétlődő, főleg a repülőteret és a városon, valamint annak környékén húzódó visszavonulási útvonalakat célzó szovjet és angolszász repülőtámadások előzték meg. Éppen ezért az idegen megszállók és a nyilas vezetők már javában menekülőben voltak, a lakosság és az épületek azonban mindezt nem vészelhették át áldozatok és rombolások nélkül…” – olvashatjuk a „Tanulmányok Pápa város történetéből – A kezdetektől 1970-ig” című, 1994-es monográfiában.

„Az új élet romokon kezdődött. Az újjáépítés során 73 romba dőlt ház maradványainak eltakarításáról, 535 megrongálódott épület helyreállításáról, a gyárak hiányzó felszerelésének pótlásáról, a megsérült vízvezeték- és villanyhálózat üzembe helyezéséről kellett gondoskodni...”

Az idei, május 8-i, pápai tisztelgők mécseseket gyújtottak és virágszálakat helyeztek el a magyar, a szovjet, a német katonai mementóknál. Innen elsétáltak a húsz esztendeje elhunyt Szóllás László (1930–2003) pápai helytörténetkutató, fotóriporter, rádiótudósító, klubvezető, tolmács, a népek közötti béke néhai helyi fáradhatatlanja nyugvóhelyéhez is, ahol szintén a kegyelet virágát helyezték el – akiről pápai Petőfi Városbarát Egyletünk (PVE) idén külön is meg szeretne majd emlékezni egy ankét keretében.

Kerecsényi Zoltán
(a PVE ügyvivője)

Pápa, 2023. május 8.

______________________________________________

A második világháború lezárásnak évfordulója. Emlékezzünk együtt! – Az origo.hu összeállítása: https://masodikvilaghaboruvege.origo.hu/index.html

A 2023-as európai békenapon írt kis versem, melyet Marton László harmincöt éve, a pápai Alsóvárosi köztemetőben álló második világháborús emlékművénél olvastam fel a megjelenteknek:

Kerecsényi Zoltán: Úgy szeretném...

Úgy szeretném, ha béke lenne,
ha határon innen és túl senki sem gyűlölködne,
ha nemcsak gépi, de lelki fegyverrel sem ölnének,
ha nem lenne cselszövés, hanem méltó megbecsülés,
ha „a bőség kosarából mindenki egyaránt...”,
ha az álszent előtt semmi fölösleges bókolás,
ha a halál fölött az élet aratna,
ha minden jóravaló visszatérni akarna,
ha a Mindenható végre újjáteremtene,
s nagy szívekkel indulnánk a megtisztult földre.

(Pápa, 2023. május 8.)

(Szöveg- és kép-források: PVE, KZ)