"Ma már teljesen hétköznapinak számít az uszítás- és gyűlöletcunami a közösségi médiában; olyan kifejezések használata, amitől a rendszerváltást követő évtizedben még a legelvetemültebb megszólalók is tartózkodtak. Magam is szót emeltem néhány esetben, amikor valaki a felakasztásunkról, agyonlövésünkről delirált; még akkor is, ha sokaknak az a véleménye, hogy a közszereplőnek mindent el kell tűrnie.

Nos nem kell! A közéleti tevékenységemet ért kritikákat egyébként érdeklődve olvasom, leginkább azokat, amik mögött intellektuális teljesítmény, jobbító szándék, akár cinikus értékítélet húzódik meg. A gyalázkodást, a becsmérlő minősítéseket azonban nem tűröm, főleg akkor nem, ha azok nem a munkámra, hanem a családomra, esetleg gyerekeimre vagy az egyébként közismert, gyerekkori balesetemből származó fogyatékosságomra vonatkoznak.

Utóbbi esetben már csak azért sem, mert fogyatékos sorstársaim közül sokaknak kell gyakran előforduló megaláztatásokat, méltatlan megjegyzéseket eltűrniük; nem biztos, hogy hozzám hasonlóan mindannyiukban megvan a kitartás, a türelem, az ügyek vitelében való jártasság ahhoz, hogy igazukat képviseljék, hogy emberi méltósághoz való jogukat érvényesíteni tudják.

2018-ban néhány esetben bírósági eljárásokat kezdeményeztem becsületsértés tényállásának megállapítására, majd miután ez megtörtént, továbbléptem sérelemdíj megállapításáért. Tavaly decemberben az első, sérelemdíj megállapítására indított keresetem jogerősen lezárult; hamarosan kettő újabbat kezdeményezek.
Tekintettel arra, hogy a sérelemdíj megállapításának alapjául egy olyan fb-bejegyzés szolgált, ahol K. Zs. (kiírhatnám a nevét, de minek) testi fogyatékosságomra tett becsmérlő megjegyzést, ezért a számomra megítélt 275 ezer forintot a Vakok és Gyengénlátók Pápai Csoportjának ajánlom fel." - áll a bejegyzésben.