Az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) esztendőről-esztendőre fejet hajt ilyentájt az 1849. október 6-án kivégzett néhai magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos emléke előtt a városi könyvtárral szemközt lévő Batthyány-domborműnél. Idén Vajda Péter Emlékprojektjük jegyében tették ezt, mert ahogyan azt Kerecsényi Zoltán lokálpatriótától, egyleti ügyvivőtől megtudtuk, Batthyány Lajos és Vajda Péter jól ismerték egymást.

Az 1842 júniusában létrejött Iparegyesület elnöke gróf Batthyány Lajos, jegyzője Vajda Péter volt. A magyar „iparbarát” szervezet vezetésében pedig még olyan jelesek is helyet foglaltak, mint Kossuth Lajos, Eötvös József, Fáy András, Trefort Ágoston vagy a pápai kötődéssel bíró Pulszky Ferenc. Ez a magyar ipar védelmére, fejlesztésére és a természettudományos ismeretek terjesztésére alakult egyesület többek között megszervezte az első hazai ún. „iparműkiállítást”, mesterinas-iskolákat, mesterlegény és iparos továbbképző tanfolyamokat szervezett, iparpártolási törvényeket kezdeményezett, újságot adott közre, ipari műszótár létesítésére, majd később könyvtár, Iparos „gyűlde” (tőzsde) létrehozására, valamint még később a Nemzeti Bank alapítására is javaslatot tett.* Vajda szívvel-lélekkel vett részt a Batthyány elnökölte egyesület szervezésében, a műveltség terjesztésének lelkes híveként; népművelőként, pedagógusként az élet és iskola közötti válaszfalakat akarta lerombolni. „Ostromlója akarok lenni mindazon balgaság és fonákságoknak, mellyek lidércz gyanánt ülnek az emberiség felett és nem engedik a napot a maga tisztaságában feljönni” – írta.

Ha olyan korán és fiatalon, 1846-ban nem halt volna meg, s megérte volna a ’48-as változásokat, akkor biztos, hogy ott állt volna a forradalmárok első soraiban, és szinte biztos, hogy a Batthyány-kormányzat valamelyik minisztériumában is rangos tisztséget töltött volna be – gondolkodtatott el Kerecsényi, majd Batthyány és Vajda szabadság- és függetlenségszeretetét méltatta. Végül Vajda Pétertől idézett:

„Szabadság az emberi vitatkozások legszebb tárgya, az emberi küzdésnek legfőbb célja, az emberi ész és munka legszebb koronája. Szabadságban a balsors is tűrhető, nélküle a szerencse mit sem ér, vele jól ízlik a száraz kenyér és híves víz, nélküle az arany billikomnak semmi becse; ha ő fedez, jót alszol a puszta földön is, ha ő elhagyott, odavan mindened. Szabad hazában jobb szeretek utolsó polgár lenni, mint első a rabszolgák között…”

Az emlékkoszorúk elhelyezését követően, a Jókai Mór Városi Könyvtárban Kerecsényi Zoltán előadására került sor, melynek aktualitását Daniel Defoe születésének 360. évfordulója és természetesen a Vajda Emlékprojekt adta, hisz kevesen ismerik, hogy a világ szinte legismertebb és legnépszerűbb regénye, a Robinson Crusoe története a Pápa mellett született Vajda Péter fordításában jelent meg első ízben magyarul úgy 1844-ben, amire először nyomtatták rá Defoe nevét. („A Defoe-Campe-Geiger németül megjelent vonulat első magyar fordításaként” is aposztrofálják ezt egyesek.). Kerecsényi kiemelte, hogy Defoe 1719-es művét – mint a gyermekek számára hasznos, értékes olvasmányt – még a nagy filozófus, Rousseau is a szülők és nevelők figyelmébe ajánlotta „Emil, avagy a nevelésről” című pedagógiai művében, 1762-ben. (Érdekességként az előadó – gyűjteményéből – az „Emil, avagy a nevelésről” egy több mint százhúsz éves magyar kiadású példányát kézbe is adta megtekintésre a jelenlévőknek.)

Az előadó vetítettképes előadás keretében ismertette meg hallgatóságával az eredetileg papnak készült Daniel Defoe hányatott életét, részletesen szólt családja államvallással szemben álló, puritán-disszenter elkötelezettségéről, Defoe többnyire csak kellemetlenségekkel járó kereskedelmi vállalkozásairól, politikai szerepvállalásairól, balsorsos újságíróskodásáról, pellengérre állításáról, igaztalan meghurcoltatásairól. Kerecsényi Zoltán elmondta, Defoe a Robinsont öregen, fáradtan, kiábrándultan vetette papírra, melynek alapja valós történet egy bizonyos Alexander Selkirk nevű matróz élményei, feljegyzései alapján, aki négy és fél évig élt egy lakatlan szigeten. Defoe nem gondolta, hogy a Robinson Crusoe világsikert fog hozni. Robinson alakjában a reménytelen helyzetekben sem kétségbe eső, optimista, praktikus megoldásokat találó, leleményes, keményen munkáló, egy vad szigetet „civilizáló”, az Istenhitét sem elveszítő, „bibliás” alkotó embert mutatja be. Defoe Robinsonja tele van vallásos utalásokkal – tükrözve a szerző puritán-moralista elveit. Ezek a moralizáló Defoe-i nézetek megérintették az „Erkölcsi beszédeket” író és tartó jeles reformkori magyar irodalmárt, természetbúvárt, pedagógust, társadalomkritikust, Vajda Pétert is. Vajda gondolkodásához közel állt a puritanizmus vallási-politikai mozgalma, a defoei puritán erkölcsi szemlélet, éppen ezért elbűvölték a Robinson valósághű, „naturalista” részletei is, s így nem véletlenül nyúlt hozzá, fordította le azt magyarra. Vajda is hasonló vegzálásoknak volt kitéve szabad szelleme, haladó erkölcsi vélekedései miatt, mint Defoe. Mindkettőjük élete hasonlóan, vitákba keveredve, zaklatottan ért véget sajnos – ismertette Kerecsényi Zoltán.

Az EpVE Vajda Péter Emlékprojektje keretében online olvasói klubot, „Robinson Crusoe Olvasó Klubot” alakított, tizennyolc pápai és környékbeli önkéntes, „klubtag”, felolvasó fejezetről fejezetre, hangrögzítőre olvassa a Robinsont egy online, az Egylet által a jövő év elejére összeálló ún. „hangoskönyv” céljából.

Az október elsejei, zárt térben lévő programon, az előadáson – úgy, ahogy a három héttel ezelőtti egyleti programon is – a jelenlévő hallgatóság kötelezően maszkot viselt, az előadói terembe való belépéskor pedig az Egylet egyik önkéntese minden résztvevő kezét fertőtlenítette. Aki pedig akart, az Egylet egyedi, hímzett logójával ellátott maszkjából is tudott vásárolni.

A Batthyány-relief alá az Egylet nevében Kerecsényi Zoltán, Váminé Molnár Emma, Vajda Péter szülőhelye, Vanyola község nevében pedig Varga Rita polgármester és Fehér Mária címzetes főjegyző helyezték el a tisztelet koszorúit. Versszavalattal Horváth Lászlóné működött közre.

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE)

*Az 1840-es évek magyar iparpártoló mozgalmáról érdekességképpen lásd
Horváth Attila „Az első magyar kereskedelmi társaságokról szóló törvény”
című írását:
http://real.mtak.hu/35029/7/Az_elso_magyar_kereskedelmi.pdf