Pápai Petőfi Városbarát Egyletünk (PVE) egy-két önkéntese 2023. november 2-án, Halottak Napja reggelén munkaeszközöket ragadott, pár zsák földet vásárolt, továbbá felajánlott terméskövekkel, virágokkal útra kelt, hogy a Pápa melletti Mezőlak község sírkertjében helyrehozza a tragikus sorsú, ukrán származású Istenes-Iscserekov András (1915–1947), néhai pápai pedagógus, a valaha József Attilát szellemi példaképének tekintő képzőművész sírhelyét. Miazhogy helyrehozza? A semmiből újat alakítson ki neki, hogy az emlékezete ne vesszen a feledés homályába.

Istenes-Iscserekov András: Önarckép (akvarell)
(Kép-forrás: Gábrielné Jáger Teréz: In memoriam Istenes-Iscserekov András festőművész /1915–1947/. = Pápai Kristály, 2002. ősz–tél, 1. p.)

Egyletünk 2017 óta már nem egyszer felhívta a figyelmet Istenes-Iscserekov András mezőlaki, temetői síremlékének szomorú állapotára. Az elmúlt évtizedek során méltatlanul elhanyagolt emlékhelyhez az utóbbi időkben – ha utunk arra vitt – be-betértünk egyleti önkénteseinkkel, amennyire lehetett, mindig gyorsan megtisztítottuk a gaztól a kicsiny sírhalommaradványt, a kidőlt, elkorhadt fejfát rendre kitámogattuk, rá emlékszalagot kötöttünk, eléje koszorút helyeztünk. Mindig azt éreztük, azt tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül bizony senki más nem nézett soha arra.

(Archív felvételek. – 2017 és 2023 között.)

2017-ben, aztán 2020-ban* is készítettünk egy-egy szerény felhívást, hogy kis civil társaságunk sajnos nem rendelkezik anyagi rekvizítumokkal, ezért csak „kiáltani”, kezdeményezni tudunk, hogy pápai, Pápa környéki, jószívű „volontőröket” – mesterembert / mesterembereket – keresnénk, akinek / akiknek ha lenne valamiféle fölösleges anyaguk, amiből el lehetne készíteniük nagylelkű felajánlással például egy puritán, de méltó síremléktáblát (vagy akár egy kopjafát) Istenes-Iscserekov András tiszteletére, az mennyire nemes dolog lehetne. Olyan támogató pápai, illetve vidéki műkövesek, sírkövesek jelentkezését vártuk volna, akik felajánlásképpen, díjmentesen elkészítettek volna egy tisztességes kis emlékjelet ebben a Pápa város közeli temetőben.

Több mint két évtizede, 2002-ben kezdeményezték és állították fel Istenes-Iscserekov akkor még élt pápai tisztelői, valamikori barátai – többek között Gábrielné Jáger Teréz tanárnő, Heitler László művésztanár, Szíj Rezső művelődéstörténész – azt a fejfát a mezőlaki temető leghátsó részében (mert tudni illik, hogy régen sok helyütt a temetők végében, a kerítéshez közel temették el az öngyilkosokat), mely azóta abszolút tönkrement, s a sírhalom is teljesen eltűnt. Mi ezt igen szomorúan konstatáltuk. Az elmúlt esztendők alatt mindig a szemünk előtt lebegett Istenes-Iscserekov András emlékezete, mezőlaki nyugvóhelyének sorsa. De aztán közbejött a koronavírus-járvány, annak nyomában a gazdasági krízis, meg a szomszédos orosz-ukrán háború (bizonyára kisebb gondja is nagyobb volt annál mindenkinek, hogy a maga baján, esetleg személyes gyászán túl még ezzel is foglalkozzon), így sajnos mindmáig nem sikerült eredményt elérnünk egy méltóbb síremlék megvalósítása tekintetében.

Éppen ezért az elmúlt hetekben úgy határoztunk, hogy még ha a magunk szerény eszközeivel is, de már tényleg a tettek mezejére próbálunk lépni, a méltatlan állapotot megpróbáljuk megszüntetni. Az idei Halottak Napján kísérletet tettünk egy szemmel látható, érdemleges emlékhely felújítására-kialakítására, melyre ettől fogva majd még jobban szeretnénk odafigyelni.

Viszont szeretnénk, hogyha helyből is akadnának valakik, akik hozzánk csatlakoznának, és segítenének a rendszeres gondozásban. Az itt látható képeken dokumentáltuk csekély munkánk eredményét és a korábbi állapotok archív felvételeit is. Rövidesen a korhadt fejfát is ki fogjuk cserélni, beszerzünk egy szép újat, és majd egy egyleti programot is szervezni fogunk a valaha József Attilát szellemi példaképének tekintő Istenes-Iscserekov András, a méltatlanul elfeledett pápai pedagógus-képzőművész tiszteletére.

Addig is, ha valaki a mezőlaki temetőkert felé jár, térjen már be oda, gyújtson meg egy gyertyát, vagy egy mécsest ennek a megrázó végzetű, életében „gyötrődő, pesszimista lelkű”, de istenkereső embertársunk emlékezetére.

Kerecsényi Zoltán,
a PVE ügyvivője

Pápa, 2023. november 2.

(Fotók: PVE)

(Megjegyezzük, hogy a Heitler László /1937–2016/ művésztanár úr által 2002-ben alkotott, domborműves Istenes-Iscserekov emlékoszlop a mezőlaki református templom mellett kifogástalan állapotban van /fotóját lásd alább!/, oda is illene néha egy-egy virágot, koszorút elhelyezni a helybelieknek és a pápaiaknak is. De ez az oszlop egy felirat-kiegészítéssel akár a temetőbe, a sírhoz is áthelyezhető lehetne, mely ott méltó síremlékként szolgálhatna…)

***

Az alábbiakban egy archív írás a hajdani Pápai Kristály című irodalmi és kulturális folyóirat 2002. őszi–téli számából, Gábrielné Jáger Teréz (1935–2007) pápai ének-zene tanár, karnagy, zongoraoktató, költő, helytörténeti író tollából:

„In memoriam Istenes-Iscserekov András festőművész (1915–1947)

Istenes-Iscserekov András ukrán származású festőművész 1915. január 14-én született az oroszországi, Perm megyei Vothinszkijzavodban. 1920-ban egy hazatérő magyar hadifogoly hozta Magyarországra édesanyjával együtt.

Nevelőapja halálát követően a Dunaalmási Árvaházba, majd 1927-ben Répási Gyula pápai régész, a Főiskolai Könyvtár numizmatikai gyűjteményének rendezője jóvoltából a Pápai Református Kollégiumba került.

Az igen érzékeny lelkületű diák A. Tóth Sándor rajztanár, festőművész-bábművész ráhatása nyomán lépett a művészpályára. 1936-ban a Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt, ahol Glatz Oszkár, Szőnyi István és Aba-Novák Vilmos tanította. A főiskolán több díjat szerzett, ami örömmel töltötte el, de hányatott élete megfutamodásra késztette.

1942-ben a stúdiumokat befejezve, diploma nélkül tért vissza Pápára, ahol festészettel foglalkozott és óraadó pedagógusként működött közre a pápai gimnáziumban.

Iscserekov András kezdeti sikereiben nem kis része volt a kollégium szellemi közegének, az irodalmi és művészeti életnek. Segítőkész baráti környezetben élt (pl. Szíj Rezső, Cziráki Lajos, Bíró Károly, Rozs János, Závory Zoltán, Somogyi József).

Pápai tanulmányai alatt az Irodalmi és Művészeti Társaság egyik alapító tagjaként fametszetes illusztrációkat készített fiatal költő iskolatársa, Fazekas Mihály: Élni akarok című verseskötetéhez és Szíj Rezső: Misztótfalusi Kis Miklós című könyvéhez. Mind a két mű a pápai főiskolai nyomdában készült.

A Pápai Hírlap 1937. szeptemberi száma az Élni akarok című könyvben megjelent illusztrációkkal kapcsolatosan ezt írta: »Az illusztrátor, Iscserekov András mély művész, gyötrődő, pesszimista lélek.«

Fazekas Mihály: Élni akarok. [Versek.] Iscserekov András fametszeteivel.
Irodalmi és Művészeti Társaság – Pápai Főiskolai Nyomda, Pápa, 1937. (Dedikációval.) – Kerecsényi Zoltán tulajdona.

A Pápai Kollégiumi Lapok rendszeresen közölték fa- és linómetszeteit (Pl. Tanulmányfej; Részlet a Halászbástyáról; Budai lépcsőház a XVII. századból stb.)

Az eltérő felfogású tanárainak hatásait mesterien ötvözte alkotásaiban, a történelmi tárgyú olaj- és tempera kompozícióiban, erőt sugárzó grafikáiban. »Ezeken a nemzeti múltnak vagy a Bibliának az eseményei kaptak modern értelmű és fölöttébb friss festői értelmezést. Mintha ezek ellenpéldáit akarta volna megmutatni leheletfinom, légiesen könnyed vízfestményein, virágcsendéletein és Pápa környéki, vagy balatoni tájképein.« (Szíj Béla művészettörténész)

A filozofikus hajlamú festő a Bakonyban, a Balaton vidékén barangolva festett és sokat gondolkodott. »Úgy hiszem, életem legkedvesebb barátai a fák lesznek« – írta egyik levelében.

A természetbe való menekülése a problémák elől sem hozta meg lelki vigaszát, amihez gyógyíthatatlan betegsége is hozzájárult. 1947. július 27-én a mezőlaki állomáson vonat elé vetette magát. Nyughelyét az ottani temető sarka őrizte, aminek helye szinte feledésbe merült.

»Egy nyári napon azonban végigfutott a hír a városon, hogy a vörös szakállú, búskomor festő a vonat alá vetette magát, mint József Attila. Nagy, véres sáljáról is beszéltek, amely rátekeredett a tengelyekre. Valami összerándult bennem. Az egykori – művészek közelében támadt – izgalom átváltozott bennem megrendüléssé, vallásos áhítattal kezdtem tisztelni az önpusztító alkotókat. Mórocz Sándor és Nagy László is eltűnt már akkor látókörömből, de az én diákfejemben mégis úgy éltek tovább, mint az öngyilkos Iscserekovics András utódai. Mint a jövő nagy ígéretű festői...« (Csoóri Sándor)

Több kiállításon szerepelt:
– Nemzeti Szalon, 1941, 1942;
– Győri Képző- és Iparművészeti Társulat, 1942, 1943, 1944;
– Képzőművészeti Múzeum, 1942;
– Négy dunántúli festő – Műbarát, 1944;
– Pápai Tárlat, 1943.

A Mezőlaki Önkormányzat, az Általános Iskola, a »DRUSI Baráti Kör« és a Református Egyházközség emléknapot rendezett Iscserekov halálának 55. évfordulójára Mezőlakon, 2002. május 31-én. A megemlékezés a temetőben fejfaavatással kezdődött, ahol a festőművész életútját Hargita Pál református lelkipásztor méltatta. Többek között kiemelte, hogy az idegen országból idekerült tehetség magyar lélekkel imádta az Istent a természetben, a felhőkben és a virágokban.

A Heitler László festőművész által készített domborműavatásra és koszorúzásra a református templom melletti parkban került sor. A szépszámú hallgatóság előtt Szíj Rezső művészettörténész, volt iskolatárs a nap jelentőségét s az egykori pápai diák emlékét idézte. Kerpel Péter művésztanár a református gimnázium részéről meleg szavakkal emlékezett az elhunytra. Kocsis Tibor polgármester a település nevében szólva hitet tett a mester esztétikai értékeinek megismertetésére és ápolására. Végül a helyi művelődési otthonban a Heitler László által rendezett tárlatot Szíj Rezső, a falu szülötte nyitotta meg, ahol a kortárs festőművész barátok egy-egy képe is bemutatásra került (pl. Cziráki Lajos, A. Tóth Sándor, Bíró Károly, stb.). A gazdag festői alkotásokból való összeállítás sok szép gondolatot és érzést indított el a szemlélőkben.

Az események alatti színvonalas, élményteli műsorról a református gimnázium tanulói és a pápai Vadvirág Néptáncegyüttes táncosai gondoskodtak.

Az emléknap kellően hozzájárult Istenes-Iscserekov András pedagógus-festő behatóbb megismeréséhez, hagyatékának feltárásához és gondozásához…”

(Forrás: Gábrielné Jáger Teréz:
In memoriam Istenes-Iscserekov András festőművész /1915–1947/. =
Pápai Kristály, 2002. ősz–tél, 1–2. p.)

Fazekas Mihály: Élni akarok. [Versek.] Iscserekov András fametszeteivel. Irodalmi és Művészeti Társaság – Pápai Főiskolai Nyomda, Pápa, 1937. (Kerecsényi Zoltán tulajdona.)

Fazekas Mihály:
Vers magamról

Megropogtatott már erőskarú rémület,
csorgatta vérét rajtam sok délután
és sok akarat sűrüsödött nagyra bennem,
mint gombafolyásnál a zizegő fű
s lám kullogó napokba hull az életem
s fürge mosolyokban hiába melegszem
fél tüdővel és fél erővel mindig
rajtam hancurozik a halál.

(Forrás: Fazekas Mihály: Élni akarok. [Versek.] Iscserekov András fametszeteivel.
Irodalmi és Művészeti Társaság – Pápai Főiskolai Nyomda, Pápa, 1937. 21. p. –
Kerecsényi Zoltán tulajdona.)

*Archív – 2020 decemberéből: https://www.facebook.com/elsosorbanpapaivarosbarat/videos/140571814172995
(Letöltés ideje: 2023. november 2.)