Az emléknap a református templomban vette kezdetét, ahol Gránásiné Bácsi Tünde igazgató köszöntötte az emléknap résztvevőit, kiemelten a költő jelen lévő özvegyét és unokáját, valamint dr. Kovács Zoltán államtitkárt, országgyűlési képviselőt. Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg az emléknapot. - Az élő Isten drága kincset bízott ránk, a Jézus Krisztus evangéliumát. Ha ezt ránk bízta, akkor nekünk ezt vállalnunk kell, akár konfliktusokat, szenvedéseket is elhordozva. Jézus Krisztus odaadást, önmegtagadást vár el tőlünk. Ma Európában ez különösképpen fontos, ahogy akkor is fontos volt, amikor Csoóri Sándor, iskolánk egykori diákja szolgált ebben a hazában, küldetéses, hitvallásos, konfliktusokat felvállaló, szenvedéseket is elhordozó szolgálattal. Csoóri Sándor egy nehéz időben, az Isten elhívott eszköze volt, magyar nemzetünk, értékünk, identitásunk, örökségünk számára. Áldjuk az élő Istent mindazért, amit az Úr rajta keresztül elvégzett - fogalmazott nyitóbeszédében Steinbach József.

A beszédet követően Diákévek harangzúgásban címmel irodalmi-zenés összeállítást láthattak az emlékezők az Ígéretes Együttes és a gimnázium diákjainak közreműködésében. A színvonalas műsort Mayerné Pátkai Tünde igazgatóhelyettes rendezte.

Ezt követően a gimnáziumban folytatódott a program, Lázár Györgyi szobrászművész Csoóri Sándorról készült réz domborművének felavatásával. Az alkotás leleplezését követően Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője, a Pápai Református Könyvár és Gyűjtemények igazgatója szólt a jelenlévőkhöz. Köntös László megrendítő beszédében úgy fogalmazott, hogy Csoóri barátságos, kedves, közvetlen ember, de ugyanakkor súlyos személyiség volt, akivel most közösséget vállalnak, ám ez manapság sem kockázatmentes. - Súlyos volt az a szellemi tartalom, amelyet ő képviselt. A rendszerváltást követően, az ateizmus letűnése után Csoóri Sándor megszólalt és megszólalt benne a folytonosságot őrző lélek. Azt mondta, hogy ehhez a folytonossághoz ragaszkodni kell, mert e nélkül meg fogunk szűnni. Csakhogy a magyar szellemi élet nagy része kiközösítette őt. Csoóri Sándor, akivel most közösséget vállalunk, élete egy meghatározott részét, ha nem is teljes kiközösítettségben, de magányban élte. Mert nem hagyta a hagyományt. A dombormű kitételével e szellemiséggel vállalunk szimbolikus közösséget, s hitet teszünk az általa képviselt folytonosság mellett - mondta beszédében Köntös László.

Balogh Júlia, Csoóri Sándor özvegye úgy fogalmazott a sajtó kérdésére, hogy a költőnek Pápa a világ közepét, az otthont jelentette. Mindent, amit hitben, emberségben, magyarságban lehet, itt tanult - mondta az özvegy hozzátéve, Csoóri Sándor szellemi örökségének rendben tartása nagy felelősség.

Rövid szünetet követően az iskola dísztermében folytatódtak a programok, előadásokkal. Az érdeklődők többek között Csoóri életművével ismerkedhettek meg, de egykori osztálytársa is mesélt a költő diákéveiről, valamint a kollégium rendszerváltást követő újraindításában betöltött szerepéről is hallhattak. Az emléknap Áldozó Tamás polgármester köszöntőjével ért véget.