1881-ben adták át az akkori Széchenyi téren a kőszínházat, miután 1873-ban leégett az addigi színház fából készült épülete. Állítólag Steinberger Ignácz színházi szolga gyújtotta fel, bosszúból, miután elbocsátották.

A kőszínházban 8-8 páholy kapott helyet, illetve egy mintegy 500-550 férőhelyes nézőtér. Az előcsarnokból lépcsősor vezetett a páholyokhoz, jobb kéz felől volt megtalálható a pénztár, balra pedig a ruhatár, a mennyezetet arany stukkók díszítették.

Az akkori Széchenyi téren két jelentős épülete létesült addigra a vallási elnyomás alól felszabaduló reformátusságnak, a 19 század végére felépült a kollégium mai épülete, később a Nátust bővítették, mely 1912-re nyerte el mai formáját.

II. József 1781-ben kiadott türelmi rendeletét követően, belső udvaron és torony nélkül épült mai ótemplom egy évszázad múltan az egyre bővülő gyülekezet számára szűkösnek bizonyult, ezért felvetődött egy új templom építésének a terve. Mivel a Széchenyi téren egyfajta református fő tér formálódott, felmerült részükről az igény, hogy annak központi helyét foglalhatná el az új templom.

A Nátus épülete 1915-ben

A hely azonban foglalt volt: itt volt a Sétatér és itt állt a városi Jókai Színház. Ezért a presbitérium 1906-ban kérvényt nyújtott be a városhoz, melyben előadták tervüket és kérték a tér átadását, valamint a színházépület lebontását.

A város vezetése és Fenyvessy Ferenc főispán is hajlottak a terv elfogadására, de ellenértéket kértek, hogy a színházat máshol felépíthessék. Végül az 1910. december 5-i közgyűlés nagy többséggel átengedte a teret az egyháznak 30 ezer korona ellenében. A vételárat az egyház 1911. október 31-én befizette, a város pedig kötelezettséget vállalt, hogy tíz éven belül lebontja a színházat.

A Református Kollégium épülete 1930-ban

Az első világháború azonban keresztülhúzta a számításokat. Az egyház az adományokból időközben összegyűlt 200 ezer koronát hadikölcsön-kötvényekbe fektette, amik a háború után teljesen elértéktelenedtek és a színház lebontása is elmaradt. Kis József ugyan 1926-ban újrakezte az adománygyűjtést, de egy évvel később bekövetkezett hirtelen halála miatt − gyűjtőkörútja során szenvedett balesetet − a feladat befejezése már utódjára, Ólé Sándorra hárult, aki elődjéhez hasonló ügybuzgalommal végezte a szervező- és gyűjtőmunkát. Végül 1931-ben lebontották a színházat és megkezdődhetett a templomépítés.

A bontás előtti utolsó kép

A templom alapkövét 1932. szeptember 20-án tették le és két évvel később, 1934-ben már a csillagok is felkerültek a tornyok tetejére. 1936-ban került a tornyokba a négy harang: szeptember 20-ai felszentelésükkor 218 év után először szólt református harang Pápán.

1937-ben készült el a templom berendezése, a szószék és a Mózes-szék. A Dudás Kálmán tervei alapján készült templom felszentelésére 1941. október 31-én, a reformáció ünnepén került sor. 1941-ben az ótemplom 1858-ban épült orgonáját átszállították az új templomba, majd az ötvenes évek során ennek a részeit is felhasználva készült el a mai orgona, amit 1959. június 21-én szenteltek fel.

Forrás: Wikipédia, Nádasdy Lajos: A pápai kőszínház története
Fotók: JMVK