Egy mára csaknem elfeledett, 140 évvel ezelőtt született jeles pedagógusra, dr. Földy Józsefre emlékezett és emlékeztetett az Elsősorban pápai Városbarát Egylet (EpVE) 2021. október 13-án, a Pápa, Török Bálint utca 16. számú lakóháznál, Földy professzor egykori otthonánál. A koszorúelhelyező emlékalkalmon Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő idézte fel a hazai görög és latin stúdiumok sokoldalú, odaadó művelőjeként, nemzetépítő-emberépítő alkotóként tevékenykedő néhai tudós tanár életművét.

A kecskeméti születésű, hajdani kiváló tudós-pedagógus neve legtöbbek előtt az ókor egyik nagy „enciklopédiájának”, Sztrabón Geógraphikájának magyar fordítójaként csenghet ismerősen. 1933-ban, a Magyar Tudományos Akadémia akkori főtitkára, Balogh Jenő megbízásából – a pápai Török Bálint utca 16. számú ház falai között – megkezdődött fordítói munka dr. Földy József munkásságának a megkoronázása volt. Az első geográfusnak tekinthető, pontoszi görög, vagy kappadókiai nemzetiségű ókori utazó, földrajzi író, Sztrabón hatalmas művének dr. Földy József általi magyar nyelvű átültetése óriási teljesítmény volt; közel két évtizeden át dolgozott rajta, ám az csak halála után, posztumuszként, 1977-ben láthatott napvilágot.*

Földy zseniális tudással rendelkezett, hat vagy hét nyelvet ismert tökéletesen, de foglalkozott az arab, a héber és az arám nyelvvel is. Szegény sorból emelkedett fel, színjelesen végezte a gimnáziumot és az egyetemet is; professzorai már harmadévesen méltónak tartották nemcsak a tanári működésre, hanem a doktori címre is. Szaktanári képesítést magyar nyelv és irodalomból, latin nyelv és irodalomból, görög nyelv és irodalomból szerzett. Azon kívül gyorsírásból és gépírásból is tanári oklevelet nyert s egyik nagy propagálója és kezdeményezője volt annak, hogy a gyors- és gépírást tanítsák a gimnáziumokban is. Műfordítói tevékenysége is igen fiatalon indult, 1903-04-ben jelentette meg Démoszthenész és Platón munkáinak fordításait. Az újgörög irodalom magyar tolmácsolóinak egyik úttörőjévé vált.

Mielőtt Pápára került, tanított Nagykanizsán, Temesváron, Debrecenben, Budapesten, Rákospalotán, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön. Részt vett az első világháborúban, az olasz fronton teljesítve szolgálatot, ahol meg is sebesült, majd fogságba is esett. Mivel hazatértekor korábbi, székelyföldi, iskolai állomáshelye román felségterület lett, és ő nem volt hajlandó letenni a hűségesküt, Budapestre költözött. A forradalmak, s a sok létbizonytalan viszontagság után 1923-ban kapott meghívást a Pápai Református Kollégium főgimnáziumába. Tanári székfoglalóját az ókeresztény latin költő, Decimus Magnus Ausonius (310–392) grammatikai és réthori tevékenységéről tartotta, mely nyomtatásban is megjelent az 1926-27-es iskolai évről szóló kollégiumi évkönyvben. (Dr. Földy József gimnáziumi tanár: D. Magnus Ausonius mint grammaticus és rhetor – Székfoglaló értekezés.)

Élete legteljesebb korszakában – mintegy negyed évszázadon át, 1924 és 1946 között – a Pápai Református Kollégium görög-latin tanáraként működött. Középiskolai görög-magyar szótára, értékes tankönyvei hosszú időkön át állták meg a helyüket. Előadásait a kor tudományos szintjén közvetítette, az ókori világ szeretetére tanítva a fiatalságot.

Tanársága mellett tagja volt a Pápai Kaszinónak, 1923 és 1947 között annak könyvtárosi tisztségét is ellátta; 1934-ben vállalkozott a Pápai Kaszinó százéves történetének a megírására is. Kedvelt, népszerű előadó volt, szívesen hívta többek között a Pápai Jókai Kör is.

Ha a pápai Török Bálint utca 16. számú ház falai beszélni tudnának, tanúskodhatnának arról, hogy dr. Földy József hány esti és éjszakai órát tölthetett magányában, könyvek fölé hajolva, míg elkészült számos értékes munkájával, például az éppen 90 esztendeje, 1931-ben, Pápán napvilágot látott Görög-Magyar Szótárával.

Szabó Kálmán (1940–1990) klasszika-filológus, irodalomtörténész, egyetemi docens írta a Pápai Öregdiákok Baráti Körének 1985-ös évkönyvében, Földy Józsefről szóló emlékírásában:

„A Pápán töltött évtizedeket méltán tekinthetjük Földy József életútja nemcsak legharmonikusabb, de eredményekben is leggazdagabb korszakának. Tanári működéséről legendák szállnak szájról-szájra… Ennek eredményességét sok száz növendékének nemcsak latin és görög tudása, de szellemisége, hazafias és humanista elkötelezettsége őrzi meg az időben. Ismeretes, hogy szűkebb szaktárgyain kívül más tárgyak oktatásából is önzetlenül részt vállalt, nem ismert munkaidőről szóló előírást, tanítványai előtt háza mindig nyitva állott. Hihetetlen szerénységére vall, hogy nem törekedett címekre, rangokra, pozícióharcoktól távol állott, de filológiai munkáiról is ritkán ejtett szót, még tanártársai előtt is. Így azután még kollégái számára is meglepetésszámba ment középiskolai görög-magyar szótárának kinyomtatása, amely 1931-es megjelenése óta sokáig volt hasznos segédkönyv, és ma is értékes szakmai könyvritkaság. Közéleti szereplései is szakmai jellegűek voltak, a helyi Jókai Körben, a Református Leányegyletben tartott előadásokat Pápa értékes irodalmi hagyományairól, az antik regényről, Horatiusról és az újgörög irodalomról. Ugyan e körben mutatta be új fordításait, amelyek joggal keltettek feltűnést…”

Ha a pápai Török Bálint utca 16. számú ház falai beszélni tudnának, elmondhatnák azt is, hogy dr. Földy József milyen lelkiismeretes, melegszívű családapa volt, hogy egy négygyermekes özvegyasszony hű férje, gyermekeinek nevelője is volt. Életét piarista szerzetesként kezdte, majd kilépve áttért a református vallásra, sőt lelkipásztori képesítést is szerzett.

Sajnos, több kiadatlan kézirata közül számos dolgozata a világháborús pusztulás áldozata lett, 1945 tavaszán lakását gyújtóbomba találta el, mindene elégett. 1947-es nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött, de élete utolsó két évtizedében is aktív maradt, folytatta a Sztrabón fordítást, aktív tagjaként a lágymányosi Fáklya Klubnak többször tartott irodalmi előadásokat. Megalapításától fogva, haláláig tagja-választmányi tagja volt az Ókortudományi Társaságnak.

A magas kort – 84 esztendőt – megért tudós-tanár 1965. december 28-án hunyt el Budapesten.

-----------------------------------------------------------------------

Részlet Pamlényi Ervin (1919–1984) történész, a Századok szerkesztője „A magyar Strabon viszontagságai” című, 1981-es, Magyar Nemzetbeli cikkéből:

„1881. április 16-án, Kecskeméten, paraszti családban született. Jelesen elvégezte a piaristák ottani gimnáziumát, szülei azonban nem tudták tovább taníttatni. Belépett tehát a rendbe, amely a budapesti tudományegyetemre küldte a tehetséges fiatalembert. Szegényebb családok fiai számára a felemelkedés egyik lehetősége akkoriban a katonai, vagy papi pálya volt. 21 esztendős, amikor 1902-ben doktori szigorlatot tesz, magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerez. Közelebbről nem nagyon ismerjük a fiatal tanár egyéniségét, de néhány vonásra következtetni lehet abból, hogy 1912-ben kilépett a rendből, s miután emiatt nehezen tudott állami vagy egyházi iskolában elhelyezkedni, egy ideig magán gimnáziumokban tanított, majd merész fordulattal áttért a református vallásra, sőt lelkészi képesítést is szerzett.

Katonai szolgálat és másfél éves olasz hadifogság – újabb nyelvek tanulásával – szakítja meg pályáját; utána a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumba kerül, ahonnan azonban csakhamar repatriál, mert nem akarja a hűségesküt letenni. Ekkor kerül Pápára, a nagy hírű kollégiumba, ahol 24 esztendeig egyfolytában tanítja latin-görögre, az ókori világ szeretetére a fiatalokat. Meg is nősült, egy négy gyermekes özvegyasszonyt vett feleségül; lelkiismeretes, melegszívű családapa volt.

De Földy József mégsem csak egy a vidéki tanárok közül: hat vagy hét nyelvet ismert tökéletesen, de foglalkozott az arab és héber nyelvvel is. Már korán megjelentek Demosthenes- és Platon-fordításai, latin és görög nyelvtanai, szótárai, műfordításai. Tanítványai, mint kitűnő tanárról emlékeznek meg róla, sok népszerű tudományos előadást is tartott a Jókai irodalmi körben, hosszú éveken át a Kaszinó könyvtárosa is volt. De aki figyelmesen végignézi munkái jegyzékét, a harmincas évek közepén észreveszi publikációi elapadását. Pedig itt fordul pályája, itt emelkedik magasabbra.

Ebben az időben járhatott Pápán Balogh Jenő volt igazságügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka. Balogh Jenőnek volt pillanatnyi ötlete, vagy Földy ajánlotta-e fel, ma már nem tudni – bár az utóbbi a valószínűbb –, de tény, hogy Balogh Jenő felkérte és megbízta: fordítsa magyarra Strabon kötetét.

Földy természetesen haladék nélkül nekilát a munkának, egyedül egy olyan feladatnak, amit Franciaországban Napóleon kezdeményezésére 1805-1819-ig tizennégy év alatt végeztek el; Strabon orosz nyelvre való fordítását is egy számos tudósból álló bizottság készítette el. Földy, tanári munkája mellett, közel húsz esztendeig ezen dolgozott.

Egyik kollégája később arról ír, hogy »a diákmozgalmi és a városi társadalmi élettől távol tartotta magát, de magányában – tudtunkon kívül – lefordította ógörögből Strabon hatalmas földrajzi művét, a Geographikát.« Hány esti és éjszakai órán kellett a könyvek fölé hajolnia, míg elkészült a kb. 1500-1700 oldalas kézirat, hány földrajzi nevet, népnevet kellett azonosítania, hány magyarázó jegyzetet kellett készítenie ehhez a munkához, mely a francia kiadás előszava szerint »a tudománynak majdnem az egész történetét magában foglalja Homérostól Augustus koráig«. S mindezt végül is Pápán, egy kis vidéki városban, ahol meglehetősen kevés szakkönyv állt rendelkezésére, és ahonnan hosszú listákkal minduntalan Pestre kellett utaznia, hogy a nagy könyvtárakban feleletet találjon problémáira.

Közben 1945 tavaszán lakását gyújtóbomba találja el, mindene elég, s elveszti kis kőszegi házát is, ahová szeretett volna majd végleg visszavonulni.

1947-ben nyugdíjba megy, s valamikor az ’50-es évek elején elkészül a fordítással, jegyzeteléssel. Ekkor már Pesten lakik. Ezen a ponton elsötétül a kép. A munkát elviszi az Akadémiára, de ott természetesen nyoma sincs már az egykori főtitkár megbízásának. 1957-ben a VII. könyv fordítása megjelenik az Antik Tanulmányokban, de – mint mondják – nincs pénz a mű kinyomtatására. Nyilván nem ismerik fel értékét. A fordítónak most – egy feljegyzés szerint – »szinte házalnia kellett vele«, míg végül beteszi íróasztala fiókjába, hogy soha többé elő ne vegye.

Földy József semmiféle kitüntetésben, elismerésben addig nem részesült. De 1963-ban az Egyetem gyémántdiplomával tisztelte meg, mert 60 éve doktorált és 45 évig tanított. Ekkor kereste fel Fodor Gábor, a Népszava megbízásából: hófehér hajú, ránctalan bőrű, friss gondolkozású idős tanárembert mutat be. A Strabon-fordításról már csak mellékesen beszél, s mikor vendége az életmű után érdeklődik, inkább tanítványait említi. Két esztendő múlva meghal, a Magyar Nemzet a Naplóban meleg szavakkal parentálja el, megemlítve, hogy lefordította az MTA megbízásából Strabon hatalmas munkáját. Újabb 12 év telik el, mikor a Gondolatnál megjelenik a csaknem 1000 oldalas kötet. Ekkor már kritikák sora méltatja Földy József nagy tudományos teljesítményét.

Hát ilyen történetekre bukkanhat az, aki óvatlanul belelapozgat egy könyvbe; s utána eltűnődhet azon, hogy ez a vidéki tanári rend hány kimagasló tehetséget adott a tudománynak, az irodalomnak, akik a tanítás mellett, a családtól, a pihenéstől megvont óráikat ilyenféle feladatokra áldozták, a nemzeti műveltséget gyarapították. Földy József is ezek közül való volt; a magyar Strabon – ha a fordító életében nem is méltányolták eléggé – értékes örökség…”

(Forrás: Pamlényi Ervin: A magyar Strabon viszontagságai. =
Magyar Nemzet, 1981. június 28. 9. p.)

A megemlékezésen Kaprinayné Megyeri Zsuzsanna, Zábrák Károlyné és Recse Sándor egyleti önkéntesek helyeztek el emlékkoszorút Földy József fehérmárvány táblája alá.

***

Az érdeklődők figyelmébe, szíves elolvasásra ajánljuk Szabó Kálmán: Földy József görög-latin filológiai munkássága című tanulmányát, mely a Pápai Öregdiákok Baráti Körének 1985-ös évéről szóló évkönyvében – Ferencz József köri főtitkár szerkesztésében-kivitelezésében – látott napvilágot.

****

*A Geógraphika hüpomnémata Sztrabón jegyzetei a saját utazásairól és más földrajzi írók munkáiról. Ahogyan Hérodotosz a történeti munkáját az eredeti helyszínek felkeresésével írta, úgy Sztrabón is nagyrészt arról ír, amit saját szemével látott. A címet legtöbbször rövidítve, Geógraphika címen közlik, azonban ez összetéveszthető Eratoszthenész Pentatlosz ugyanilyen című munkájával (Geógraphika).

A Pápa, Török Bálint utca 16. számú lakóház ódon lépcsőháza. A lépcsők, melyeket a Pápai Református Kollégium híres-neves tanára is nap mint nap koptatott. Ha ezek a lépcsők és falak beszélni tudnának…

(Forrás: EpVE-Hírlevél,
fotók: EpVE, Kerecsényi Z.)