2023 karácsonya felé a Nagy László (1925–1978) és Ágh István (1938– ) Kossuth- és József Attila-díjas költők iszkázi szülőháza előtti fenyőkre is leszálltak az angyalok. Varázslat karácsonyfára? – juthatott eszébe az arrafelé járóknak az ismert Ágh István-i verscím. A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) – mely önként vállalt, fontos feladatai között tartja számon Petőfi Sándor (1823–1849) mellett Nagy László költő, egykori pápai diák helyi kulturális emlékezetben tartását is – néhány lelkes önkéntese papírból karácsonyi angyalkákat hajtogatott ezekben az adventi napokban, melyeket karácsony közeledtével elvittek az iszkázi emlékháznál magasodó örökzöldekre.

Az angyalok az Örökkévaló, az örökkévalóság, az öröm hírvivőit jelképezik. A múltból számos alkotást ismerhetünk, melyek festők, poéták szemével láttatják ezeket a természetfeletti, szellemi lényeket. Nagy László költészetében is megjelentek-megjelennek hol pozitív, hol kevésbé pozitív szimbólumként (pl. A Zöld Angyal; Az angyal és a kutyák; Karácsony, fekete glória). Ezekkel a kis papírangyalkákkal a néhai magyar parasztság „embert szerető és Istent imádó” világára, hajdani korok kedves falusi karácsonyaira kívántak emlékezni és emlékeztetni az egyletiek. Valaha e tájon, Pápa vidékén a karácsonyfát házilag készített süteményekkel, almával, dióval, aszalt gyümölcsökkel, pattogatott kukoricával, fényes sztaniolba csomagolt kockacukrokkal, kézzel ekecsölt díszekkel – például karton meg krepp-papírcsillagokkal vagy éppenséggel hasonló papírangyalokkal – ékesítették; s a karácsonyeste elmaradhatatlan része volt a házról házra járó „pásztorolás”, betlehemezés majd pár nappal később a regölés és a „háromkirályozás”. A családoknál, a karácsonyi ajándékhozók emlegetésekor a Jézuska mellett az angyal is szokásos volt, sok helyen máig ekképp mondják.

A PVE önkénteseinek idei karácsony előtti, adventi, rendhagyó, iszkázi „angyalkás” napja versolvasással, énekléssel, kötetlen emlékidézéssel telt a Nagy László Emlékház bolgár szobájában. Többek között részleteket olvastak fel Ágh István-Würtz Ádám: Hányat nézek a naptárban? – Régi falusi ünnepek című kötetének téli, karácsonyi népszokásokkal kapcsolatos fejezetéből, sőt a civil társaság vezetője még egy eredeti köcsögduda segítségével egy ősi, dunántúli regöséneket is előadott.

De elhangzott Nagy László éppen öt évtizeddel ezelőtt, 1973-ban megjelent nagy jelentőségű kötetéből, a Versben bujdosóból A karácsonyfás ember című írása, továbbá a jelenlévők elénekelték Gárdonyi Géza (1863–1922) író, kántortanító – akkor még Ziegler Gézaként – a közeli Devecserben, 1882-ben szerzett Fel nagy örömre kezdetű, gyönyörű karácsonyi énekét is.

Az iszkázi „Mikulás-templomban” is megemlékeztek az egyletiek. 1680 esztendeje hunyt el a Mikulás figuráját ihlető, görög származású ókeresztény püspök, Myrai Szent Miklós. Időszámításunk szerint 270 és 343 között élt, és elsősorban adakozási szokásai tették széles körben ismertté. Szegényesen, szűkölködve létezett, de másokkal mindig bőkezű volt. Különösen a gyermekeket szerette, úton-útfélen megajándékozta őket. Nagylelkűségéről történetek maradtak fenn, később ezek miatt avatták szentté, és ezek alapozták meg az embercsemetéket megörvendeztető Mikulás bácsi karakterét szerte a nagyvilágban. Minden nehéz körülmények között élő ember védőszentjeként tartják számon mindmáig. Többek között ő a diákok, a tengerészek, a halászok patrónusa is. (Kerecsényi Zoltán: „Őt dicsérte koldus, árva, / Emlékezzünk jóságára.” – 1680 esztendeje hunyt el Myrai Szent Miklós című összeállítása az infoPápa hírportálon, 2023. december 6-án)

Az 1680 éve elhunyt püspöksüveges ajándékosztó emlékalakja tehát a Petőfi Egyletesek körében is felidéződött az idei Mikuláskor. Szent Miklós/Mikulás megbízásából :) Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő lepte meg a lokálpatrióta, civil csoportosulás – a PVE, valamint a PVE–Vajda Péter Emlékház Baráti Kör – önkénteseit egy-egy Szent Miklósos csokifigurával, illetve szaloncukorral. De nem akármilyen helyen: a Pápa közeli Iszkáz (Alsóiszkáz) ha minden igaz, idén 350 esztendős piciny, római katolikus templomában, melyet anno Myrai Szent Miklós püspök tiszteletére építettek, szenteltek fel.

A sokak által csak „Mikulás-templomként” emlegetett aranyos kis falusi istenházában Kerecsényi Zoltán tartott előadást Myrai Szent Miklós életéről, felolvasta Myrai Szent Miklósos tanulmányát és róla szóló poémáját. Azonkívül bemutatta, elemezte hallgatóságának az alsóiszkázi Szent Miklós-templomocska több száz éves főoltárképét, azt a máig szép, színes, részletes olajfestményt, melyen felfedezhető például az a jelenet, amikor a szent lecsillapított egy tengeri vihart (zarándokútján, Jeruzsálem felé tette, amikor hajója hatalmas orkánba került, s már-már úgy látszott, hogy elsüllyed, imájára a tenger elcsitult, a víz tükörsima lett; egy hajós ugyanakkor a vízbe esett, mire társai kihúzták megfulladt, csakhogy Miklós felélesztette), továbbá azon három leányzónak az alakja is megjelenítődik rajta, akiket megmentett a prostitúcióra kényszerítéstől. Legendája szerint Miklós püspök az ablakon át aranyakat dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek.

A ritkatüneményes műalkotáson Miklós jobb kezében, egy evangéliumos könyvön láthatók az erre utaló attribútumok, a három aranyrög vagy aranygolyó. Az alkalmon Kerecsényi Zoltán méltatta a helyi Kovács István gondnok munkásságát is, aki hosszú idők óta viseli szívén az emlékhely sorsát. Emléktárggyal köszönte meg csupaszív készségeit.

Halott pápai, Pápa környéki meghatározó személyiségekről, példaképekről is megemlékezett a PVE egyleti küldöttsége. A Marcal-völgyi Egeralja temetőjében felkeresték dr. Szakál Sándor (1909–1980) pápai gimnáziumi tanár, tudós helytörténész, író, Szalóky Károly (1911–1997) földműves, parasztköltő, festőművész, honismereti szakkörvezető, műgyűjtő, Szalay Dezső (1939–2022) pedagógus, népművelő, nemesszalóki iskolaigazgató nyugvóhelyét. A küldöttség tagjai – egykori tanítványok, kollégák, tisztelők – 2023 karácsonya felé közeledve szeretettel gondoltak mindegyikükre egy-egy mécses és egy-egy fenyőcsokor elhelyezésével. Emléküket továbbra is fenn fogják tartani.

Ellátogattak Kiscsőszre is, ahol a napokban a római katolikus templom előtt, a „Petőfi 200”, vagyis a Petőfi bicentenárium jegyében ünnepélyes keretek között avatta fel Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke dr. Kovács Zoltán parlamenti képviselővel és Kovács Norbert (Cimbi) polgármesterrel a Lantos Györgyi (1953– ) szobrász, üvegművész keze munkáját dicsérő Petőfi-mellszobrot. Fejet hajtottak, emlékcsokrocskát, ’48/49-es papírzászlócskát raktak le a küldöttség tisztelgő tagjai az egyleti névadó, költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja tiszteletére. Megállapították, hogy ez az új kiscsőszi emlékmű igazi mestermű, a Pápa-környék eleddig legjobb Petőfi-bronzportréja.

A PVE egyik idei, tavaszi műkedvelő kerekasztalán már történt emlékeztetés a 450 éve világra jött bibliafordítóról, Káldi Györgyről (1573–1634). Most, a 2023. december eleji, adventi napokban az egyleti ügyvivő kezdeményezésére a civil társaság kis küldöttsége ellátogatott a néhai, nagyszombati születésű, de vélhetően a felsőkáldi Káldy családból származott tudósember őseinek falujába, Káldra is, hogy ott is fejet hajtsanak a magyar literatúra Pápától nem messzi kötődésű jeles személyiségének emléke előtt.

Úgy tudni, hogy Káldi elődei középkori eredetű, Vas vármegyei nemesek voltak, akik még Veszprém vármegyében is rendelkeztek birtokkal. Az egyleti küldöttség mécsest gyújtott, csokrot helyezett el az immár két évtizede álló, téglából rakott posztamensen látható Káldi-reliefnél. Kerecsényi Zoltán ügyvivő elmondta, hogy a ferences szerzetesek pápai rendháza a kultúra fellegvára volt, jelentős könyvtárral bírtak, rendkívül értékes, közel háromezer kötettel büszkélkedtek, ősnyomtatványokra, köztük a Káldi-féle bibliafordításra is vigyáztak falaik között. (Az alábbi képen Kerecsényi Zoltán kezében – gyűjteményéből – azzal a Káldi György S. J. fordítása nyomán közreadott újszövetségi Szent Bibliával, melyet közel egy évszázada, 1928-ban a Palladis Kiadó jelentetett meg.)

A káldi gyökerű protestáns család sarjának, Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek-bíboros kortársának és rendtársának emlékezetét, munkásságát, 1607-ben elkészült bibliafordítását a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgáló nyelvújító, Kazinczy Ferenc (1759–1831) is nagy becsben tartotta. A Káldi-Bibliát még a magyar irodalmi nyelv megreformálásakor is figyelembe vették.

Végül a kis küldöttség a Káld-hidegkúti Kisboldogasszony-kápolnában, a csíksomlyói Madonna pontos, kicsinyített mása előtt adott hálát az elmúlt egyéves egyleti időszakért s gyújtott gyertyát az Ukrajnában, a Szentföldön élő szenvedőkért, de itt is megemlékeztek a nemrégiben százegyedik életévében elhunyt Dávid Katalin (1923–2023) Széchenyi-nagydíjas művészettörténészről, teológusról is.

Kerecsényi Zoltán egy részletet olvasott fel Dávid Katalin: Egy asszony, öltözete a Nap – Isten anyja a tipológiában című, 2008-as kötetéből („Nebukadnezár álma a hegyről csodálatos módon levált, és a hatalmas bálványszobrot szétzúzó kőről.”) Búcsúzóul elénekelték a valamikori magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánk kezdetű népéneket.

(Szöveg- és fotó-források:
PVE-Hírlevél, Id.Kerecsényi Z.,
Strommer-B. H., Vennes Gy.)