Mesélnél az addigi harcokról a „B” döntő viszontagságairól, a pályáról, magáról a versenyről? Milyen érzés volt az „A” Döntő rajtrácsán állni és onnan elrajtolni? Voltak-e technikai gondotok? Legközelebb hol találkozhatunk veled és a csapattal?

- A szombati napot szabadedzéssel kezdtük. Megint ismerkedés volt a pályával, de nem igazán találtam el a kanyaríveket. Mondhatjuk, hogy a köridő nagyon pocsék volt.
Ezután következett az első időmérő edzés, melyen még kerestem a helyem a pályán. Sajnos a köridőm ismét rossz lett, így a 12-ik helyet sikerült megcsípni.
A második időmérő edzésen sem változott a helyzet, így az első előfutamot a harmadik rajtsorból várhattuk. Délután öt órakor kezdődött az első előfutam, a rajtot sikerült jól elkapni, de hamar legörbült a szám, hisz a teljes hátsó hajtás megszűnt. Kicsit furcsa volt vezetni több mint 500 lóerőt vezetni első kerékhajtással, de legalább kipróbálhattam minden sebességi fokozatát a váltónak. Három kör után a kiállás mellett döntöttem. Ezután estébe nyúló szerelés következett. Köszönet a szervizcsapatomnak.

Vasárnap rendezték a második előfutamot, amelyet kicsit keserű szájízzel kezdtem meg szintén a harmadik rajtsorból. A második előfutamban is volt probléma az autóval, a beszívott levegő hőfoka igen magas volt. Melyet a következő futamra orvosoltunk.

A rajtot jól elkaptam, ötödik pozícióban fordultam el az első kanyarban, melyet a végéig sikerült megőrizni elég szoros befutóval, 3-4-5-ik helyen.

A harmadik előfutamot már a második rajtsorból várhattunk, mely bizakodásra adhatott okot.

Az előfutam rajtját sikerült jól elkapnom, negyedik helyen értem fel az ugratóra, amikor is kedves Svájci sporttársam úgy gondolta, hogy még az egy méter széles A harmadik előfutamot az utolsó előtti helyen zártam.

Következett a ’B’ Döntő, melyen hála istennek az első sor harmadik rajtkockájából kezdhettem.

A rajtrácsra való felálláskor a szalagkorlát felőli rajthelyet kaptam. Melynek akkor nem igazán örültem. Úgy éreztem, hogy esélytelen leszek a másik két versenyzővel szemben. Következett a rajt pillanata én lepődtem meg a legjobban, hogy „csont nélkül” az élre álltam a rajt után. (Köszönet Cuninak).

A harmadik kör végén a célegyenes rávezető kanyarban kicsúsztam, mert túl nagy tempóval érkeztem meg. Ki kellett, hogy tolassak, és újra elindítsam a kanyart. A negyedik kört még így is az első helyen indítottam meg. Viszont az osztrák és cseh vetélytársam utolért. Az ugrató tetején az osztrák sporttárs ki akart forgatni, mely a visszájára fordult és piros zászló lett a vége. Új rajt következett, melyre már az osztrák versenyző nem állt fel. A „B” döntő második rajtja kísértetiesen hasonlított az elsőre. Ismét az élre álltam. Ugyan azt a hibát elkövettem a célegyenesre ráfordító kanyarban kicsúsztam orral neki a szalagkorlátnak. Igen komoly vezetői hiba volt.
A harmadik helyre estem vissza, melyet hála Istennek a következő kör elején, a második pozícióra tudtam javítani. A többiek lemaradása igen nagy volt, így megelégedtem a második hellyel, és behoztam az autót az „A” döntő utolsó pozíciójába.

Az „A” Döntőre való felkészülésünk tökéletesen sikerült rövid idő alatt, külön köszönöm az egész csapatomnak és a kis családomnak a motiválást. Mivel a célt teljesítettük, amit kitűztünk magunk elé, ami az a döntőbe jutás volt, ezért teljes nyugodtsággal álltam föl az utolsó rajtpozícióba. A rajt utáni pillanatban a harmadik sor előtt találtam magam, sajnos rövid ideig. A második sorban lévő autók lejöttek az aszfaltról a murva részre és elsötétült előttem a világ. Talán ez volt a szerencsém, elvettem a gázt, összeszedtem gondolataimat, kitisztult a kép is és a mezőny után eredtem. Az ugratónál a csipet csapat találkozott négy pilóta személyében. Eldönthettem, hogy melyik oldalról kerülöm ki őket. ás máris az első kanyarban a hatodik helyen találtam magam. A Saját tempómat autózhattam három hajtott kerékkel, mivel a bal hátsó féltengely eltört. A harmadik-negyedik kör táján kiesett az előttem lévő egyik cseh versenyző, így az ötödik helyen találtam magam. Mely hála Istennek a leintés végéig nem változott.

Csodálatos érzés volt az a döntőben a rajtrácson állni és onnan elrajtolni.

A helyezés kárpótolt minden bosszúságot, ami a hétvégén történt.

Nem lazíthatunk, hisz az autót revíziózniuk kell a következő hétvégére, Nova Pakára, az Európa Bajokság negyedik futamára. Azt gondolom nem lesz semmi probléma, mert a szerviz csapatom kiváló munkát fog végezni.