Magyarországon 1929 őszén mutatták be az első hangosfilmet. 1930-tól kezdve a legtöbb mozi már csak ezt játszotta, a némafilm korszaka ezzel végleg lejárt. A közönség kezdetben idegenkedve fogadta az új eljárást. A hang és képminőség romlása miatti heves ellenállást végül a technikai újítások törték le. Ennek köszönhetően - rendkívül rövid idő alatt - óriási érdeklődés mutatkozott az új filmek iránt - írja a Simon Zsolt helytörténész a Gróf Esterházy Károm Múzeum közösségi oldalán.

Pápán hosszú ideig két mozi működött párhuzamosan. Az egykori Ady sétányon lévő Jókai Mozgó 1930-ban, a gazdasági válság idején épült, és színházi funkciókat is betöltött.

1938. szeptember 28-án budapesti székhellyel, 10000 pengő törzstőkével alapították meg a Pápai Mozgóképipari Kft-t, ismertebb nevén a „Corso Filmszínházat”. Ügyvezetői Pink Béla, Görgénvi Béla és Gobbi Ede budapesti lakosok voltak.

A mozi felépítésére Singer Antal (1868-1944) kocsmáros Deák Ferenc u. 8. alatti házát vásárolták meg. Az épületterv Pink Béla beltag, budapesti építészmérnök kulcsmunkája volt, aki a kivitelezésre ifj. Faa Mihály helyi építészt kérte fel.
A végeredménye egy hatalmas modernista épülettömb lett, amelybe a téglafalakon kívül döntően beton és vas elemek kerültek beépítésre. Egyedi megoldás volt az üvegpanelekkel tagolt főhomlokzathoz kapcsolódó tetőszerkezet, az úgynevezett függő tető, aminek belső felét a korban modernnek számító tűz-, hő- és hangszigetelő Heraklith-tal szigetelték. A nézőtér fölé egy praktikus emeleti karzat épült, ezzel 450 ember befogadását tették lehetővé. Az emeleti részen volt a gépház és a vetítő. Az alagsorban működött a fűtő-, hűtő és szellőztetőrendszert üzemeltető gépház. A Bauhaus stílusjegyek a belsőépítészetben és a fényes fekete bútorzat formatervezésében is megmutatkoztak.

1939-től a városban minden nagyobb középületet elláttak légoltalmi pincével, a mozit is ennek megfelelően építették meg. A légoltalmi parancsnok Csillag Antal (1898-1978) rendőr főfelügyelő volt. Az ő felügyeletével az alagsorban eredetileg két bombabiztos óvóhely épült, amely 30-30 embernek adott menedéket. A kiépítése során viszont nem számoltak a mozi nézőtere alatt húzódó betoncsövek közé szorított Cinca-patak szivárgásával, amely állandó gondot jelentett a fenntartásukban.

A mozi első igazgatója Gobbi Ede (1887–1963), Gobbi Hilda színművésznő édesapja volt, aki először 3 évig állt az intézmény élén. Gobbi Ede egykor a pápai honvéd 7. huszárezred tisztjeként szolgált, a filmszakmával 1930-ban került kapcsolatba. 1942-ben mint századost a pápai 20. Kiegészítő Parancsnokságra vezényelték. 1944 áprilisában elhagyta a várost, az I. Hadtestparancsnokságnál főleg fővárosiakból szervezett zsidó munkaszolgálatos század irányítására kapott parancsot. A nyilashatalom átvétele után visszatért Pápára, élt a Gróf út 4. szám alatt, utolsó ismert lakhelye a Fő tér 18. szám alatt volt. 1945. április 19-én lefolytatott igazolóbizottsági meghallgatásán az egykori mozgószínház üzemvezetőt Major Tamás nemzetgyűlési képviselő igazolta le.

Mozigépésznek a Jókai Mozgó gépészét, a körmendi Hacker Gyulát szerződtették le. Pénztárosnak és jegyszedőnek hadirokkant, hadigondozott férfiakat vettek fel.
A Pápai Mozgóképipari Kft. 1939 tavaszán kapta meg a használatba vételi engedélyt, és 1948-ig működött. A mozi az államosítás után a MAFIRT kezelésébe került, ahol már Gobbi Ede volt a gazdasági igazgató. Az intézmény felvette a „Petőfi Filmszínház” nevet. (Simon Zsolt)