A gorodoki huszárroham évfordulóján minden évben megtartják a Pápai Hősök Napja rendezvényt.

1914. augusztus 17-én a magyar királyi 5. honvéd lovashadosztály a harci láz hevében nem várta be a kiküldött felderítő járőrök jelentéseit az ellenség helyzetéről. Anélkül, hogy tudta volna, milyen erős ellenség van előtte, s abban a hitben, hogy az oroszok az erélyes támadásnak nem fognak ellenállni, Froreich Ernő altábornagy támadási parancsot adott Gorodok közelében. A roham az orosz tüzérség és géppuskás osztagok tüzében összeomlott, az 5. lovashadosztály 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát elveszítette.

A hős huszárok az ellenség elismerését is kivívták, a túlélőkkel maga az orosz lovashadosztály parancsnoka is kezet fogott. Az orosz parancsnok azt mondta, „gyönyörű roham volt. Gratulálok Önöknek. Én lovas vagyok és tudom, hogy mi ez. Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani.”

A mai megemlékezést fél 11-kor a Téti Ifjúsági Fúvószenekar játéka nyitotta meg a Fő téren, ahova 11 órára a huszárok felvonulása is elért. A Korvin utcában lévő gróf Lubiensky János emléktáblájánál koszorúzzal folytatódott a megemlékezés, majd pedig a huszárok és hagyományőrzők vezette menet átvonult az I. és II. világháborús emlékművekhez.

A megemlékezése Süli Attila, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum bécsi kirendeltségének történész-levéltárosa tartott beszédet, amelyben a 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékezetének fontosságáról szólt.

A rendezvény koszorúzással, majd a Takarodó és a Szózat hangjaival zárult. Közreműködött Kincsel László szavalattal.