A nőnap a 19. században nőmozgalomnak indult, története többnyire összeforrott a munkásmozgalom történetével. Mára ez a jeles ünnepnap elvesztette politikai tartalmát, többnyire virággal, édességgel, kisebb ajándékokkal ünneplik - írja Simon Zsolt helytörténész a Gróf Esterházy Károly Múzeum közösségi oldalán.

Nemzetközi nőnapot Magyarországon a nők először az Országos Nőszervező Bizottság felhívására 1914-ben ünnepeltek. A marginális esemény terjedésében mind akkor, mind a II. világháború után a Szociáldemokrata Párt vállalt jelentős szerepet.

Pápán 1946 októberében a Szociáldemokrata Párt Nőmozgalma indította el az első nőnapot. A havonta megtartott műsoros rendezvényeik szervezője Kocsmáros Józsefné volt, teadélutánjaiknak a Munkás Otthon adott helyet.

A Rákosi-korszakban az állami propaganda a nőnap ünneplését kötelezővé tette. Ennek szellemében az első „Nemzetközi Nőnapot” a városban 1948. február 23-án a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) közös rendezvényén, a Jókai Mozgóban tartották meg. Utóbbi 1957-ben Magyar Nők Országos Tanácsa néven szerveződött újjá.

Az eltérő időpontokban tartott nőnapot a szovjet elvtársak útmutatása szerint 1949. március 8-án tartották meg először. A rendezvényt a Magyar Dolgozok Pártja (MDP), majd utóda, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) városi elnöksége felügyelte. A színes, kultúrműsorral egybekötött nagygyűléseket a Városi Nőtanács bonyolította le. Az összejöveteleiket a városi tanács nagytermében vagy a Munkás Otthonban tartották.

A változások a 60-as években indultak meg, amikor a nőnapi ünnepi gyűlések megszervezésébe a vállalati szakszervezetek – textilgyári, húsgyári, pedagógus – is bekapcsolódtak.

A rendszerváltás után a megemlékezések szervezését a civil szervezetek vették át. Ezeken a családias hangulatú rendezvényeken a nők mindenkori helyzetének kérdése is egyre hangsúlyosabbá vált.

A nőnap ma már a női egyenjogúságról, a nők egyenlő emberi jogairól szól.