Az évente hagyományosan a Kővágóörsi Önkormányzat és a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely (BZSESZÖM) közös szervezésében megvalósuló emlékalkalmon idén elsőként a Bajcsy-Zsilinszky halálának 75. évfordulója jegyében meghirdetett Mit jelent számomra ma a szabadság? című gyermekrajzpályázat kis alkotóit jutalmazták.

A rajzpályázat célja az volt, hogy a gyermekek a saját maguk módján megfogalmazzák-ábrázolják, hogy számukra ma mit is jelent az a fogalom, hogy szabadság. Elsősorban nem Bajcsy-Zsilinszkyt megjelenítő-ábrázoló alkotásokat vártak, de természetesen azt sem zárták ki a pályázat kiírói, mert ugyebár Bajcsy-Zsilinszky Endre számára a szabadság az egyik legfontosabb dolog volt egész életén át; nem véletlenül indított e címen – Szabadság címmel – anno hetilapot is. Közel húsz alkotás érkezett, amelyek közül a BZSESZÖM, a Kővágóörsi Művelődési Ház és Könyvtár, a Kővágóörsi Körkép szerkesztősége, valamint a Kossuth Szövetség Veszprém megyei Csoportja képviselőiből álló zsűri – Iván Katalin tanárnő-zsűrielnök vezetésével – döntése értelmében első helyezett: Horváth Fruzsina 4. osztályos, második: Paál András Richárd 2. osztályos, harmadik: Gelencsér Ábel 2. osztályos, különdíjas: Gelencsér Bianka 2. osztályos tanuló lett; mindannyian a révfülöpi iskola diákjai. A díjazottak emléklapokat, értékes könyveket, s a BZSESZÖM idei Bajcsy-Zsilinszky–emlékplakettjeit is megkapták ajándékul, melyeket Bajcsy Lajos esperes-plébánostól, festő- és grafikusművésztől vehettek át.

A díjátadást követően Horváth Dezső polgármester mondott köszöntőt, röviden ismertetve az elmúlt egy év alatt önkormányzatuk által a Bajcsy-Zsilinszky–emlékház környezetében végzett építő-szépítő tevékenységüket.

A BZSESZÖM alapító-ügyvivője, Kerecsényi Zoltán – az immár majdnem tízéves múltra visszatekintő pálkövei megemlékezések életre hívója, főszervezője – beszédében Bajcsy-Zsilinszky néhai barátait, kortársait idézte, főként a 130 esztendeje született néhai magyar miniszterelnököt-államfőt, Tildy Zoltán református lelkipásztort, aki szerint Bajcsy-Zsilinszky „a nemzet nagy ébresztője volt… A magyar sorsot, utat nemcsak tisztán látta, de minden idegében élte és szenvedte... Írásai mint lobogó láng világítottak rá a mélységek veszedelmeire és mutatták a szabadulás ösvényét… Intett, figyelmeztetett, kért és fenyegetett szüntelenül. Fújta a riadót szakadatlanul…”

Kerecsényi Zoltán kiemelte, tény, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre pályája alatt sok vargabetűt írt le, sokáig keresgélt, sokat vívódott, de sohasem vált kommunistává, sem nem szocialistává. Haláláig a történelmi Magyarország hagyományain, a történeti alkotmányosság talaján állt, e szellemben szervezkedett, követelt nemzeti összefogást, szociális igazságosságot, jogegyenlőséget, függetlenséget. Kerecsényi szerint „vargabetűi”, hibái ellenére Bajcsy-Zsilinszky Endre alakja, életműve mindmáig valamiféle „szellemi gyúanyag”, amiben olyan üzenetek vannak, amelyek a mai magyarság számára is fontosak lehetnek. Ezt bizonyítja az is, hogy immár majdnem egy évtizede rendszeresen összegyűlnek tisztelői születési évfordulónapjához közel Pálkövére, egykori szeretett helyére.

Kerecsényi Zoltán kifejtette, az elmúlt időkben voltak szervezetek, amelyek iparkodtak zászlójukra tűzni Bajcsy-Zsilinszky Endrét, s ezért minden tisztelet, de mártíriumságán túl másra kevésbé világítottak rá; Bajcsy-Zsilinszky humán műveltségére, népművelői, patrióta és lokálpatrióta oldalára nem igen vetült-vetül fény. Máig kevesen ismerik művei közül a Mátyás királyt, a Helyünk és sorsunk Európábant, az Erdély. Múlt és a Jövendőt. Máig kevesen ismerik művészetpártolását, Ady-rajongását, néprajz- népművészet- és népzene- szeretetét is, s hogy sok írónkat, költőnket segítette kenyérhez – például Féja Gézát, József Attilát, Kodolányi Jánost, Sinka Istvánt.
Összefoglalásként Kerecsényi Zoltán aláhúzta, a 2009-ben általa kigondolt, majd 2010-től elindított-rendszeresített pálkövei Bajcsy-Zsilinszky-megemlékezésekkel kezdetektől fogva nem azt szerette volna, hogy pusztán az egy kultuszápolás legyen, hanem hogy Pálköve egyfajta szellemi műhelyt jelentsen, hogy bekapcsolja, „megkínálja”, gondolkodtassa a helyieket, s az idetévedőket a magyarság értékeinek Bajcsy-Zsilinszky-féle szeretete jegyében. Ehhez igyekszik a Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely (BZSESZÖM) hozzátenni.

Az idei emlékprogramot jelenlétével megtisztelő, Bajcsy-Zsilinszky Endrét leszármazottként, anyai ágon képviselő Bajcsy Lajos esperes-plébános Bajcsy-Zsilinszky igazság- és szabadságszeretetét hangsúlyozta ki a megjelenteknek. Mint mondta, pályájának lehet, hogy voltak nehéz vonásai, de odaadottsága és alakulása a vész-események sodrásában a nemzet ügyéért elvitathatatlan és felülmúlja azt, ami esetleg felróható neki. A szenteket nem a tökéletességük miatt avatják, hanem az odaadottságuk, áldozataik, alakulásuk figyelembevételével. Az igazság szolgálata keménységet, harcot kíván, de szabaddá tesz a Biblia szerint – nyomatékosította a lelkipásztor.

A rendezvény keretében bemutatásra került két új kötet is: a Kerecsényi Zoltán szerkesztette Pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Zsebfüzet című helytörténeti kiadvány, amely Bajcsy-Zsilinszky Endre balatoni kötődését taglalja a terület-bérléstől a házépítésig; a másik pedig a Bartha Ákos történész által jegyzett Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet című vaskos monográfia. Bartha Ákos pár hete megjelent munkája szinte az első tudományos igényű életrajz Bajcsy-Zsilinszky Endréről, lerántja a fátylat számos kétes múltbeli-emlékezetpolitikai kérdésről; úgy, mint az ún. Áchim-ügyről, Bajcsy-Zsilinszky antikommunistából kommunistabaráttá való „átmaszkírozásáról”, hogy Bajcsy-Zsilinszky emlékének fenntartása a második világháborút követően sajnos csak kompromisszumok árán volt lehetséges, számos zavarba ejtő dolog „kioperálásával” életművéből. A fiatal történész hallatlanul gazdag könyve felhívja a figyelmet az elmúlt évtizedek Bajcsy-Zsilinszkyvel kapcsolatos kutatási hiányosságaira is.

A programon részt vett az a Rákóczy Sámuel is, akinek néhai balatonrendesi nagyapja anno jó barátságot ápolt a pálkövei „törpebérlő” Bajcsy-Zsilinszky Endrével, akitől még egy dedikált könyv és egy Bajcsy-Zsilinszky feleségétől származó levél is megőriződött a Rákóczy-féle familiáris hagyatékban. Mindezeket természetesen be is mutatta a jelenlévőknek Rákóczy Sámuel.

Végül a június 8-i emlékprogram résztvevői a 75 esztendeje a nyilasok által kivégzett nemzetiszocializmus-ellenes Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére koszorúkat, virágokat helyeztek el, s gyertyákat gyújtottak a pálkövei emlékház lépcsőjénél, a házfalon lévő márványtáblánál, az épület mellett magasodó – Kiss László pápai művésztanár alkotta – mellszobornál, illetve a szintén az épület mellett álló, tavaly avatott Vigh Károly-emlékkőnél (Vigh Károly / Losonc, 1918. június 28. − Budapest, 2013. november 3. / a történettudományok doktora, a néhai Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság elnöke volt). Somogyváry Gyula: Magyar című költeményét Vennes Gyöngyi tolmácsolta a megjelent emlékezőknek.